Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-827

380 827. országos ülés 1918 október 22-én, kedden. ték jó tulajdonságainkat, azokat a liasznos szolgálatokat, melyeket mi a harczban Németországban tettünk, elismerték, hogy becsületesen küzdöttünk, de kijelentették, hogy miután Magyarország, sajnos, földrajzi helyzeténél fogva a nagy német expanziónak útjában áll, fel kell szívódnia. Láttuk, hogyan helyeselte ezt a felfogást az osztrák sajtó. Nem beszélek 1914-ben megjelent könyvekről, mert akkor megrészegedtek az emberek a háborútól. 1917 március 13-án a Keichspostban Králik Kichárd tollából jelent meg a következő (olvassa): »A pángermán expanzió fel fogja ölelni Törökországot, Perzsiát, Afganisztánt és elnyulig Pekingig. így fogjuk kettéhasítani a világot, az egyik lesz a monarchikus Spárta, a másik lesz a köztársasági Athén.« En nem vagyok semmiféle nemzetnek, nem vagyok egyetlen egyénnek sem a gyűlölője, a szivemmel ez nem fér meg, de minden csepp vér az ereimben magyar és elfogulatlan tanút fogok önök elé állítani. Itt van Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam, aki »A magyarság jövője« czimü könyvében szórói-szóra igy ír (olvassa): »A középeurópai vámunió kavarta fel a lelkeket, Naumann izzó programmja, Filipovics csendes helyeslése, Tietzl és Sieghardt nagy apológiája: »Seid einig, einig, einig.« Itt van a »Mitteleuropa« hivatalos közlönye, amely két évfolyamot ért meg, 41. száma 1918. október 8-án jelent meg, akkor, mikor még a bolgár összeroskadás nem volt világos. A legtekintélyesebb nőmet irók és államtitkárok dolgoznak bele és vezérczikkében ez a lap azt írja: »Ein Kanzler für Mitteleuropa!« (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hallatlan!) Fényes László: A czenzura itt nem működött, csak a magyar lapok ellen. Hock János: Az Isten keze mentette meg ezt a nemzetet a német örvénytől és higyjék meg, saját akaratunk ellenére. Hókkal nagyobb veszedelemben lettünk volna azzal a győzelmes német háborúval, mint vagyunk most. (Taps a szélsöbaloldalon.) Aki nemzeti érzéseit aprópénzre és gazdasági érdekekre tudja felváltani, az talán megelégedhetett volna a német diadallal, de akinek lelkében minden más rongy, csak nemzeti ideáljai élnek és fajának szeretete, az mindent odaad, saját életét is, ha kell, ezen ideálok szolgálatáért. Én egész életemben idealista voltam, hittem tehát az emberi haladás isteni törvényében. Most is hiszem, hogy a béke termékeny kalászait és zöldelő olajágait erőszakkal kiontott tömegvérrel nem fogják beszennyezhetni soha. Hirdettem a házban 30 év előtt, hogy Isten a vasat nem azért teremtette, hogy azt testvérgyűlölettel egymás szivébe mártsuk, hanem, hogy ekét és kapát kovácsoljunk belőle. Ez a meggyőződésem sohasem változott és e háborúból is látom kibontakozni az embert, látom a testvériségnek, az emberszeretetnek zászlaját, amely nem is lehet más, mint bizonyos értelemben internaczionale, vagyis görögül katholikum, az egy akol és egy pásztor, az emberiség egységének, szabadságának gondolata. (Élénh helyeslés a szélsöbaloldalon.) Számolnunk kell a haladással, hogy az internaczionálista eszmék lassankint kiszélesednek és belekapcsolódnak a faji érzésnek tisztántartása mellett egy magasabb humánus irányba, amely az emberiségnek, az emberszeretetnek oltára lesz. (Taps a szélsőbaloldalon.) En hiszem, t. barátaim, hogy ez az idő el fog jönni. A történelem, megtanított rá, hogy vér, szenvedés mindig bizonyos nagyobb eredményekkel jár. Megtanított rá, hogy a Gondviselés nem ontott ki hiába annyi vért és annyi nyomort nem bocsátott az emberekre, ha csak magasabb czólja nem lett volna vele. Áldozatok követeltetnek mindig, hogy bizonyos eredményeket érjünk el. Még nagy kataklizmák is osak akkor tudnak uj felületeket teremteni, ha előbb rombolnak és pusztítanak. Azért tehát e háború irtózatos nyomora daczára én ugy látom a dolgokat, mint az orvos a szülő anyának gyermekágyánál látja, hogy ott szenvedés és vér van. A laikus szeme megborzad, de ő tudja jól, hogy ez a szenvedés és vér kellett ahhoz, hogy abból megszülessék egy uj jövő, egy uj élet. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hogy végül is milyen lesz a jövő, azt ma még nem látom világosan, de azt látom, hogy annak demokratikusnak kell lennie és meggyőződésem, t. barátaim, hogy azt reakczionárius terrorista elméletükkel, amint a ministerelnök ur fenyegetett, visszaszoritani nem lehet többé. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A sajtó elnyomásával csak azt cselekszi a ministerelnök ur, amit az, aki a Icakasát levágatta, hogy ne kiabálja a hajnalt, pedig nem azért jön el a hajnal, mert a kakas kiabál; hanem mert hajnalodik, mert itt van. (Igaz! Ugy van!) T. uraim! Milyen lesz az uj jövő, azt csak a nagy emberi eszmék diadalától várhatjuk mi. De kétségtelen, hogy annak a demokratikus haladás alapjain kell felépíttetnie, mert ez az emberiség jövendő fejlődése és én itt teljesen csatlakozom és szolidáris vagyok az én Lovászy barátom gondolataival és szavaival, amelyek miatt őt a mentelmi bizottsághoz utasították. Tartozunk hazánknak a jelen körülmények között azzal a szolgálattal, hogy ne élesítsük ki az ellentétet közöttünk és a világhatalom pozicziójában lévő nagy nemzetek között, hogy mutassuk meg, hogy bennünket rábirhatott a háborúra egy államszerkezeti kényszer, az abszolutizmus ellen való küzdelem Oroszországgal szemben és mi itt becsülettel vivtuk meg azt a harczot, mert minden nemzetnek volt oka miért, csak a magyar nemzetet vitte a lojalitás és az az évszázados hűség, mely lelkétől elválaszthatatlan. Le ha elbuktunk a sárba, nem maradhatunk meg a sárban, hanem fel kell