Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-827

.572 827. országos ülés 1918 október 22-én, kedden. Sorsdöntő pillanatokat élünk. E ház bármelyik oldalán történtek is felszólalások, mindannyian egyhangúlag hirdettek, hogy soha nehezebb és komolyabb válság előtt ez a nemzet még nem állott. Most dől el itt a jövendőnk, talán évszázadokra. (Ugy van! a baloldalon.) Körülöttünk sötét felhők tornyosulnak, és mi itt a vészharangot kongatjuk. Ez alatt a politika berkeiben egy vidám nászlakomára készülnek. Két szerető sziv borul egymásra, kik már régóta titkos jegyesek voltak . . . Plattíiy György : Többek voltak, mint jegyesek! Hock János : . . . jól értették egymást, mert hiszen a vőlegény már akkor jegyes volt, mikor mással volt törvényes frigyben. (Ügy van ! a baloldalon.) Andrics Tivadar: A legjobb intencióval teszszük! Hock János: Szomorú dolog, hogy a mai viszonyok között, az ország nehéz helyzetében, palitikai átalakulások és pártfúziók kötik le a figyelmet. Lovászy Márton : Ugy van ! Bizony szomorú ! Hock János : Uraim, nem ezzel boldog a magyar. Méltóztasanak csak végignézni a mi szomorú helyzetünkön. Az ország sebekből vérzik, járvány pusztít körülöttünk és tizedeli a lakosságot ; az éhinség sápadtan leselkedik a küszöbök előtt. Magyarország határai nincsenek biztosítva és ott állnak nyitva egy esetleges betörés előtt. B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Dehogy állnak! . " Hock János : Minister ur, önt magyar embernek ismerem, szavahihető, becsületes magyar embernek, s hiszem, hogy érzéseinkben sincs különbség köztünk. Garantálja-e nekem a minister ur, hogy Magyarország határait minden támadás ellen ott lenn meg tudja védeni . . . Kún Béla : Hogy nem törnek be ! Hock János : . . . hogy nem törnek-e ott be, hogy Magyarországnak utolsó erőtartalékát is felemészszék ? Garantálja-e azt a minister ur ? Ugron Gábor : Az a kérdés, alá van-e rendelve az Oberkommando a minister urnak ? (Zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Hock János: Tudom, hogy a minister ur szintén két felelősséget különböztet meg. Az egyik az, amelylyel mint szolidáris minister tartozik a kormányzatnak ; a másik az a felelősség, melyre én czélzok, amivel ön a nemzetnek és lelkiismeretének tartozik. (Ugy van! a baloldalon.) Ismétlem tehát, ha erre a felelősségre utalva és támaszkodva, biztosítékot tud nekem nyújtani, elhallgatok minden aggodalommal. Ha azonban nem, akkor kötelességem a nemzet figyelmét a fenyegető veszélyre felhivni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ezért emiitettem, hogy mikor komoly bajok fenyegetnek bennünket, a politikai kisebb csoportosulások és átalakulások nem köthetik le a nemzet figyelmét. Nekünk az tökéletesen közömbös, hegy az a menyasszony egy uj nevet fog majd felvenni, hogy hozza a majoritást, a dus hozományt, hogy a csődbe került vőlegényt a csávából valahogyan kiemelhessék. Ez nekünk, uraim, mkd közömbös dolog. A nemzet sebeire, kell gyógyszer, a nyomorra kell enyhitő balzsam. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A mai nehéz viszonyok között kell egy megnyugtató szó, hogy az ország fenyegető helyzetében nekünk megvan a területi épségünkre és az ország védelmére is a biztositásunk. Ha ezt megadják önök, uraim, akkor nsgyon szivesen beszélgetürk itt a képviselőházban alakulásokról is, de addig ezek csak kis dolgok. Nekünk torkunkon a kés és tyukszemvágá sokkal akarják a nemzet figyelmét lekötni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Megengedem, hegy még holnap felhangzik újra a diadalének ott a Lloyd-klubban, hegy : »Lieb' VateTland, magst ruhig sein !« De uraim, csak annyit mondhatok, hegy gróf Károlyi Mihálynak az az odavetett képe, hegy ez bizánczi kép, tökéletesen igaz. Farkas Pál: Tökéletesen ! Hock János: Ott is csata bárdok dörgették az érczkapúkat, éhségtől roskadta k össze az utczán, hullákat dobáltak le a várfokról a tengerbe; amikor a pusztulás fenyegette azt az egész birodalmat, akkor a császári palota aranynyal meszelt kupolái alatt mulatott a császári nép és az udvari csőcselék. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Uraim ! Hát álljunk meg csak egy pillanatra. Nem látják önök, hegy most a történelem csinálódik? Nem látják önök, uraim, hegy most nfgy időket élünk s a kristályosodást még csak azért nem láthatjuk, mert hiszen, ngy-e, nincs bekállitva a történelmi perspektívába? A léghajós sem tudja, hegy merre viszi a vihar, irányt, tájékozódást ott nem tud a léghajón szerezni, mert együtt röpül az áramlattal. T. képviselőház ! Ha ezek szomorú idők is, nyiltan bevallom, ezeket a nehéz időket már régóta várta a magyar történelem. Nyiltan kijelentem, hegy a függetlenségi politikának titkos alapgondolata mindig az volt, hogy Magyarország szabadságát, függetlenségét egy külpolitikai bonyodalom fogja visszaadni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mindig azt hittük, hogy ezt egy olyan áramlat fogja előidézni, amely egyúttal a testvériségnek és talán a világszabadságnak diadalünnepe is lesz. Nem hiába álmodoztunk, az alkalom most itt van. Az emberi haladás dagálya emeli a vilagszabadságra törő népek gályáját, s most csak annyit mondhatunk : nemzetek, akik hivatástek öntudatára ébredtetek, s akikben a szabadság vágya kibontotta vitorláit, menjetek a kormányhoz és erazszétek ti is ki a vitorlákat! Uraim, a külpolitikai viszonyok mai alakulása Magyarország, a független Magyarország szabadságának minden feltételét lábaink elé rakta, csak le kell hajolnunk érte. Tőlünk függ, hogy a magyar szabadság zászlaját újra felemelhessük, vagy a sárba taposhassuk. Hiszem, hogy tőlünk függ egyedül. Uraim, felelősek is vagyunk érte a történelem előtt. Utódainknak jega lesz követelőleg visszatekinteni erre a korszakra azokért a pillanatokért, amelye.