Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-827
827. országos ülés 1918 október 22-én, kedden. éli békülni és rájuk bízni, vájjon velünk akarnak-e tartani ? Lehetővé kell nekik tennünk azt, hogy szeressenek itt lenni ebben az országban, hogy ne akarjanak tőlünk elszakadni. Érdekük legyen itt maradni. Ez az egyetlen mód megtartani ennek az országnak az integritását. Én tudom azt, képviselő urak, hogy akik más nézőpontból látták eddig a világot, azoknak nehéz ebből az álomból kiábrándulni, ezt nagyon jól megértem; de egyet idézek az önök szemei elé. Köröskörül vagyunk véve ellenséggel és a határon a gurkák kopogtatnak. Vájjon ennek B rettenetes elvesztett háborúnak következéseképen nemcsak az egész világ gyűlöletét akarják-e fokozni, de azt akarják, hogy ide bejöjjön az ellenség és innen diktálja azt a békét, amelynek tárgyalások utján való megkötésére utasitott most benzinünket ? Elismerem, hogy rettenetes megalázás ez Ausztriának és Magyarországnak külön, bár a megalázás nem a népet érinti, mert a népnek nem volt háborúja; mondom, elismerem, hogy rettenetes megalázás Ausztria-Magyarországra nézve, hogy az innen belül lévő cseh-szlovák nemzeti tanácscsal mint egyenrangú féllel való tárgyalásra utasitja Wilson válasza a monarchiát illetőleg a monarchia két államát. De kényszerülve vagj^unk ezt megtenni, muszáj megtennünk, mert ha nem tesszük meg, akkor kitesszük az országot annak, hogy bejön ide az ellenség, kipusztít bennünket és tavaszszal az éhínség és a rettenetes anarchia fog uralkodni és tiz esztendeig nem fog rend leírni ebben az országban. Képviselő urak, erre gondoljanak ! Mióta a bolgárok kiválása megtörtént, nekem mindig ez jár a fejemben ; láttam, hogy mi fog bekövetkezni, mint ahogy ma ebben a perczben látom, hogy mi fog bekövetkezni két hét múlva és két hónap múlva. Képviselő urak, mi nem válogathatunk, hogy milyen békét kössünk. Persze tetszenék egy jó béke, olyan, amilyent mindenki gondol, de ez nem lehetséges. Csak a közt lehet válogatni, hogy — amint gróf Károlyi Mihály képviselő ur mondta — rossz vagy kevésbbé rossz békét kössünk. Ezt méltóztassanak megérteni és ne tessék gondolni, hogy ha letagadjuk magunk közt, itt a négy fal között, akkor azt nem tudja az entente, nem tudja az ország, így csak elbóditják a népet, amelynek annál nehezebb lesz az ébredés. Képviselő urak, hiszen rettenetes bün terhel bennünket abban az irányban is, hogy nem tudja a nép, mi előtt áll. Nincs felvilágositva, nem engednek önök semmiféle gyülekezést, sajtószabadságot, hogy a nép maga kimondhassa véleményét pro- és kontrakapaczitáczióval. Mint ahogy mi a nép közé akarunk menni, ugy jöjjenek önök is a maguk ideológiájával. Hiszen annak is megvan a saját szempontjukból való jogosultsága, tehát képviselhetik a polgárok előtt. Jöjjenek oda, mondják meg s ha csakugyan igazságuk van, bizzanak annyira az igazság erejében, hogy az hatni fog. Én ugy szeretem az igazságomat, hogy mindig bizom benne, hogy hatni fog. Vass János: Mert meggyőződés ! Fényes László: Csak az nem mer kimenni ilyon történelmi válságos időben a nép közé, aki tudja, hogy ez a nép nem ugy gondolkozik, mint amilyen az ő nézete. Én tudom, aki naponkint ismétlődő néhány száz érintkezést tartok fenn a nép különböző csoportjaiból való egyénekkel évtizedek óta, én tudom, hogy amiket szerény, rossz szavakkal, nem szónoki formában elmondok, azt a nép ugy gondolja, becsületes gondolkozásával azt vallja. En merek mindenfelé menni és megkérdezni: »Nézzétek, én igy és igy látom a dolgokat, vájjon nincs-e igazam.« Ha az országgyűlés minden tagja kimenne ma a nép közé, vájjon nem az elemi kötelességét teljesitené-e, felvilágositva a népet, erőt vagy pedig útmutatást merítve a nép vallomásából, szavából ? De itt egy kilencz, vagy nem tudom hány évvel ezelőtt összejött parlament, amely már régen elvesztette minden létjogosultságát, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.), amely, nagy jól tudjuk, csak egy czenzusos választójog alapján ült össze, és amelynek (Mozgás jobbfelöl.) — csak méltóztatnak helybenhagyni, — nem minden tagja a nép akaratából van itt, mert itt van például — akit különben nagyrabeesülök — Herczeg Ferencz vagy Farkas Pál. Hát annak a kerületnek népe épen egyedül őket találta alkalmasnak arra, hogy az országgyűlésen képviselje őket ? Egy hang (a jobboldalon) : Nyíregyháza csak Fényes Lászlót! Fényes László : De igenis kinevezték a központból őket. Azt hiszem különben, hogy HerczegFerenczczel rossz példát idéztem, mert hiszen ő otthon volt kerületében, de Farkas Pált, akit egyébként nagyon tisztelek, becsülök, jól idéztem. A központból kineveznek, kiküldöttek budajjesti ügyvédeket a nemzetiségi kerületbe. Hát azt méltóztatik hinni, hogy lehet józaneszü ember, aki elhiszi, hogy a románok épen azt a budapesti ügyvédet akarják képviselőjüknek, akit soha életükben azelőtt nem láttak ? De lementek pénzes zsákkal, csendőrszuronynyal, megválasztatták magukat a saját életét álczimletekkel kilencz észtendőre meghosszabbító parlamentbe. Azt hiszik, hogy a nemzet elfogadja az itteni határozatokat a magyar nép határozatainak í Nem, t. képviselő urak. Amint ez a háború nem volt a magyar nép háborúja soha egy pillanatig sem, csak annyiban, hogy ő vérzett és szenvedett, azonban az ő érdeke, az ő akarata ez a háború nem volt : ugyanúgy nem érdeke és akarata, hogy ez az országgyűlés diktáljon neki. De hiszen nem is diktál voltakéjjen, csak egy átvezető fonál felülről Bécsből és ma is tisztán csak a dinasztikus érdekek védelme és a dinasztikus érdekek köré sorakozott egyéb érdekek azok, amelyek a magyar kormányzásban érvényesülnek. Hiszen az egyetlen logikus lehetőség az lett volna, hogy mikor a bolgárok kiléptek a háborúból, akkor Magyarország is azonnal feleszméljen 52*