Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-827
404 827. országos ülés 1918 tendenczia kényszeritette. (Helyeslés a jobboldalon.) A. harmadik feladat, melyet a legkomolyabban kell vennünk s amely tekintetben azt hiszem, pártkülönbség nélkül kell a magyar képviselőháznak a legkomolyabban állást foglalnia, az, hogy biztosíttassák az ország határainak a védelme. (Helyeslés.) Gróf Károlyi Mihály t. képviselő ur azt mondta, hogy kössünk külön békét nyomban, pár nap alatt, mert különben időt adunk, hogy az ellenség betörjön az országba. Nem igy áll a dolog. Mi meg tudjuk akadályozni azt, hogy az ellenség napok és hetek alatt betörjön az országba. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ebben a tekintetben nem lehet különbség magyar ember és magyar ember között, de hozzáteszem, nem lehet különbség abban a tekintetben sem, hogy azt egyáltalában nem mint egy megvitatható óhajtást vagy kívánalmat, de mintegy mellőzhetetlen követelését a magyar nemzetnek kell odaállítani, hogy az ország fenyegetett déli és keleti határainak védelmezéséről a hadvezetőségnek gondoskodnia kell. (Élénk helyeslés és taps.) Hock János: Hozzák haza a magyar katonákat! Ez helyes! (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Tisza István: Ázt hiszem, nem teszünk az ügynek szolgálatot, ha itt nyilt szinen bárminő katonai részleteket tárgyalunk. Azt hiszem, ez nem kizárólag magyar _érdek — akkor is mellette volnék, ha az volna, — de nemcsak kizárólag magyar érdek. Azt hiszem, nagyon rövidlátó ember az, aki be nem látja, hogy a dinasztiára nézve is a legnagyobb horderejű életkérdés az ma, hogy Magyarországot megtartsa, hogy Magyarországon a szituácziót fenntartsa (Igaz! Ugy van!) s azt hiszem, hogy a dinasztia szempontjából is végzetesebb esemény nem következnék be, mint hogyha egy ellenséges hetörés következik be Magyarországon s annak beállanak összes katonai és politikai következményei, (lg z! Ugy van!) Ezt a kérdést a legnagyobb nyomatókkal és a legnagyobb határozottsággal kell képviselnünk partkülönbség nélkül .. . Hock János: Es ha mégis bekövetkezik ? Gr. Tisza István: Gondoskodnunk kell róla, hogy ne következzék be! Balla Aladár: Az olasz harcztérről hozzák haza a csapatokat! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Gr. Tisza István: És amellett meg kell tennünk minden lehetőt, hogy mi, magyar emberek a nemzet koczkán forgó nagy életérdekeinek védelmében megértsük egymást és vállvetett munkát fejthessünk, ki. Én melegen óhajtanám azt, hogy ez a vállvetett munka a kormányzásban való együttes részvételben is jusson kifejezésre. Fájdalom, ennek ma elháríthatatlannak látszó akadályait látom a közéletnek olyan becses tényezőivel szemben, akikkel való teljes október 22-én, kedden. közreműködésre a mai viszonyok között az ország érdekében a legnagyobb súlyt fektetem. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha el tudjuk hárítani ezeket az akadályokat, annál jobb; ha nem tudjuk elhárítani, hát igyekezzünk kooperálni ki-ki a maga külön álláspontjáról az ország érdekeinek együttes megvédésében s egyesüljenek legalább azok, akikre nézve ez az akadály fenn nem áll, hogy legalább azt tegyük lehetővé, hogy a magyar kormány háta megett a magyar képviselőháznak lehetőleg nagy többsége álljon, hogy a magyar kormány azzal a sulylyal léphessen fel minden tényezővel szemben, amely súlyt semmi más, csak az adhat meg egy kormánynak, hogyha a képviselőház többségének támogatására számithat. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Es, t. képviselőház, ha azt mondják, hogy itt időt vesztegettünk, mert nem tudom, micsoda egyesülési alkudozásokkal és tárgyalásokkal töltöttük az időt, engedelmet kérek, ez teljesen téves beállítása a tényeknek. Azt, hogy az egyesülést szükségesnek tartjuk, mi a munkapárt részéről január óta hangoztatjuk. Ugyanennek a nézetnek ismételten kifejezést adott az igen t. ministerelnök ur is. Azt, hogy most ennek az egyesülésnek keresztülvitele az ország érdekében nem halasztható tovább, azt — a szó szoros értelmében mondhatom — öt perez alatt tisztába hoztuk egymással. S engedjenek meg nekem a t. képviselő urak, itt azután közöttünk semmiféle más személyi és hatalmi kérdések felett tárgyalásokra nem volt szükség. Mi ezt a kérdést és az ilyen kérdéseket sem a múltban nem ugy kezeltük, sem most nem ugy kezeljük, hogy itt azután a ministeri állástól le, nem tudom, micsoda kis hivatalnoki állásig igyekezzünk osztozkodni, elhelyezkedni, hanem ezek a kérdések megoldódnak ugy, ahogy közérdekből a legczélszerübb és legalkalmasabb. (Helyeslés a jobbóldalon és a középen.) Igenis ezt az egyesülést megcsináljuk, mert az ország érdekében valónak tartjuk. Ez az egyesülés el nem vonja a figyelmet a nagy kérdésektől, ellenkezőleg abba a helyzetbe juttatja a kormányt, hogy osztatlanabbul konczentrálhassa a figyelmét ezekre a nagy kérdésekre, ós abba a helyzetbe juttatja, hogy igyekezzék az ország nyugalmát és rendjét fentartani, hogy igyekezzék talán nagyobb hatálylyal, mint eddig tehette, igyekezzék kötelességszerüleg, ha kell, keményen is szembeszállani . . . (Felkiáltások balfelöl: Az kell! Ugy van! jobbfelől. Folytonos zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. Gr. Tisza István: ...szembeszállani minden olyan törekvéssel, amelyik az ország törvényes rendjét akarja megbontani, amelyik nyugtalanságot, bizonytalanságot... (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.)
