Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-827

827. országos ülés 1918 boldogulhat, mert tartozik minden ember a benne levő erkölcsi erőt a nemzet érdekében a közélet oltárára odatenni. Meg kell nyitni tehát az ajtót minden szak­ember előtt, minden képzett ember előtt, mert a nemzetközi versenyben csak igy állhatjuk meg helyünket és sem kiváltságok osztályoknak, sem születési előjogoknak itt a parlamentben nem lehet a szakemberek kárára érvényesülnie. Nem csodálatos dolog-e, hogy mikor én a Tisza István clemokráeziájáról beszélek és ennek a rendszernek demokrácziájáról, altkor előbb czélzásban emiitettem, hogy Magyarország alkot­mányos kibontakozását most herczeg Windiseh­Graetz kezeli. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbalol­dalon.) Syese abbé, aki valaha mindig csak alkotmánycsinálásokon törte a fejét, megirigyel­hetné e friss elmének üdeséget, melyet alkot­mányjogi tanulmányok meg nem rontottak. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Az angolnak van erre egy jó szava. A globetretterekre azt mondja, mikor ezek elmennek néprajzi, földrajzi ismere­teket szerezni és szeretetreméltó dilettantizmus­sal kapkodják össze hajózás közben amit lát­tak, hogy megismerte a világot white the ship was coaling, addig, amig a hajó szenet vett fel. (Derültség a szélsőbaloldalon.) A nemzet legjavát fogadja a király. Egy irtózatos válságnak örvénye előtt áll az ország. Nem tudjuk, hogyan fogunk ebből a Dante­poklából, ahol egymást űzik az árnyak, valahogy kibontakozni. Pető Sándor: Polgárember nem tud oda eljutni! Hock János: Viharedzett kormányosokat fo­gad egymásután a felség, és ezek csüggedten állnak a helyzettel szemben, nem mernek vál­lalkozni, mert látják, hogy a kormánykerekek küllői közé idegen kezek nyúlkálnak, amelyek gyermekjátékokhoz hasonlóan épitőkoczkákból fejére akarják állítani a piramist és dejeuner közben gondolnak ki uj honmentő terveket és eszméket. Naponkint olvastuk, hogy kihallga­tásra érkeznek politikusok, akiknek conférencierje herczeg v7indisch-G-raetz Lajos, ő beharangoz és kiharangoz, ő a legfőbb politikai impresszárió, ő az aucliencziáknak az a tisztitórostája, amely audienczia után kettéválasztja mi az arany, mi a salak, ő az a filtráló tölcsér, amelyen át a politikai bölcsesség most a Burgba becsöjräg. Mondják meg nekem, szükséges volt, hogy ily válságok idejében a király bizalmas környezeté­ben ő adjon tanácsokat és Deák Ferencz re­mekművének, az alkotmányjogi törvények meg­semmisülése után egy ujabb alkotmányjogi tör­vény megalkotását az ő zsenijére bizza az ország ? Hiszen fenyegetett minket az a veszedelem, hogy a szakminister ur annyira belelódult a politi­kába, hogy a ministerelnöki székbe jut. Akkor csakugyan elmondhattuk volna, hogy az ő nagyapja, az a jóhiszemű katona, karddal nem okozott annyi kárt az országnak, mint jó­október 22-én, kedden. 383 hiszemü bölcseségóvel a békében ő okozott volna. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Juhász-Nagy Sándor: Ez a Windisch-G-raetz a legnagyobb veszedelem! Hock János: Annyira feltűnő volt ez már, hogy félhivatalos utón látták szükségesnek men­tegetni, hogy herczeg Windisch-Graetz tulajdon­képen csak reszortügyekben tanácskozik és köz­élelmezési ügyekben világosítja fel a koronát. Megdöbbenve nézek én ezekre az összekuszált közélelmezési ügyekre, ha naponkint négyszer kell a koronát felvilágosítani! Nem tudom, mél­tóztatott-e a reszortminister urnak megemlíteni, hogy rémes lépésekkel közeledik Magyarország­ban az éhség, méltóztatott-e feltárni a korona előtt, hogy akinek kezében lesz tavaszszal a ga­bona, annak kezében lesz tavaszszal az erő? Méltóztatott-e megemlíteni, hogy ha silány r ter­mésünk mellett Ausztria részére ugy facsarják ki tovább is gazdasági életünket, akkor Magyar­ország Kánaánjában éhhalál fenyeget? Méltóz­tatott-e megmondani, hogy nemcsak az haza­árulás, mikor czimborálok az ellenséggel és neki municziót adok, hanem az is, ha a saját j>olgár­társaim szájából kiveszem a kenyeret? (Taps a szélsőbaloldalon.) Fényes László : Felakasztjuk! Nem fog ki­szökni ! Hock János: Méltóztatott-e megmondani, hogy Magyarország közélelmezése nem lehet re­kompenzácziós objektum ministeri tárczákért? Mindnyájan tudjuk, hogyha békekötést is ér­nénk el mielőbb, amit az Isten adjon, Amerika hajóvisszaszállitása folytán a tonnagetartalom csak annyi, hogy minket élelmiszerekkel ellátni rögtön nem tud, Ukrajnát a »deutsche Beutált­kel kirabolták, Amerika elsősorban a saját szö­vetségeseit fogja kisegíteni és Baurrey franczia földmivelésügyi miiiister a kamarában sajnálat­tal emiitette, hogy Francziaországban olyan si­lány a termés, amilyen régóta nem volt, 70 millió métermázsa búzaszükséglete van és mint kenyérevő ország erre rá van utalva, de nem tud többet biztositani, csak 59 millió métermá­zsát a legjobb esetben és még a póttermények­ből is 170 millió métermázsa burgonya helyett, amennyi szokott teremni azelőtt, most csupán 75 millió métermázsa termett, amely nem elég a szükségletekre. Inkább ezekkel a kérdésekkel foglalkozott volna a resszortminister ur. Én kérve kérem önöket, összetett kezekkel: nemcsak akkor állott ez a nemzet veszedelem előtt, mikor a hareztéren az esélyek mellette vagy ellene fordulhattak, most ott áll a leg­nagyobb veszedelemben, mikor élelmét akarják a nemzetnek a szájából kivenni, mert jusson eszünkbe, fegyverrel lehet megfékezni elvekért kitört forradalmakat, de éhségből eredő forra­dalmakat fegyverrel sem lehet leverni. (Ugy van ! r TJgy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Én azt gondolom, hogy inkább ezekkel a kérdésekkel foglalkozott volna a minister ur,

Next

/
Thumbnails
Contents