Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-827
827. országos ülés 1918 tasztrófától meg fog menteni. Ehhez azonban szükséges, hogy a ministeri székekben szakemberek üljenek, olyanok, akik bírják az egész nemzet bizalmát, akik az egész vonalon egy uj irányzat rnesgyéjén tudnak elindulni. Vannak talán olyanok, akik azt hiszik, hogy amit én mondok, az olyan túlzás, mely veszélyezteti a konzervatív érdekeket, amelyeket, magam is méltányolni tudok. Én azonban meg vagyok győződve, hogy az egészséges és becsületes konzervatív politika ebben a pillanatban a haladás. Aki most nem tud lépést tartani az idővel, az nem menti meg a konzervativizmust, hanem maga idézi fel a felforgatási;. Nincs hatalom, mely a korszellemet le tudná győzni, nem fogja legyőzni sem Tisza István, sem Wekerle Sándor. A mi országunk határain/1 a vámsorompók nem zárják el a fellegeknek a járását, a napsugarakat nem lehet vámsorompókkal elzárni és a szabadság szellemének az a napja, amely az egész világra kisütött, amely a tavaszt elhozta az elnyomott és jogtalan népekre s a nemzetek nagy ébredését idézte elő, ez a napsugár életrekelti az önálló független Magyaré rszáget is és ez életre fogja kelteni Magyarországon is azokat a p:litikai irányzatokat, szervezeteket és intézményeket, amelyek egyedül hozhatnak meg egy olyan Magyarcrszágct, amely izig-vérig magjrar, keresztény és ennek az államfentaitó fajnak iga?i érdekeit szolgálja, amelyet lelkemben és szivemben sohasem birok szembeállítani osztályomként vagy felekezetenként, meit az a nap, amely az égen süt, az nemcsak a p x pistáknak süt. nemcsak a lutheránusoknak süt, hanem minden földi embernek egyformán. Az a demokráezia, amelyet mi követelünk, nem egy pirtnak, nem egy felekezetnek követelése, hanem az egész magyar nemzeti társadalomnak közös követelése. A nemzetiségi kérdésben is az az én felfogásom, hogy messze túl kell menni azon, amit az urak a túlsó oldalon ebben a pillanatban konczedálnak. Én Kossuth Lajos elveit vallom, aki a nemzetiségi kérdésben azt hirdette, begy minden nemzetiség iagycgjon a maga fényében, de egy osillagzate.t képezzen a hazának égboltozatán. Meg kell engedni mindegyiknek, begy a maga kultúrája, a maga gazdasági helyzete szerint fejlődjék, azonban mindegyiknek bele kell illeszkednie ebbe az államszerkezetbe, amely az egyedüli lehetséges forrnáezió itt a Duna völgyében. T. ház! Bíf jezem beszédemet azzal a kéréssel, méltóztassanak a kérdések homlokterébe állítani azt a nagy kérdést, hogyan, miből és kik által fogjuk fedeztetni a háború költségeit. Ez a demokráezia kérdésének próbája. Ott fog meglátszani, hogy mely pártok állanak a demokráezia alapján, amelyek szint mernek valiami abban a kérdésben, hogy kik viseljék a háború kötségeit. Az lehetetlen, hogy amikor a vagyonos osztály jelentékenyebb része a háború alatt idehaza volt és csinálta a maga üzleteit, a vagyontalan nép zöme pedig a hareztéren volt, most a háhoru költségeinek túlnyomó részét megint azoknak KÉPVF. NAPLÓ. 1910—1915. XII. KÖTET. október 22-én, kedden. 393 vállaira vessük, akik vagyontalanok. A háború költségeinek nagyobb részét azoknak kell megfizetniük, akiknek vagyonát az egész front védelmezte. Tudom nagyon jól, hogy mindkét rétegből voltak kint a fronton és én nem teszek különbséget, mert nem szoktam sohasem osztályharcz alapján állani, azonban egészen bizonyos, bogy a háború költségeit elsősorban azoknak kell viselniök, akiknek vagyonát a mi hős katonáink védelmezték. (Ugy van! a széhőbaloldalon.) Itt nem teszek különbséget ugy, ammt mások szeretik tenni, hogy elsősorban az ősi vag3'onok fizessenek, hanem azt mondom, legelsősorban azok a vagyonok fizessenek, amelyek hadseregszéJlitásból és a hadikonjunktúrákból erednek, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbáloldalon.) azután peclig az összes többi vagyonok. Nem részletezem, — mindaz ami vagyon van, egyformán kontribuáljon, azonban elsősorban és főképen azok, akik maguk a háborús konjunktúrának köszönhetik ezeket az olyan hirtelen megszerzett milliókat, amilyen hirtelen tisztességes utón nem is lehet milliókat szerezni. Ennek a vagyonadónak feltétlenül progreszszivnek kell lennie. Minél nagyobb a vagyon, annál nagyobbnak kell lenni annak az aránynak, amelylyel a közhöz hozzájárul. Ez a kérdés fogja eldönteni a demokráezia őszinteségét minden pártban. Ehhez hozzájárul az, amit talán beszédem elején kellett volna mondanom, de itt is szívesen helyezem el, mint felszólalásom tulaj dónké peni magvát, hogy az ország megrázkódtatását, felforgatását és a katasztrófát máskép elkerülni nem tudjuk, mint hogyha az általános, egyenlő és titkos választójogot megcsináljuk. Csakis ugy nyugodhatik meg a nép abban, hogyha saját akarata, saját érdeke szerint fogja tudni az ország sorsát a jövőbe E intézni, ha látja, hogy megvan erre a politikai lehetőség azáltal, hogy az urnához járulhat. Akkor könnyű lesz az agitáczióra azt mondani, hogy nincs szükség bolsevikizmusra, erőszakos forradalomra, hanem vedd kezedbe a szavazó czédulát és szavazz, érvényesítsd szabadon akaratodat. De ha sem a politikai jogokat nem adjuk meg, sem a háborús uzsorát nem fékezzük meg, a hadimilliomosok vagyonátnem rekviráljuk el a hadiözvegyek, árvák és rokkantak javára, amikor a paraszttól clrekviráltuk a kocsiját, lovait, fiát, őt magát, és talán hadimunkára az apját is, akkor a népben a nyugtalanság egyre nőni fog és ezt' csak fokozni fogják a külföldről jövő rémhírek, a pánikcsinál ók, mindazok a körülmények, amelyek sajnálatos velejárói egy öt éves háborúnak. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Szeretnék még arra kitérni, hogy ebben a pillanatban katasztrofális dolognak látom azt, hogy mikor ujabban fenyegetve vannak határaink, a magyar véderő nincs teljesen a magyar parlament kezében. (Igaz > Ugy van ! balfelől.) Ezt szeretném mielőbb megoldva látni, mert elviselhetetlen tudat hogy itt Budapesten és szerteszéjjel Magyarországon mindenütt nem magyar állampolgárok 50
