Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-813

813. országos ülés 1918 július 24-én, szerdán. 23 nem árultatok el •— bebizonyíthatom a statisztikából, hogy ez a felfogás téves, mert minimális mennyiségek állnak Ausztria rendelkezésére, ami, különösen azzal a kivitellel szemben, amely a békében volt, elenyésző. (Igaz ! ügy van .') A helyzet azonban nem rossz, j ellehet a gabonatermés búzában és rozsban nem nagyon kedvező, árpában azonban jobb, mint tavaly, zabban kedvezőtlen, de kedvező kilátások vannak tengeriben és burgonyában az egész országban. (Egy hang balfdől: Nálam nem !) Nagyon sajnálom, hogy a képviselő ur területén nem kedvező, de ami informáczióm van, az arról szól, hogy kedvező, sőt krumpliban azt lehet mondani, hogy a duplája, tengeriben a másfélszerese lesz a tavalyinak, hacsak szeptemberben valami korai fagy kárt nem tesz. A közélelmezési minister ur a fejadag felemelésére vonatkozó kérdésre meg fogja adni a választ. Nekem is az a szándékom, hogy rábírjam, hogy a fejadagokat felemelje, (Helyeslés.) mert arra méltóztassanak még tekintettel lenni, amit most mondani fogok. Az nem. áll, hogy 15—18 kilóval nem lehet kijönni, mert ez attól függ, hogy milyen melléktermények állanak rendelkezéséri Ha van krumpli és egyéb melléktermény, akkor ezekkel a fejadagokkal egy egyszerűbb család, igenis, ki tud jönni. Itt pedig nem a kormány akaratáról, kegyéről, vagy kényéről van szó, hanem arról, hogy mit lehet adni. Mert elsősorban a katonaságnak kell adni, azután az el nem látottakat kell ellátni és ami megmarad, azt igazságosan az összes termelők között kell elosztani, (ügy van!) Kérem a t. házat, méltóztassék az én válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Meskó Zoltán : T. képviselőház ! Az igen tisztelt földmivelésügyi minister ur engem megnyugtatott és ezért válaszát köszönettel tudomásul veszem. Azonban nagyon sajnálom, — és ezt újból hangoztatom — hogy az igen tisztelt közélelmezési ministeT úrhoz oly ritkán van szerencsénk és hogy nincs alkalmunk neki itt a nép panaszait előhozni. Elvégre, amint beszédemben is kifejtettem, nem vezethetünk hozzá ezres küldöttségeket most, amikor a nagy munkaidőben igazán mindenkinek otthon van a helye. Elnök ! Meskó Zoltán képviselő urat figyelmeztetem, hogy ő az interpellácziós-könyvben interpelláczióját kizárólag a földmivelésügyi minister úrhoz jegyezte volt be. A házszabályok értelmében az interpelláeziónál azt a ministert kell megnevezni, akihez az interpelláczió intéztetik. A képviselő ur azonban interpelláczióját két ministerhez terjesztette elő, ugy a Közélelmezési Hivatalt vezető minister úrhoz, mint a földmivelésügyi minister úrhoz, kérnem kell tehát, hogy a jövőben ennek megfelelően méltóztassék interpelláczióját bejegyezni. (Helyeslés.) Vitának helye nem lévén, kérdem a t. házat, rnéltóztatik-e a földmivelésügyi minister urnak Meskó Zoltán képviselő ur interpelláczió] ára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen !) A ház a választ tudomásul veszi. (Felkiáltások : Egyhangúlag !) Meskó Zoltán képviselő urnak az Országos Kö ~élelmezési Hivatalt vezető minister úrhoz intézett interpellácziója kiadatik az illető minister urnak. Következik Bichter János képviselő ur interpellácziója a ministerelnökhöz a »Danzer's Armeezeitung«-ban megjelent, a magyar államot és a magyar nemzetet mélyen sértő ezikk tárgyában. Eichter János képviselő urat illeti a szó. Richter János : T. képviselőház ! Mióta a képviselőháznaktagja vagyok, most először terjesztek elő interpellácziót, miért is a t. ház szives elnézését és türelmét kérem. Ki kell jelentenem, hogy nem feltűnési viszketeg, nem mellékczél, hanem belső erkölcsi kényszer hatása alatt állva terjesztem elő interpellácziómat. (Halljuk ! Halljuk !) Gróf Tisza István 1915. évi újévi beszédében a következőket mondotta (olvassa) : »A magyar nemzetnek közjogi fennállása, ezredéves múltja, függetlenségi vágya 1867-ben találta meg ezt a keretet, amelylyel a monarchiába beilleszkedhetett, amely a jogosult dinasztikus szempontokkal, jogosult nagyhatalmi szempontokkal összhangban volt. Ez a szervezet fennállott eddig is, de igazi erőpróbáját most mutatta meg. Azokkal szemben, akik a változó idők kisebb-nagyobb súrlódásait, gyarlóságait látva odaát, a monarchia másik államában még minduntalan felvetették régi, kelletlenül eltemetett álmaikat, azokkal a törekvésekkel szemben, amelyek a magyar nemzetet ettől a paritásos közjogi állástól meg akarták volna fosztani, a múltban inkább azzal a negativ érvvel léphettünk fel, hogy azok, akik ugy tüntetnék fel magukat, mint a birodalom nagyságának és erejének különös barátai, azok az ő szerencsétlen czentralisztikus politikájuk által ismételten a végromlás utszélére vitték a monarchiát, ahonnan a magyar nemzetnek kellett megmentenie. Ehhez a negativ érvhez most egy hatalmas pozitív érv is csatlakozik. Most megmutattuk, hogy mit ér a monarchiának ez a szervezete, mit ér a függetlenségét visszanyert magyar nemzet ebben a monarchiában. Egy nagy háború megpróbáltatásai után, ezek után az észleletek után, azután, amit a magyar nemzet tett és tesz, áldozott és áldoz a monarchia közös nagy czéljaiért, ebben a nagy válságban közveszedelmes őrült az, aki vissza akar még egyszer térni a czentralisztikus törekvésekhez.» Gróf Tisza István azóta többször ismételte ezeket a szavait. Ugyanakkor olvastam bizonyos ellenzéki lapokban, hogy miért is hadakozik a nemes gróf ur üres szélmalmokkal, miért foglalkozik feleslegesen szellemidézésekkel. De strigüs, quae non sünt felesleges beszélni. És ime, a háború negyedik évében, akkor, amikor hős magyar testvéreink emberfeletti fáradalmak és szenvedések után ott állanak még a fronton, ez a gonosz szellem még mindig itt jár