Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-824
824. országos ülés 1918 október 17-én, csütörtökön. 297 urakat, há. lehetséges, (Halljukl Halljuk!) legalább ebben a kérdésben, legalább egyidőre ne hallgassanak a pártszempontokra. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Jánosi Zoltán." Szó sincs róla ! Gr. Tisza istán : Gondolják meg, hogy azzal, hogyha ugy állítják be azokat, akik önökkel a háború kérdésében itt és a túloldalon nem értettek egyet, mint akik agresszív czélokból provokálták volna a háborút, azzal talán a nemzeti közvélemény egy része előtt megnehezíthetik politikai ellenfeleik helyzetét, — higyjék meg erre nem fektetek súlyt — de ezzel megsebzik az ország legszentebb érdekeit, (Ugy van ! a jobboldalon.) mert ezzel azt az ellenszenvet táplálják és tartják fenn a külföldön, amely arra a végzetes tévedésre indíthatja a nyugat nagy hatalmait, hogy a Duna-völgy viszonyainak rendezését nem a magyar nemzetre alapítva, hanem a magyar nemzet ellen igyekezzenek megcsinálni. Higyjék meg nekem, egyenesen e körül a kérdés körül forog az a sorsdöntő momentum, hogy vájjon a nyugati nagyhatalmak helyesebb belátásra tudnak-e jönni és meggyőződnek-e arról, hogy az ő jól felfogott érdekük is az, az emberiség általános érdeke is az, az emberi haladás és szabadság érdeke is az ... (Zaj a szélsőhaloldalon. Halljuk! Halljuk ! jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Gr. Tisza István : .. . hogy a Duna-völgyben a magyai nemzet tölthesse be a világtörténelmi hivatást, amely reá vár ós ne engedjék meg ebből a szempontból (Zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) elhomályosítani engedni azt a kérdést, hogy a monarchia és a magyar nemzet, amelyiknek a monarchia külügyi politikájára irányadó befolyása volt, mindent elkövetett a béke fentartására, (Ugy van ! jobbfelől.) elment a béketürósnek olyan hosszú utján, hogy már jóformán világnevétség tárgyává kellett lennie (ügy van ! Ugy van ! jobbfelől.) és csak akkor ragadott fegyvert a kezébe, midőn a bizonyítékoknak egész sorozatából kellett arról meggyőződnie, hogy tervszerű munka folyik arra, hogy előbb megalázzanak és azután tönkretegyenek berniünket. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon és balfelől.) T. ház ! Én erre:a kérdésre vissza fogok térni okmányokkal a kezemben. (Halljuk! Halljuk!) A felhatalmazásom megvan már reá, hogy ezeket az okmányokat felhasználhassam. Jelenleg, a mai pillanatban sem kezeim között nincsenek még, sem az időt nem tartom most egy hosszú beszéd végén erre alkalmasnak, de azt remélem, hogy az indernnitási vita alkalmával megadhatom e tekintetben a teljes felvilágosítást. Egyelőre is ünnepélyesen állítom, (Halljuk/ Halljuk!) hogy a monarchia külpolitikája közvetlenül a háború előtt is, azokban az időkben, midőn a viharfellegek nagyon tornyosultak a.Balkánon és amidőn nagyon is szembetűnővé. vált az autokrata Oroszbirodalom politikájának ellenünk való erőteljesebb kiéleződése, akkor is mindent elkövetett, hogy a háború elkerülésével békés eszközökkel hozza létre KEPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XLI. KÖTET. létérdekeink megóvását. És biztosithatom ma már a t. házat arról is, hogy akkor is, midőn ennek a törekvésnek hiábavalóságáról kellett meggyőződnünk, mikor kénytelenek voltunk olyan lépésre elhatározni magunkat, amelyiknél számolnunk kellett azzal, hogy ennek következménye a háború lehet, akkor is eleve ab ovo kizártunk mindenféle hódítási gondolatot, akkor is ab ovo már garancziákat kerestünk arra, hegy a monarchiának minden illetékes tényezője egyetértsen abban, hogy ez a háború védelmi jellegű, amely semmi körülmények között aimektálá sokra, hódításokra nem vezethet. (Zaj a szélsobaloldalon. Elénk felkiáltások jobbfelől: Halljuk ! Halljuk !) Elnök: Csendet kérek a ház minden oldalán, Polónyi Dezső: Akkor kellett volna önálló magyar hadsereg ! Elílök : Kérem Polónyi Desző képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Gr. Tisza István: Méltóztassanak megvárni, amig ebben a tekint ítben bizonyítékokkal szolgálok, de méltóztassanak nekem megengedni, hogy már most, ebben a pillanatban, a nemzet érdekében — mert hisz igazán mit bánja ma becsületes ember, hegy ily viszonyok között mi lesz a saját személyével — konstatáljam ezt a tényt és tiltakozzam minden másféle beállítás ellen. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Hogy azután, midőn egyszer a háború megindult, akkor igyekeztünk ezt a háborút ugy megvívni, hogy az a magyar nemzetnek becsületet és sikert is arathasson, az természetes, és én azt hiszem, hogy éppen ellenségeinkkel szemben is nem gyűlölséget, hanem megbecsülést válthat ki az, hogyha az ember egyszer kardot rántott, azt becsülettel forgatja. (Taps a jobboldalon.) Én az erős, hatalmas, tiszteletreméltó ellenfelet látom a nyugati hatalmakban. Jánosi Zoltán : A mentelmi bizottsághoz ! Okolicsányi László: De nem ezimborál vele! Gr. Tisza István: És abban a meggyőződésben vagyok, hogy a magyar nemzet is mindent elkövetett arra, hogy Id érdemelje ellenségeink tiszteletét és megbecsülését, mindent elkövetett elsősorban hősiessége által, de azáltal is, hogy ebben, a háborúban nem volt nemzet, amely a maga élet-ka lálharczát — pedig a mienk az volt, mert a mi életünkre törtek .— oly kevés g} r ülölködéssel és olyan lovagiasan vívta volna meg, mint a magyar. (Taps a jobboldalon és a középen.) Létay Ernő: Az internáltak itt voltak ellátva legjobban. Gr. Tisza István : Hogy bántak a mi katonáink a kézitusa befejeztének pillanatában a sebesült ellenséggel, hogy bántak nálunk a hadifoglyokkal, az ittmaradt idegenekkel ? (Igaz! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Jánosi Zoltán : Az uszítók ellenére ! Gr. Tisza István: Hol van még egy nemzet, mely ezt a háborút nagyobb hősiességgel, ilyen lovagiassággal és ilyen emberi nemes érzelmekkel vivta volna meg % (Taps a jobboldalon.) 38
