Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-819

819. országos ülés 19lS ellen a cselekmények és azok elkövetői ellen irányul, felekezeti jelleget ölt magára. Ez ellen a veszély < 11 n nézetem szerint állást kell foglalni és küzdeni kell mindenkinek. A nép felvilágosítása által is oda kell hatnunk mindnyájunknak, hogy ezekben ne felekezeti, ne faji kéiclést lásson, és hogy az a jogos felháborodás, amely ezek ellen a bűncselekmények és ezek ellen a gyalázatcs és gyáva viselkedések ellen irányul, ne egy felekezet vagy egy faj ellen irányuljon. (Elénk helyeslés.) Azt hiszem, ebből a munkából mindenekelőtt ki kell vennie a részét magának a zsidóságnak is . . . (Mozgás a o aloldalon.) Farkas Pá!: Bocsánat, én mindig megtettem. Gr. Tisza István : . . . ahogy ezt Farkas Pál t. barátom is nemcsak most, hanem a háború kitörése óta mindig megtette. T. barátom nemcsak kivette részét a háborús veszedelmekből, de épen bizonyos visszaélések üldözése terén is, mondhatnám, a túlzásig ment el és az ő szempontjából értem is, mert meggyőződésem szerint elsősorban épen a zsidóság érdeke az, (ügy van! jobbfelől.) és a zsidóknak kellene a legkeményebb eljárást követelniök minden ilyen visszaéléssel szemben ; mert elsősorban az ő érdekük az, hogy itt annak a lehetősége is kizárassék, hogy ezeket a visszaéléseket bárki a zsidó jellemnek, a zsidó felfogásnak, a zsidó gondolkozásnak tulajdonítsa, (ügy van ! ügy van ! jobbfelől.) Ebből a szempontból én is mindig mélyen sajnáltam minden olyan jelenséget, midőn egyeseknél vagy egyes helyeken olyan bűicselekínények üldözése, amelyeket zsidók követtek el, a zsidóság körében is olyan felfogással találkozott, mintha ennek bárminő antiszemita háttere volna. Ismétlem, ez a felfogás is merőben téves, de merőben veszélyes a zsidóság jogos érdekeire nézve, mert ha a zsidóság tanusit ilyen felfogást, ezzel csakugyan azoknak malmára hajtja a vizet, abik ezeket a bűncselekményeket a zsidók ellen kihasználják, (ügy van! ügy van! jobbfelől.) Mondom tehát, ebben az antiszemitizmus elleni küzdelemben elsősorban jöjjön segítségünkre a zsidóság, . . . Farkas Pál: Helyes 1 Gr. Tisza István : . . . másodsorban jöjjön segítségünkre a kormányzat is mindazon intézkedések által, amelyek szükségesek, hogy a háborúval kapcsolatos visszaélések és visszásságok a lehető minimumra szoríttassanak (Helyeslés.) és ahol előfordulnak, lehető szigorú megtorlásban részesüljenek. (Általános élénk helyeslés.) Hiszen az antiszemitizmus igazi terjesztői ezek a visszaélések és az a hangulat, amelyet ezek a visszaélések előidéznek. Mentül szűkebb térre szorítjuk és mentül krudélisebb szigorral toroljuk meg ezeket, (ügy van ! ügy van !) annál jobban elvonjuk az antiszemita izgatás alól a talajt, (ügy van ! ügy van !) Ebben a tekintetben az itt levő alkalmatlan idegenektől csakugyan mentől előbb meg kell szabadulni, (ügy van!) Amellett a kellő szigort kell tanusitanunk a visszaélések megtorlása tekinteaugusztus 7-én, szerdán. 1?3 tében. Itt nemcsak a büntetőbíráskodás terén kell tartózkodnunk minden olyan kedvezéstől, amely csakugyan a legrosszabb benyomást teszi — joggal — az egész ország közvéleményére és amely csakugyan megint tá])ot adhat az antiszemita izgatásnak, hanem gondoskodnunk kell arról is, hogy maguk a törvényben lefektetett büntetések kellő szigorral alkalmaztassanak. (Helyeslés.) Ebben a tekintetben csak igen röviden utalok még egyszer a pénbüntetésekre. Ebben valamit igazán tenni kell. (ügy van!) A t. kormánynak, ha lehet, rendeletek, vagy utasítások utján, legrosszabb esetben törvény utján, de valamit tennie kell, mert ez mégis abszurdum, hogy a mi hatóságaink nem tudnak, — és itt távol áll tőlem bárminő meggyanusitása a hatóságoknak — de nem tudnak szabadulni a magyar pénzbüntetési rendszernek azoktól a régi korlátolt kereteitől, amelyek nevetségesen alacsony színvonalon mozogtak bűncselekményeknek gazdag elkövetőivel szemben. Ezen a rendszeren a törvényhozás és a rendidvüli hatalom alapján kibocsátott rendeletek rést törtek, amidőn törvénybe iktattuk nemcsak igen magas fiksz ma tzimális tételeket, hanem törvénybe és rendeletbe iktattuk azt a tételt is, hogy a pénzbüntetés annak a vagyoni haszonnak a többszörösét érheti el, amelyet az illető a bűncselelíinénye vagy bűncselekményei által elér. Tehát meg volna a lehetőség adva, de hatóságaink nem tudnak — ez érdekes és szomorú megfigyelés — azoknak az összegeknek a nyomása, alól megszabadulni, amelyek között a mi, különösen rendőri judikaturánk ezen a téren évtized k óta forgott, amelyekbe beleszokott, beleélte magát. így látjuk a legutolsó időkig azt, hogy hozattak pesti nagy üzletek tulajdonosai ellen áxdrágitási dolgokért 50—100 koronás pénzbüntetések. (Igaz ! ügy van !) Meskó Zoltán : Százezer koronát keresnek és tízezer korona a büntetés ! (Felkiáltások : Tiz korona ! Száz korona!) Gr. Tisza István : Ez teljesen illuzóriussá teszi a törvényben lefektetett megtorló intézkedéseket és ezen igazán egyik vagy másik utón, de valahogyan radikálisan segíteni kell és bele kell vinni hatóságainkat megfelelő pénzbüntetések alkalmazásába. (Helyeslés.) Harmadszor ugy a polgári közigazgatás, mint a katonai igazgatás terén gondoskodnunk kell arról is, hogy azok a visszásságok a minimumra szoríttassanak, amelyek a felmentések körül és a menetalakulatokba való beosztás körül történnek. (Helyeslés.) Ez az utolsó része a dolognak különösen kizárólag a katonai igazgatásra tartozik. En azt hiszem, hogy mélyen tisztelt barátom, a honvédelmi minister ur igen nagy szolgálatot tenne az ország hangulatának, ha a legnagyobb szigorral odahatna, hogy a póttesteknél a menetalakulatokba való beosztást maguk a magasabb állású és olyan tisztek teljesítsék, akiknek karaktere abszolúte felül áll minden meggyanusitáson (Helyeslés.) és akik ebben a tekintetben minden altiszti mester-