Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-828

430 828. országos ülés 1918 október 23-án, szerdán. a magyar nemzetnek azt a sirt, melyből feltámadás solia nem lettvolna. Mit láttunk % Nem fogom ezt részletesen fejtegetni, eléggé rávilágított már Hock Jánost.képviselőtársam. Láttuk megjelenni a német erőt, a német rendet, a német fegyelmet és, mondjuk hozzá, a német erőszakosságot, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) a német erőszakosságot a Mitteleuropa megteremtésére. Hogy ez a Mitteleuropa mit jelentett német felfogásban a magyar nemzet számára, azt mi már többször fej tegettük itt, azt hiszem, hogy a t. ministerelnök urnak is volt alkalma közvetlen meggyőződést szerezni róla. Kún Béla: Gazdasági önkényuralom. Sümegi Vilmos: Gazdasági temető. Koldusbot. Polónyi Dezső: Ahelyett hogy akkor az illetékes tényezők, ahogy magukat nevezni szokták, a t. vezető politikus urak belátták volna, hogy ez az ut a mi örökös gazdasági lelánczolásunkhoz vezet, belátták volna azt, hogy ezen az utón nemcsak a németeket követni nem szabad, hanem minden magyar embernek becsületbeli kötelessége a végsőig ellenállani, hát odakötötték magukat ennek a hajónak az árboczához, amely megindult bizonyos irányban, s ahelyett hogy azt a kötelességüket teljesítették volna, amelyet a nemzetnek igazi akarata, szivverése diktált volna, elkezdték a szövetséget mélyíteni s mélyítették, és ma sem tudom tulaj donképen, hogy milyen mértékben volt ez szándékolva. Hock János: Lyukat fúrtak a tengerbe! (Zaj a baloldalon.) Polónyi Dezső: Most azután változott az idők sora. Az a hajó, amelyen ők elindultak — »ők« alatt értem az egész német szövetséget propagáló társaságot . . , Hock János: Politikai argonauták az arany gyapjúért! Polónyi Dezső: . . . igen, politikai argonauták — az a hajó, amelynek árboczához olyan erősen odakötötték magukat, elkezd sülyedni. Ugyebár, minden politikai morál azt diktálná, hogy aki egyszer ugy odakötötte magát egy ilyen árboczhoz, az menjen le a tenger fenekére a sülyedő hajóval együtt. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Itt nem ez történt, hanem történt az, hogy a sülyedő hajóból egyszerűen kiugrottak egy másik hajóra, amely ellenkező irányba evez, s ők vették rögtön megint, mint nélkülözhetetleneknek vélt urak, a kormánykereket a kezükbe s egész nyugodt lelkiismerettel kormányozzák tovább azt a hajót. Még érteném, ha ezt azon másik világáramlat és azon másik eszmemenet szabályainak megfelelően tennék; de nem ezt teszik, hanem a régi erkölcsöt, a régi felfogást és — kimondom nyíltan — a reakcziónak minden nyűgét megtartva képzelik ők azt, hogy ők fogják tudni kormányozni azt a hajót, amely a szabadság, a testvériség és az egyenlőség nagy eszméi felé volt irányítva, amely eszméknek gondolatköre oly távol van és oly távol volt tőlük, hogy azt egyik napról a másikra még csak megérteni sem lehet, nemhogy követni, még kcvésbbé, hogy azon az alajion kormányozni lehessen. T. ház! En azt hiszem, hogy nekünk ma itt likvidálnunk kell; feltétlenül likvidálnunk kell adva lévő való helyzeteket, amelyeknek legelseje az, hogy ezt a háborút elvesztettük, ebben a háborúban bennünket legyőztek. Ahol van legyőzött, ott van győztes is. Mit látunk mi ? Azt, hogy az a győző nem a »vae victis !« kiáltással fordul felénk, hanem propagál olyan eszméket, amelyeket mi itt ezeken a padokon a háborúra való tekintet nélkül a háború előtt és a háború alatt eddig is mindig propagáltunk. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Ilyen körülmények között kérdem, van-e helye annak a túlságosan hangos önbizalomnak, annak a befelé való hetykélkedésnek, amelyet a tisztelt többségnek padjairól még mindig nagyo í szemetszuróan van alkalmunk tapasztalni. Hát, t. képviselőház, egyrészről beismerni • azt, hogy egy háborút elvesztettünk, másrészről az ebből folyó konzekvencziákat levonni nem akarni, — nem veszik észre, hogy ez micsoda inkonzekven: czia 1 Es főként, hogyan képzelik azt, hogy ezt kifelé elfogadhatják és meg is érthetik ? Ép ugy beszél Tisza István most is, ép ugy beszél a t. tibbségi párt ma is, mintha győzelmes, ; milliós hadsereg állna a háta mögött. (Mozgás.) ' Pedig szeretnék, — belátom, hogy ma nem lehetne — de szeretnék rámutatni azokra a körülményekre, amelyek annyira igazolják gróf Károlyi t. pártelnököm szavait: Minden óra néhány kilométert jelent és minden óra csak veszteséget jelent a magyar nemzet számára. (Igaz I Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) önök talánépugy tudják, mint én, ha nyíltan szó tárgyává nem is teszik, de tudják, hogy oly helyzetben vagyunk, hogy innen legalább a háború szempontjából részünkre feltámadás még Isten csodájával sem lehet. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Azt megtehet] ük, hogy a végső eszkö: zöket kiaknázva, az emberek ágyából az utolsó lepedőt kirángatva, még néhány zászlóaljnak ' tudnánk fehérneműt adni és ezzel a háborút egykét hónapig elodázni, de hogy mi e háborúban végleg megállhassuk a helyünket már csak ugy is, hogy magunkat a front mögött védelmezhessük, azt a tények által igazolt igazság szerint merőben lehetetlennektartom. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Hock János: Vesztett háborúban minden kiontott vércsepp átok ma már. Polónyi Dezső: Ilyenkor, amint mindjárt felszólalásom elején hirdettem, kötelességünk egy mással szemben arra igyekezni, hogy a megértést megtaláljuk, igyekeznünk kell egymás gondolatait megtanulni, áthatva kell lennünk attól, hátha a gondolatok kicserélése közben kikristályosodik valami, ami at. túloldalon végre megnyitja a látást, felébreszt arra, hogy mi tulaj donképen micsoda siralmas és rossz helyzetben vagyunk. (Mozgás.) Ilyenkor nekem ne fenegyerekeskedjék senki. Nekem minden hangos közbeszóló fenegyerek csak annyit ér, amennyi bölcs tanácsot vagy tettet tud