Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-813
in HlB. országos ülés 1918 Julius 24-én, szerdán. világ áll és bábom van. Mig ugyanis 1917 októberében az olaszok gázvédője nem védte meg őket kellőképen a gázaink ellen, addig most az újonnan beszerzett angol gázvédőkkel eléggé jól állták a gázt. Fényes László: A mi gázunk meg rossz volt! B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Ugyanaz, ami Karfreitnél volt, kijelenthetem. Tessék hitelt adni szavaimnak! Ezt az egyet megkívánhatom. Matta Árpád : De elromlott, öreg volt már! B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Egy másik nagy baj is volt és ezt a képviselő ur is emiitette és elismerem, hogy ugy volt, hogy a meglepetés nem mindenütt sikerült. Bizonyos szakaszokon készen feltett gázvédőkkel várta az ott összpontosított ellenség csapatainkat. (Mozgás a baloldalon.) Es itt egy igen keserű jelenségre vagyok kénytelen rámutatni és ez az árulás. Tartozom a nyilvánosságnak, tartozom a t. háznak vele, hogy erről egészen nyíltan beszéljek. Megtörtént a Piave mentén, hogy a hadsereg tényleges létszámából egy hadnagy, az 56-ik gyalogezrednek Stiny nevű hadnagya, átszökött és az ő szájából tudta meg az ellenség terveinknek nagy roszét, igen értékes adatokat. Természetes tehát; hogy könnyű volt a védekezés. (Nagy zaj.) Fényes László : Két nappal ezelőtt jelentették a vezérkarnak, hogy átrepült! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Platthy György : Hogy került a kezébe az a sok terv a hadnagynak ? B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: De biztos jeleink vannak arra is, hogy ugyanez történt a velenczei hegyekben is, mert ott meg órákkal előbb gázriadót adtak a megszálló ellenséges csapatok — ezt angol foglyoktól tudjuk — és feltett gázvédőkkel várták a támadást; tehát ott is elárulták a mi terveinket. Ugyanez történt mostanság lenn Albániában, amidőn egy Ghilárdi Emil nevű 96-ik ezredbeli tényleges főhadnagy ugyancsak átszökött az eUenséghez és természetesen leközölvén a mi helyzetünket, igen könnyűvé tette az ellenség olcsó sikereit. (Zaj a baloldalon. Felkiáltások : Hova való!) Ezek olyan sajnálatos tények, amelyeket szóba kellett hoznom, t. ház. Matta Árpád : Milyen nemzetiségű volt ? Olasz volt vagy cseh ? B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: A nevét tudom csak : Ghilárdi, »Gh«-val irja. Kozma Andor: Olasz ! B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Áttérek immár, t. ház, a boldogok és boldogtalanok kritikájára, akik, mihelyt valami hadi operáczió nem ugy sikerül, amint remélték és gondolták volna, rögtön előállanak a kritikával, anélkül, hogy ismernék a tényeket, a helyzetet és az azt befolyásoló körülményeket. Az igen méltánytalan és igazságtalan eljárás. (Igaz! Ugy van! jobbfélől.) Mindenki tudja, hogy Gorlice óta a támadások a mi részünkről, a központi hatalmak részéről, rendszerint sikerültek, sőt jelentős eredményeket értünk el azok által. Erre. bizonyság az ellenség kiűzése Galicziából, stb. Viszont az ellenségnek ez a legritkább esetekben sikerült. S itt Bruszilow oéenzivájával sem teszek kivételt, mert ő csak kezdetsikert ért el, de hathatós és tartós sikert nem tudott elérni, sőt végeredményében az orosz hadsereg felmorzsolására vezetett Bruszilov offenzívája. Utalok továbbá, az angolok és francziáknak immár esztendők óta folyó támadásaira, amelyeket a sokkal gyengébb német vonalak ellen intéztek s még egy számottevő százalékban sem lehet kifejezni azon földterületet, amelyet nyertek, ha összehasonlítjuk azon földterülettel, amelyet a németek egy néhány rövid csatában néhány hónap előtt elvettek tőlük. De utalhatok Cadornának tizenegy offenzivájára is, aki tizenegyszer, sokszorosan nagyobb túlerővel megtámadta az Isonzó-vonalat és a mi részünkről a tizenkettedik isonzói csatában öt csatana p el égséges volt ahhoz, hogy ki verj ük onnan. Ebből méltóztatnak látni, hogy annak, aki kritizál, nemcsak a hibák forrását és az okokat kell keresnie, amelyek a sikertelenséget okozták, nemcsak a vezetőket, hanem annak eszközeit és a mellékkörülményeket is kell vizsgálnia. Én, t. ház, nem akarom nálunk sem a vezetőket, sem a csapatokat kritika alá venni, de kettőt megállapítok. (Halljuk ! Halljuk !) Az egyik az, hogy a siker kivívása sokkal nehezebb a vezetőnek és a csapatnak is, ha soraiban vannak olyanok is, akik árulásra vetemednek. (Mozgás és zaj a baloldalon.) A második pedig az, hogy minálunk ezek a hibaforrások sokkal csekélyebbek és kisebbek is lehetnek, mint ellenségeinknél, mert hiszen az ellenség húszszor, vagy talán többször is, ugyanazon helyzetben volt, mint most mi, t. i. hogy a támadás megakadt, nem sikerült. Ez annak a jele, hogy nálunk mégis kevesebb hiba van. Egyébként, ha az entente mindig a bűnbakot, a hibásokat kereste volna, akkor annak hossza-vége nem lehetne. Matta Árpád: Elcsapták ám a tábornokokat! Fényes László: Minden rendben van! B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Elég az hozzá, hogy hadseregünknek nincs oka a pirulásra, (Felkiáltások balfelöl: Annak nincs!) mert ezen piavei, illetőleg olaszországi offenzívánál is mindenki megtette kötelességét, Egy hang (a baloldalon) : Kivéve az osztrák generálisokat. B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Hadseregünk egyik tagjának sincs oka arra, hogy az összehasonlítást más hadseregek teljesítményeivel kerülje. Amint már az előadottakból is kitűnik — minden ember megtette a kötelességét, megtette a legfőbb hadügyi vezetőség is, mert az előterjesztett adatokból is méltóztatnak látni, hogy milyen nagy gonddal és alapossággal készítették elő az offenzívát és miként óhajtották feltétlenül biztosítani a sikert. De megtették az alvezérek is a kötelességüket, e tekintetben szemrehányás nem illetheti őket.
