Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-813
18 813. országos ülés 19 IS Elnök: A ministerelnök ur kivan válaszolni az interpelláczióra. Wekerle Sándor ministerelnök: T. ház! (Halljuk ! Halljuk!) Méltóztassék nekem megengedni, hogy a szakszerű felvilágosítások után, amelyeket a t. honvédelmi minister ur megadott a t. háznak, formaszerinti választ adjak a hozzám intézett interpelláczióra. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt ezt tenném, általánosságban megjegyzem, hogy nem kívánok ismétlésekbe bocsátkozni és a hadvezetőség ellen felhozottakat újból bírálat tárgyává tenni. Csak egy igazság jut eszembe. Ott, ahol nem kedvez a hadiszerencse, mindig bűnbakot szokás keresni, (Igaz! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) emberekben, intézményekben, rendszerekben keresik a hibát és sohasem a változó hadiszerencsében, az eseményekben. (Zaj és közbeszólások balról.) Bocsánatot kérek, ilyen közbekiáltott mondatokra, amelyek a beszéddel és a tárgygyal semmi összefüggésben nincsenek, lehetetlen válaszolni. (Zaj.) A t. képviselő ur általánosságban azt hozza fel, hogy én állásainkat biztosítottaknak nyilvánítottam múltkor és ő ennek ellenére felemiitett egy hegycsúcsot s nem tudom még mit, amit elvesztettünk. Erre csak az a megjegyzésem, hogy jelentéktelen támpontok feladása, amelyek a harczvonal biztosítottságára közvetlen és elöntő befolyással nincsenek, a hadvezetőség részéről helyes eljárás, mert ez épen az emberanyag kímélése czéljából történik. Mert a fődolog magának a harczvonalnak megtartása és ebben a tekintetben megnyugtathatom a t. házat, hogy a mi állásaink biztosítottsága -minden tekintetben meg van óva és az offenzíva előtti állapot minden tekintetben teljes biztonságban van. Ami a t. képviselő ur formaszerinti kérdéseit illeti, a t. képviselő ur kettőt hozott fel. Először kívánta, hogy vizsgálat indittassék meg, másodszor pedig kívánta, hogy a magyar vér védelme érdekében különös lépéseket tegyek. Az interpellácziónak ez a két lényeges kérdése. Ami a vizsgálatot illeti, erre nézve megjegyzem, hogy ilyen vizsgálatokat nyilvánosan tárgyalni sehol a világon nem szokás. (Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Mert ez igazán a hadviselés érdeke ellen lenne. Mint a múltkor is mondtam, meg lehet győződve a t. képviselő ur, hogy itt a vizsgálat, az összes hadi mozdulatok felülbirálata és megítélése, a legmesszebbmenőkig megtörtént, ebből a következtetések és tanulságok levonattak és a szükséges intézkedések megtörténtek. (Felkiáltások a bal- és a szélsöbaloläálon: Gróf lett a vezér!) Förster Aurél: Hordárnak való, nem grófnak! Elnök (csenget): Csendet kérek! Platthy György : Gróf lett! Fényes László : Amiért százezren elpusztultak! Julius 24-én, szerdán. Elnök: Kérem Eényes László képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni! r Wekerle Sándor ministerelnök: Én komolyan beszélek és minden szavamat fentartom, amit mondtam! A t. képviselő ur második kérdése, hogy a magyarság oltalma érdekében teszek-e külön lépéseket. Erre a válaszom az, hogy a nemzetnek talán sohasem volt királya, aki trónjának támaszát és biztositékát annyira a magyar nemzetben kereste volna, mint felséges királyunk! (Zaj és mozgás a bal- és a szélsöbaloläálon. Felkiáltások : Ki bántja a királyt ?) Ezen érzületének megfelelőleg nemzeti erőinknek kímélése és megóvása annyira az ő szivén fekszik, hogy ebben a tekintetben külön intézkedések vagy lépések megtételét nemcsak szükségesnek, hanem ildomosnak sem tartanám. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Kérem válaszom tudomásulvételét! (Helyeslés a jobb- és a báloldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Urmánczy Nándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt a t. honvédelmi minister ur beszédére óhajtok egy megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk ! a bal- és a szélsöbaloläálon.) Felvilágosítással tartozom neki: A hadsereg szervezése, a hadvezetés és a vezérkar elleni offenzívamhoz a municziót a honvédelmi minister urnái rangban nem sokkal kisebb, két igen kiváló előkelő és igen komoly tényleges tiszttől kaptam. (Nagy mozgás a jobb- és a baloldalon. Felkiáltások: Szomorú!) Hock János: Dehogy szomorú, kötelesség! Balla Aladár: Kötelesség! Kötelesség! Elnök: Kérem Balla Aladár képviselő urat és Hock János képviselő urat, szíveskedjenek csendben maradni. Platthy György: A magyar lelkiismeret beszél belőlük, az urakból nem! Elnök: Csendet kérek. Urmánczy Nándor képviselő urat illeti a szó; méltóztassék őt nyugodtan és csendben meghallgatni. Horváth Gyula: Amit a minister ur mondott, megerősíti Urmánczy minden szavát. Urmánczy Nándor: A vezérkar tagjai ellen kézibombákat kajjtam egy vezérkari tiszttől és nem használtam fel, mert mint beszédemben is kifejtettem, nem személyek, hanem a rendszer ellen harezolok; csak világitó-pisztolylyal éltem, hogy bevilágítsak a vezérkarnak sötétben dolgozó büróiba. Kijelentette a honvédelmi minister ur, hogy az offenzíva előkészítése tökéletes volt, mindent megtettek... B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Sohasem volt semmiféle offenzíva igy előkészítve ! Urmánczy Nándor: Ha hatványozottan több volt a municzió és az ágyú, mint azelőtt és mégsem sikerült, akkor valahol hiba van. Én
