Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-827
827. országos ülés 1918 október 22-én, kedden. 351) hogy magyar ember fel ne szisszenjen arra a válaszra, amely mint korbácsütés suhintott rajtunk végig, (Ugy van ! Ugy van !) Lehetetlen, hogy ezt ne érezzük mindnyájan. Mindamellett azt mondom, hogy hidegvérünket meg kell őriznünk és cselekednünk kell. (ügy van ! Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Nem beszédeket kell itt tartani, (Ugy van ! Úgy van !) hanem cselekedni kell (Általános élénk helyeslés.) és ebből a tétlenségből, amelyben eddig sínylődtünk, mindenáron ki kell ragadni a nemzetet, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mindenáron fel kell rázni a nemzetet, ezt a parlamentet, és igenis meg kell mondani, hogy a magyar nemzet nem tűri tovább ezt a tétlenséget, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.)' nem tűri azt, hogy mialatt az ő sorsáról, területi integritásáról, létérdekéről van szó, itt tiz napot elfecséreljenek. (Ugy van ! Ugy van! Taps a szélsőbaloldalon.) itt tiz napot elintrikáljanak, elpaktáljanak. Ezt nem tün a magyar nemzet. (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hock János: Az idő most az élet. Gróf Károlyi IVliháiy: A magyar nemzet tudja, nemcsak mi tudjuk, de odakünn tudja mindenki azt, hogy milyen óriási bűn, milyen kimondhatatlan könnyein:űség terheli a kormányt és a kormányt támogató többséget azért, hogy itt tiz napig összefont kezekkel ült és semmi mást nem tett, mint Bécsbe felszaladgált és telefonálgatott. Sümegi Vilmos: Semmi közünk Bécshez! (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Gr. Károlyi Mihály: Ezt tették és konczentrácziós tervekkel foglalkoztak. Hát nem érzik, milyen rettenetesen hasonlítanak ezek az események Bizancz utolsó napjaihoz ? Nem érzik azt, hogy itt visszafojtott lázadás hangulata van az országban, hogy ezt a hangulatot nem lehet sokáig igy visszatartani, mert végre is kitör az emberekből az elkeseredés ezek miatt a mulasztások miatt. De hogyha nézzük azt, hogy hogyan és miért kerültünk ilyen helyzetbe, hogy hogyan lehetséges az, hogy Magyarországot egy porig lealázó békébe akarják kényszeríteni, és azt kérdezzük, hogy ez miért volt, akkor erre is nagyon hamar megtaláljuk a választ. Az egész háború alatt két nagy veszély fenyegetett minket : az egyik volt a Hindenburg-győzelem, amely Magyarország függetlenségének sirja lett volna, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a másik a háborúnak a teljes le veretesig való folytatása. T. uraim, ebből a Seyllából és Charybdisből csakis egy ut vezetett volna ki, s erre az útra nem mertünk vagv nem akartunk rátérni. Ez az lett volna : igenis, a békét előbb megkötni, es hogyha kell, különbéke árán is. (Taps a szélsőbaloldalon.) A békének s ha kell. a külön békének gyors előidézése lett volna a magyar Magyarországnak és a magyar függetlenségnek az érdeke. Magyarország megmentése ettől függött, és most hiába rázza a ministerelnök ur a fejét, hiába integet, hogy ez nincs igy. Események mutatják, hogy igenis igy van. Mert hogy idáig jutottunk, azt köszönhetjük annak, hogy igenis a kormánynak és a többségnek folyton csak az a törekvése volt, hogy minket magyarokat lehetőleg ugy állítson a világ elő, mint a német militarizmus legnagyobb támaszait. Ezért kaptuk ezt a választ. Igenis, mert nem akarják elismerni, hogy a magyar nem egyenlő és nem azonos a porosz militarista szellemmel. Nem akarják elismerni azt sem, hogy ezt a kettőt nem lehet összekeverni : a magyar szabadságérzést a jDorosz militariznrussal. Az egész háborúnak ez volt a legnagyobb hibája, a legnagyobb bűne, hogy mi igenis mindenképen túl akartuk Hezitálni, hogy mi nagyobb németbarátok vagyunk, mint maguk a németek. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) T. ház ! A cselekvés pillanata bekövetkezett. Figyelmeztetem a t. házat, hogy a cselekvés pillanata komolyan itt van. És ha a magyar parlament nem fog a cselekvés útjára rálépni, akkor igenis, rá fog arra lépni a magyar nemzet. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Rá fog lépni a magyar nemzet, mert nem tűrheti, hogy itten egy többség, egy kormány visszaéljen a maga hatalmával, zsaroljon a többségi hatalmával, megakasztója legyen a demokratikus fejlődésnek, megakasztója legyen a békének, megakasztója legyen annak a különbékének, annak a magyar békének, amelyre ma elsősorban szükség van. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Hogy milyen súlyos mulasztás történt ez alatt a tiz nap alatt, ez a magyar történelemnek mindig leggyászosabb latija lesz. Súlyos mulasztás volt, hogy ez alatt a tiz nap alatt meg volt adva a módunk arra, hogy megértsük, hogy itt igenis, olyan rendszerváltozást kell megteremteni, amely ugy belpolitikailag, mint külpolitikailag egészen uj orientácziót jelentsen. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezzel szemben mi történt? A ministerelnök ur újra vállalkozott mioisterelnökségre és a munkapárti többség ismét támogatta a ministerelnök urat, támogatta abban a politikában, amelyben az egész nemzet nem tud többé bízni. De a legsulyor sabb mulasztás az volt, hogy a ministerelnök ur és a kormány ezt az időt nem használta fel airal hogy a nemzetiségi kérdésben valami megállapo, dásra jusson. (Mozgás a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak ! Gr. Károlyi Mihály : Természetes, hogy a ministerelnök ur és a mai kormány nem. volt alkalmas arra, hogy azt az érintkezést, azt a pourparler-t folytassa, amelyre okvetlenül szükség volt. Ha mi betudtunk volna állitari egy erőteljes, egy minden izében demokratikus, minden izében független cselekvő kormányt, akkor igenis, meg lehetséges volna találni a megegyezést, talán meg lehetett volna még menteni azt, amit menteni lehetett. (Felkiáltások a jobboldalon : Talán !)
