Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-827
368 527. országos ülés 1918 október 22-én, kedden. szélsőbahUahn.) Szíveskedjenek csendben maradni. (Zaj.) Ha panasza van a képviselő urnak, azb illetékes fórum előtt máshol kell elintézni. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbahUahn.) A. képviselő urak méltónak tartják ezt a jelenetet ahhoz a beszédhez, melyet Ráth Endre képviselő ur a magyar haza függetlensége érdekében most elmondani kivan ? (Zaj a szélsőbahUahn.) Vass János : Ne provokáljanak ! Folyton provokálnak ! Ráth Endre : Máskép képzeltük el ezt a napot, nem ugy, hogy az ország határai felé közeledik az ellenség, és itt talál egy elemeire széttagolt és a hatalom által össze nem segített országot ; talál egy többséget, amely ma, a történelmi nagy idők pillanatában minden feladatát csak abban találja, hogy létezhessék, hogy fenmaradhasson és egyesüljön azokkal, akik még mindig késnek törvényjavaslattal jönni a képviselőház elé, hogy kimondják Magyarország függetlenségét. Meskó Zoltán : Nem kapott Wekerle felhatalmazást ! Kún Béla : Nincs előzetes szentesítés ! Ráth Endre: Elszorult lélekkel látjuk, mikor nap-nap után azt olvassuk a lapokban, hogy a ministerelnök ur a magyar kormány nevében törvényjavaslatokat dolgozott Id s előzetes szankozió végett azokat felvitte Bécsbe . . . Kún Béla : De nem hozta vissza ! Ráth Endre : ... hogy ma itt áll a ministerelnök ur és megint csak azt mondja, hogy csak napok után fogja ezeket a törvényjavaslatokat előterjeszteni. Balla Aladár: Ha elnapolják a házat! (Nagy zaj.) Ráth Endre : A magyar függetlenségnek gondolata és érzése annyira megérett ebben a nemzetben, hogy nincs nekünk szükségünk stílusgyakorlatokra, (Ugy van ! Ugy van ! Taps a szélsőbalóldalon.) nincs nekünk szükségünk arra, hogy Magyarország függetlenségének törvényét bölcsek csinálják meg, közjogászok csinálják meg. Csinálják meg becsületes magyar emberek, (Ugy van ! Ügy van I a szélsőbahldalon.) akiknek szövegezését ne lehessen elmagyarázni. Nem kell nekünk kétértelmű törvény; nekünk olyan törvény kell, amelyet a legegyszerűbb ember megfogalmazhat, amelyet a legegyszerűbb ember megérthet, amelyhez soha kétség ne férjen, hogy Magyarország államisága független, önálló ós ez a nép szabad. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbahldalon.) Hogy higyjünk mi azokban a benyújtandó törvényjavaslatokban, hogy azok Magyarország állami önállóságát minden tekintetben biztosítani fogják, mikor látjuk már azt az államformát, amelyet Ausztriában elképzelnek, amely tulaj donképen nem más, mint a darabokra szakadt Ausztriának uj államformák között megtartani akarása, amelyről látjuk már Hussarek beszédéből, hogy az újból a közös gondolatokat, újból az együttműködést, újból a közÖ3 érdekeket akarja ? Platthy György; A kölcsönösséget! Majd adunk kölcsönösséget. Annak lőttek! Ráth Endre : Ugyanakkor látjuk, hogy Ausztriának minden egyes szabadságra törekvő népe máris kijelenti, hogy ezt az uj államformát nem fogadja el, hogy ő megy a maga utján, azon az utón, amelyet a maga számára végczélkép kijelölt. Mi, akiknek a függetlenség nemcsak jelszó volt ajkunkon, akik tiltakoztunk az ellen, mintha HÚ a függetlenségnek boltját kiárultuk volna, (ügy van I Ugy van ! a szélsőbahldalon.) mert mi a függetlenségnek teljességéhez ragaszkodunk, mi nem vagyunk hajlandók egy olyan állammal, egy olyan állam tömkelegével és annak régi, maradi férfiaival alkudozni. Mi igenis tisztába akarunk jönni azzal, hogy aki nekünk a függetlenséget igéri, az igazán, át van-e hatva ettől a gondolattól, át van-e hatva ettől az érzéstől. (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbahldalon.) Platthy György : Úgy van, ez a döntő ! Ráth Endre". Mi tudni akarjuk azt is, hogy azt a függetlenséget, amelyet Ígérnek Bécsből, épugy átérzik-e a királytól kezdve, mint nálunk is az utolsó emberig, (Élénk helyeslés és" taps a szélsőbaloldalon.) mert sokkal komolyabbak az idők, semhogy egymást áltörvényékkel, álfüggetlenségi nyilatkozatokkal bolonditsuk és megtéveszszük, ami Magyarország jövendőjének romlását foglalná magában. (Ugy van I Ugy van! a szélsőbahldalon.) Ki az, aki elhigyje azt, hogy ha az uralkodóház Ausztriának minden államát és Magyarországot egyformán meg akarja tartani, ki hiszi azt el, hogy ugyanakkor, amikor a csehek, amikor a délszlávok Magyarország területéből el akarnak tépni darabokat, el akarnak szakítani megyéket, országrészeket, ki hiszi azt el, hogy akadhasson, egy uralkodó, akinek egyaránt hű alattvalója legyen a jogara alatt élő valamennyi nép s akikhez ő egyaránt hű lehessen? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezekben a történelmi időkben nekünk, ha a magyar képviselőház komolyan akar gondolni a jövőre, azzal a szeretettel és mindenre képes önfeláldozó hűséggel, melylyel mindig viseltettünk dinasztiánk és királyunk iránt, oda kell vinni a nemzetet a király elé és meg kell kérdezni: csak minket. akarsz-e szeTetni, magyar lelkeddel kimondod-e te magad, hogy én vagyok a legelső magyar ember, a király? (Ügy van ! a baloldalon.) Ha ezt nem várhatjuk, ha azt olvassuk a lapokban, hogy amikor egy izgatott nemzet várja függetlenségének hajnalhasadását, ugyanakkor a királyi udvar azokat a cseh vezetőket, akik Magyarország területi integritása ellen beszélnek, kedvesen fogadja, Svájczba küldi,' velük barátságos érintkezést tart fenn, akkor elérkezett az ideje annak, hogy komolyan fontolóra vegyük azt, hogy az ország sorsáról csak teljesen önállóan és egyedül mi dönthetünk, (ügy van !) Nincs senki ebben a házban, ezen a széles világon, aki mondhatná azt, hogy Magyarország népe a 67-es kiegyezéssel vállára rótt terheket nem
