Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-819
819. országos ülés 1918 augusztus 7-én, szerdán. 176 vissza a polgári életbe, ugyanazt a tanácsadót kérjük meg, hogy ezzel a rokkanttal is foglalkozzék, így azt a kevesebb embert, aki ebben a munkában rendelkezésünkre fog állani, jobban is ki tudjuk használni, azonfelül az egyesek is,-ha többek ügyével foglalkoznak, bizonyos jobb áttekintést nyernek. Annyival is jobbat, mert igy bizonyos mértékig egyes foglalkozásoknál egész kis szövetkezeti együttműködés jön létre és a tanácsadó sokat segithet. A dologban az az érdekes, hogy mikor ezeket az elveket statuáltuk és azok követését irodáinknak kötelességévé tettük, akkor rájöttünk arra, hogy ez a dolog az életben már megvan. Ép az egyik művezetőnk, aki azelőtt czimfestő volt, itt Pesten létesitett rokkantakból négy czimfestő-czéget, amelyek egymással összeköttetésben állanak; ő azoknak a tanácsadója és igen szépen vezeti az egészet. A rokkantaknak tanácsadókkal való ilyen kumulatív ellátását tehát bizonyos mértékig az élet is igazolta már. Különben, ha valamely elénk kerülő adatgyüjtőiven nem találjuk meg, hogy az illetőnek tanácsadója lenne, akkor igazolásra szólitjuk fel az irodát, hogy ez miért van. Bizonyos esetekben azután helyénvalónak ismerjük el az okadatolást, ha bebizonyul, hogy a rokkant meg tud állani a maga lábán. Az árváknál és a hadiözvegyeknél tényleg még valamivel hátrább állunk, de ott megvan a patronage intézménye. Erre most nem akarok részletesebben kiterjeszkedni, azonban lesz rá gondunk annakidején, amikor egy-egy özvegy ügyét rendezzük, hogy az illető özvegy mellé kirendelt tanácsadó az árvák dolgával is megfelelően foglalkozzék. (Helyeslés.) Ezeket kivántam csak magyarázatul megjegyezni. Elnök." A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. Wekerle Sándor ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Bocsánatot kérek, de kénytelen vagyok álláspontomat ugy a Hadigondozó Hivatal tekintetében, mint magára a javaslatra nézve röviden ismertetni. (Halljuk! Halljuk!) Amikor átvettem hivatalomat, a hadigondozás tekintetében az első alapelv, amelyből kiindultam, az volt, hogy a korábbi kormány intézkedésein semmi változás ne történjék. ííem is változtattam semmit, fentartottam azokat, mert láttam, hogy a volt ministerelnök ur a legbehatóbban foglalkozott ezzel a kérdéssel. Sajnálatomra én mindig más tárczát is vezetvén, nem foglalkozhattam ezzel a kérdéssel olyan behatóan, de t. barátom, gróf Teleki Pál, aki ezt átvette, mondhatom, egész életét, tevékenységét, buzgalmát ennek az ügynek szenteli. (Helyeslés és éljenzés.) így van ez azokkal a különböző rendeletekkel is, amelyekre hivatkozás történt. Megengedem, hogy a patronage-ügy kifejlesztése nem foglaltatott ugy a rendeletekben, amint az kontemplálva volt, ennek azonban igen sok oka van. Egyszerűen nem foglaltatott azért, mert a Hadigondozó Hivatalnak sokkal fontosabb dolgai voltak, hogysem tevékenységét ennek szentelhette volna. így csak felemlíteni bátorkodom, hogy én kiegészíteni voltam kénytelen több tekintetben a korábbi intézkedéseket. Először is elrendeltem, hogy a nyújtott segélyek felhasználása ellenőriztessék. (Elénk helyeslés.) Korábban ugyanis ez nem ellenőriztetett. Másodszor elrendeltem, hogy az országban szerteszét heverő nagy alapítványok evidencziában tartassanak. A kormánybiztosok kiküldésének is ez az oka. Szilágyi Lajos: A Bécsben levő alapítványok is! Wekerle Sándor ministerelnök: Legyen nyugodt a t. képviselő úr: én nem onnan veszem a kiindulási pontot. A Bécsben levő alapítványok elkülönítése iránt igenis tárgyalások folynak és a legjobb mederben van az a kérdés, liogy külön alapítványok létesittesenek. (Helyeslés) Ez azonban más lapra tartozik. Szóval első rendelkezésem az volt, hogy ellenőrizhessék a felhasználás, második pedig, hogy az országban szerteszét heverő különböző alapítványok nyilvántartassanak. Annakidején a Hadigondozó Hivataltól ugy értesültem, hogy megközelítőleg százmillió koronára tehető az az összeg, — amely megengedem jóhiszemüleg használtatik fel — de az országban szerteszéjjel használtatik fel, egyes egyesületeknek, magánosoknak a tetszése szerint. Ellenőriznem kellett tehát azt, hogy ez rendszeresen összehozassék, felhasználtassák, még pedig szervesen használtassák fel, ugy hogy többszörös segélyezés elő ne forduljon. (Élénk helyeslés.) Harmadszor fel kellett a népirodákat állítanom, mert a népirodák irányítják és gyámolitják elsősorban a rokkantakat. Ezek a nópirodák nem bürokraticze, hanem társadalmi alapon vannak bizottságok mellett szervezve. Ezek által rendszeres működés hozatott be és ezekben a rokkantak nyilvántartatnak, amellett gyámolitóra, közbenjáróra találnak. Most van folyamatban — részben már be is van fejezve •— utolsó rendelkezésem foganatosítása, t. i. a rokkantakra, özvegyekre és árvákra kiterjedő összeírás. Ezek olyan nagy teendők voltak, amelyek teljesen kimerítették a Hadigondozónak egész tevékenységét. A másik, amire megjegyzést kívánok tenni, az antiszemitizmus kérdése, amelyet t. barátom gróf Tisza István hozott fel. Igen örülök, hogy ő olyan értelemben hozta ezt fel, hogy itt két teendő van. Az egyik magának a zsidóságnak a teendője, hogy igyekezzék kellő korlátok közt tartani azt; ne vállaljon, — amit nem is tesz — közösséget, azokkal, akik visszaélnek. A másik teendő kormányzati feladat, hogy t. i. a kormányzat is igyekezzék a közvéleményt ugy fentartani, hogy az ne irányuljon egyes felekezetek ellen. (Helyeslés.)
