Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-828
446 828. országos ülés 1918 a katonasághoz intézendő napiparancsban is kifejezést kellett volna adni, ezen ponton kivül, amelyet magáévá tett a szerb kormány a válaszában, kijelentve, hogy hajlandó azt végrehajtani, volt még annak az ultimátumnak, demarche-nak még tíz pontja, amelyből hetet a szerb kormány minden kifogás nélkül akczeptált. A 8-ik pontra, amely oda tendált, hogy a monarchia területi integritása ellen izgató czikkeket ne engedje megjelenni a lapokban, azt czenzurázza meg s ha mégis megjelennének, a legszigorúbban büntesse meg az illető újság kiadóját, vagy szerkesztőjét, az a válasz foglaltatott Pasics jegyzékében, hogy: a mi sajtótörvényünk ezt ugyan nem engedi meg, de Ígérjük és kötelezzük magunkat, hog3^ a sabor első ülésén egy novelláris javaslatot fogunk beterjeszteni, amelylyel ezen követelésnek eleget tehetünk, vagyis amelylyel minden az osztrák-magyar birodalom integritása ellen megjelent czikkre vonatkozólag az elkobzás jogát megállapították volna, Á 9. pont arra vonatkozott, hogy császári és királyi közegek vehessenek részt amaz agitáezió megakadályozásában, amely szintén az OsztrákMagyar birodalom integritása és presztízse ellen tétetett folyamatba. Erre az volt a válasz : nem tudom, hogyan lehet keresztülvinni, de nincs láfogásom, ha ezt is méltóztatik megtenni. A 10. pontnál volt egy kifogás, amely arra vonatkozott, hogy a szerajevói merénylet folytán megindított bűnvádi eljárás során a cs. és kir, közegek a büntető eljárás lefolytatásában is aktív részt vehessenek. Erre a válasz az volt: Kérem, a mi nemzeti szuverenitásunk, a jurisdikczióban rejlő szuverén jogunk nem engedi meg, hogy ezt egyszerűen akczeptáljuk; hogy azonban kitérő válasznak ne minősítsék jegyzékünkben foglalt kijelentésünket, hajlandók vagyunk a hágai nemzetközi törvényszék elé, vagy a nagy nemzetek kongresszusa elé vinni a kérdést, hogy azok állapítsák meg, hogy teljesithető-e ez a követelmény vagy sem. Ha igen, akkor teljesíteni fogjuk. Amint méltóztatik tudni, a démarche Julius 23-án adatott át Szerbia külügyminiszterének. Akkor Pasics a Timok-völgyben választási körúton járt és igy értesült 24-én a démarche tartalmáról. Hazaérkezett 24-én és 25-ére elkészítette a választ. Miután a démarche ugy szólt, hogy 25-én hat órára meg kell adni a választ, két perczczel hat óra előtt átnyújtotta az általam az elébb vázolt és előadott választ. Megint annak igazolására, hogy ez a háború el volt határozva, a tout prix, hogy el volt határozva, mondom, említem, hogy báró Giessl már fél hatkor teljesen összepakkolt, a követség személyzetével már a vasútnál volt. Hogy tudhatta ő, hogy mily tartalmú válasz érkezik Pasicstól ? Miért nem várta be 1 Legalább formailag tett volna eleget annak a követelménynek, amelyet ő épen feltételként felállított, hogy »25-én este 6 órára várom a választ*. Zimonyban, amikor átment a Dunán, akkor adta értesítésére Pasicsnak, hogy a válasz nem kielégítő, ezért eloktÓber 23-űn, szerdán. hagyja az országot. (Mozgás.) Ezen tények .előadásával ismét igazolni akartam állításomat. Kún Béla : Ezért omlott sok százezer magyar ember vére. Balla Aladár : Igazolni akartam, hogy ezt a háborút nem az ország területi integritásának megvédése érdekében indították. (Nagy mozgás és nyugtalanság a szélsőbaloldalon.) Hock János : Fejezd be a gondolatot. Balla Aladár: Azért indították, hogy a magyar függetlenségi törekvések megakadályozására és a szomszéd ország ügyeibe való beavatkozással összeveszítsék a magyar nemzetet — miután az Osztrák-Magyar birodalomban mi benne vagyunk •— a szomszéd szerb nemzettel és ami a leggonoszabb, tették ezt mindig a hivatalos Magyarország exponálásával. (Nagy mozgás a szélsőbaloldalon.) Gr. Károlyi Mihály: Most kaptuk est. Olvasd fel. Balla Aladár: Mielőtt beszédemet folytatnám, vezérem és pártelnököm kérelmére vagyok bátor felolvasni ezt a sürgönyt, amely Fiúméból érkezett. (Halljuk ! Halljuk I Olvassa) : »Fiuméból jelentik, hogy ma reggel 9 órakor a Fiumében állomásozó 79-ik közös gyalogezred, melynek legénysége horvát, fellázadt és teljes fegyverzéssel a honvédlaktanya elé vonult. A laktanyát az ezred körülvette és három-négyezer emberből álló legénység benyomult a kaszárnyába és az ottlévő honvédséget lefegyverezte. (Nagy mozgás. Felkiáltások a baloldalon: Hallatlan!) Ezután a 79-esek végigvonultak a városon, megszállották a dohánygyárat, majd benyomultak a törvényszék épületébe és az ottlevő Bálint, a fiumei kir. ügyészség vezetőjét elfogták. (Nagy mozgás.) Betörtek a fogházba, (Halljuk! Halljuk !) a rabokat szabadon eresztették. Közben a fiumei államrendőrség legénysége szembeszállt velük, rövid utczai harcz után a rendőrség megfutamodott. A horvátok két rendőrtisztviselőt elfogtak és állítólag halálra kínozták őket.« Hódy Gyula: Törököt, a főkapitányt. Balla Aladár (tovább olvassa): Megszállották a vasúti pályaudvart is és a vasúti síneket Dolniczéig felszakították. Jekelfalussy Zoltán kormányzó telefonon katonai segítséget kért.« (Nagy zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbaláldalon : Hallatlan !) Hock János: Die Todten reiten Schnell ! (Nagy zaj.) Kún Béla: És Wekerle még csak előkészít mindent! (Folytonos zaj.) Vass János : Tele van az OTszág cseh katonákkal ! (Nagy zaj. Felkiáltások a középen : Szünetet kérünk ! Nem lehet igy tanácskozni !) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Elnök : A felfüggesztett ülést újból megnyitom. A ministerelnök ur kíván nyilatkozni. (Halljuk ! Halljuk! Elénk mozgás.)