Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-813

28 813. országos ülés 1918 Julius 24-én, szerdán. hatatlannak jelzem azt az álláspontot, hogy először is a hadsereg kötelékébe tartozók egy ily lap munkatársaiként annak szerkesztésében közreműködjenek, részt vegyenek. (Altalános élénk helyeslés.) Tarthatatlannak tartom azt, hogy a hadügyminister vagy bázmiely más hatóság részéről közvetve vagy közvetlenül bármily támogatásban részesüljön ez a lap. (Altalános élénk helyeslés.) Tarthatatlannak tartom továbbá azt, hogy ez a lap a hadsereg körében terjesztessék és egyáltalában a védelem érdekében mellőzbetetlennek tartom, hogy az a hareztérre és a hadsereg körébe ne jusson. (Általános élénk helyeslés.) Ez az én álláspontom és ennek fogok érvényt szerezni. Kérem a t. házat,^ méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Altalínos élénk helyeslés és taps.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Richter János: A t. ministerelnök ur válaszát tisztelettel és belső megnyugvással tudomásul veszem. (Elénk helyeslés. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: A postai szállítást meg kell vonni!) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a ministerelnök urnak Richter János képviselő ur interpellácziójára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem P (Igen.) A ház a választ tudomásul veszi. Áttérünk Albrich Hermann képviselő ur interpellácziójára a honvédelmi ministerhez az 1912/13. évi részleges mozgósítás alkalmával Bosznia és Herczegovinában szolgált katonák és tiszteknek a jövőben bekövetkezendő leszerelése tárgyában. Albrich Hermann: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A háború súlyos terheivel minden állampolgárra ránehezedik; az állam a hareztéren és itthon is, minden elérhető erőforrást igénybe vesz. A háború kényszerű hatása és a haza jövőjének érdeke teljesen indokolják az egyénnek ily nagymérvű igénybevételét; azért minden oly rendelkezést, amely a győzelem nagy eszméjét szolgálja, helyeselni kell. De az egyének e nagymérvű igénybevétele, sajnos, a legnagyobb mértékben egyenlőtlen. Mig egyeseknek oly feladat jutott, amelynek teljesítése mellett vagy épen teljesítése által nemcsak keresethez, megélhetéshez, hanem sok esetben aránylag nagy anyagi előnyökhöz jutottak, addig mások a legnagyobb áldozatok árán már évek óta a hareztéren teljesitik kötelességüket. Ezen most nem lehet segíteni. Nem lehet, mert kényszerhelyzetben vagyunk, de abban a pillanatban, amikor ez a kényszerhelyzet megszűnik, amikor a leszerelés ideje elérkezett, az államnak, a köznek kötelessége arról gondoskodni, hogy azok, akikre e teher leginkább nehezedett; legelőbb szabaduljanak alóla. Nem is lehet arról beszélni, hogy kárpótlásban részesüljenek és hogy ez a nagy egyenlőtlenség kiegyenlítést találjon, de követelni kell azt, hogy a nekik járó megbecsülés ne mint ajándék, hanem mint tartozás adassék meg nekik. Ma, t. ház, csak a legnagyobb mértékben igénybe vettek egy csoportjáról akarok beszélni és pedig azokról, akik nemcsak a háború terheit, hanem már a háború előzményeinek terheit is viselik. Aki a rendes katonai kötelezettségének eleget tett és a háború kezdetekor bevonatott, az ma szolgálatának 84 hónapjában áll, azok ellenben, akik csak a háború kezdetekor lettek bevonva, legfeljebb 48 hónapja szolgálnak. Ha azokat nézzük, akik ezenfelül rendkívül alkalmakkor vonattak be, azt találjuk, hogy ilyen alkalom volt 1905-ben, továbbá 1908-ban a boszniai hadtest állományának felemelése alkalmával és 1912/13-ban a részleges mozgósítás alkalmával. Ne méltóztassék azt hinni, hogy e behívások más és más egyéneknek szóltak volna. Én magam ha kisebb körben is, de nagyon sok esetről szereztem tudomást, amelyben ezek a behívások ugyanazt a személyt találták mind a három esetben. De általában azt állapítottam meg, hogy azok, akik 1908-ban be voltak vonulva Boszniában, azok 1912/l3-ban újból behívattak rendkívüli szolgálattételre. Ezek tehát ma 94-ik hónapban szolgálnak és ha még 1905ben az ex-lexben is be voltak vonulva, akkor ezeknek a szolgálati ideje egészen a 100-ik hónapig felmegy. Mai hadseregünknek egy tetemes része tehát ma már 8-ik évében és egy kisebbik része 9-ik évében szolgál. Ezeknek nem volt alkalmuk polgári ekszisztencziát alapitani, mert legjobb éveiket a katonaságnál töltötték és ha kísérletet is tettek arra, ujabb behívásuk ebben mindig megakadályozta őket. De nemcsak ezeknek egyéni érdeke tenné szükségessé azt, hogy előnyösebb elbánásban részesüljenek, hanem azt hiszem, indokolná ezt az állam érdeke is. Bármilyen legyen is felfogásunk a mai katonáskodás nevelő hatásáról, annyit mégis bizonyosnak tartok, hogy egy olyan katonára, aki már a háromévi békés kiképzés iskoláján ment keresztül, nincs a háborúnak oly romboló hatása, mint azoknak egy részére, akik csak felületes ós gyors kiképzés után mentek ki, tehát azt hiszem, hogy nem tévedés, ha azt teszem fel, hogy ha ezek visszatérnek, nagyon értékes állampolgári elemet fognak alkotni; tehát nemcsak az ő egyéni érdekük, hanem az állam érdeke is követelné, hogy a leszerelés alkalmával ezek előnyben részesüljenek. (Helyeslés jobbfelöl.) Arra kérem tehát az igen t. honvédelmi minister urat, hogy a leszerelés alkalmával elsősorban azokat bocsáttassa haza, akik a leghosszabb szolgálati idővel rendelkeznek. Ami pedig azokat illeti, akik a rendes szolgálati időn kívül még rendkívüli alkalmakkor is be voltak vonulva Boszniában lexben, ezek tekin-