Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-828

828. országos ülés 1918 törvényjavaslata tárgyalás alá vétessék, nem mintha a törvényjavaslat szövegezésének minden részével egyetértenék, hanem hogy a dolog mentül hamarább bizottság elé kerüljön, ahol a rész­letek megvilágíthatok volnának és kölcsönös kapaczitáeziónak volna 'helye. Hock János: Nem is lett volna szabad el­zárni ennek útját. Gr. Apponyi Albert; Ha ez megtörtént volna, akkor már egy etappal közelebb volnánk. Zlinszky István: Megnyugtatná a nemzetet. Gr. Apponyi Albert: Nagyon jól tudom, hogy mindezeknek a mostanig fennállott viszonylatok­nak tényleges lebonyolítása a részletekben több időt vesz igénybe, de a nemzet előtt kell lennie annak a visszavonhatatlan törvényhozási tény­nek, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbalul da­lon.) amely véget vet minden aggodalomnak a tekintetben, mintha ez akijelentés visszacsinál­ható volna, mintha ez módosítható volna, mintha erről valamit le lehetne faragni. (Ugy van! Ugy van! a hal- és a szélsőbaloldahn.) Hogy ez megtörténhessék, már nemcsak ebből a szem­pontból, hanem gyakorlati szempontból is szük­séges, hogy legyen egy orgánum, amely Magyar­ország külpolitikai vonatkozású érdekeit magyar szempontból törvényes hatalommal képviseli. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbal­oldahn.) Azután sürgősek bizonyos intézkedések a szorosabb értelemben vett belügyi politikában. Én, amint előre jeleztem, sürgősnek tartanám a demokratikus választási törvénynek ujabb be­terjesztését, (Elénk helyeslés <-. bal.- és a szélső­baloldalon.) egy ujabb appellel, amint ma mond­tam, ennek a háznak is hazafiságára és belá­tására. Hiszen a hazafias szándékot természete­sen nem vonhatom kétségbe azoknál sem, akik velem homlokegyenest ellenkező álláspontot kép­viselnek. De kapaczitáljuk egymást, hogy lássuk azt a nagy helyzetet, amelyben kicsinyeskedéssó válik mindaz, ami osztályozást kíván honpolgár és honpolgár között és erejét veszi annak, hogy a nemzeti erő egyetemére támaszkodhassunk azon nagy feladatoknál, amelyek előttünk álla­nak. (Helyeslés.) De azonkívül is, amikor kétségtelenül külső befolyások is azon iparkodnak, hogy a magyar állam kohézióját nem magyarajka polgártár­sainkkal lazítsuk, a legsürgősebb teendő az, hogy azok között és kint is ebben a kérdésben azt a felvilágosító munkát elvégezzük, amelyet oly sokáig, annyi éven át elmulasztottunk, amely felvilágosító munka ha folyt volna, talán nem kaptunk volna ,olyan Wilson-féle jegyzéket, amilyent kaptunk. És azonkívül kell, hogy a nem magyai'ajku polgártársaink között kellő propaganda-munkával ellenhatást gyakoroljunk mindazokkal a hatásokkal szemben, amelylyel őket a hazától elidegenítő értelemben iparkod­nak befolyásolni. Hogy erre nekünk van mó­KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XLI. KÖTET. október 23-án, szerdán. 441 dunk, hogy erre rendelkezünk a kellő orővcl, arra nézve ma is hallottunk itt egy szép haza­fias beszédet egyik románajku t. képviselőtár­sunktól, Mihályi Pétertől. Találunk mi erre alkalmatos egyéneket, alkalmas embereket, de azokat nemcsak a hivatalos körökből, hanem párttekintet nélkül ki kell választani, valamint ez a feladat maga sem olyan, amely a pártok között korlátokat állit; ki kell választani azo­kat, akik a legalkalmasabbak, azokat, akik leg­inkább hozzá tudnak férkőzni annak a nemze­tiségnek szivéhez és ezáltal meg kell teremteni az egyetértést. (Helyeslés.) Én nyíltan bevallom, hogy most sok te­kintetben egy más kurzust kell követnünk, mint azt, amelynek talán egyik legekszponáltabb kép­viselője voltam kormányzatomban is és e ház­ban is. Én nem is tartom magamat alkalma­tosnak arra, hogy ezt képviseljem. (Tetszés.) Nem kertelek. Azt mondom, hogy ugyanaz, amit csináltunk; a dolog lényegében nem nyergelünk át; a dolog lényegében sohasem fogom megen­gedni és elismerni, hogy az, amit én csináltam, az elnyomás lett volna, hanem most, hogy ugy mondjam, a nemzetiségi érvényesülés nagyobb mérvének ideje következett be és akkor be kell vallanom nekem, aki az ellenkező kurzust kép­viselte, hogy ezen igenis tágítani, ezen módo­sítani kell, meg kell keresni az embereket, akik arra hivatvák, hogy bizalmat keltsenek kint és bent. (Helyeslés.) T. képviselőhá.z! Méltóztassanak nekem megbocsátani, hogyha ezekről a legsürgősebb feladatokról azzal a nyíltsággal szóltam, ame­lyet a helyzet magával hoz. Volna mindezekről sok olyan mondanivalóm, amit elmondtam volna ennek a háznak, de ma nem' mondhatok el annak a nyilvánosságnak, amelyik idehallgat, amely arról tudomást vesz és amelynek utján olyanok is vesznek arról tudomást, akik előtt nem tárgyalhatjuk ügyeinket. Volna még annyi mondanivalóm, amennyit elmondottam, arról, hogy azt az irányt megjelöljem, amelyen előre­haladva biztosan remélem, liogy ebből a súlyos helyzetből kibonyolódunk. Nem bonyolódhatunk ki természetesen sebek, hátrányok, súlyos követ­kezmények nélkül. De én szeretek előre tekin­teni. Hogyha azután minden nemzet a nemzetek azon általános szövetségébe azzal, a jóhiszemű­séggel és azzal az utógondolatnélküli szimpátiá­val lép be, amelylyel a magyar nemzet ezt a gondolatot üdvözli; hogyha a mi ellenségeink a helyzetnek rájuk nézve előnyös voltát nem használják ki arra, hogy olyan formai békekö­tést hozzanak létre, amely ismét csak formula volna, amely azonban számos nemzetben azt az égető óhajt hagyná hátra, hogy bárcsak ettől a kötéstől szabadulhassunk és amely ép ugy, mint a szabadság hiánya az egyes honpolgáro­kat titkos összeesküvésekre tereli, a nemzetek­nek mondvacsinált szövetségében az egyes nem­zeteket konspiráoziókra késztetné ezen uj rend 56 .

Next

/
Thumbnails
Contents