Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-819

819. országos ülés 1918 hiányzik a megtelő ingatlan alap és ahol a Hadi­gondozó Hivatal természetesen nagyobb rizikóval kell hogy dolgozzon, mint a mezőgazdák esetében. Azonban mindenkor szükségünk van •— és erre is majd rá fogok térni más kapcsolatban is — meg­lehetősen nagy pénzösszegekre. T. i. mint már jeleztem, sokszor oly előlegeket kell az egyes esetek megoldásához nyújtanunk, addig, amig az eset véglegesen megoldható, amelyek összevéve igen jelentékeny summát tesznek ki. Itt rátérek azután a kérdéseknek másik kom­plekszumára, amelyet méltóztattak felhozni és a magam részéről is fájdalommal kell konstatálnom, azt a veszedelmet, amely az anyagi források szét­szórt voltában rejlik. (Igaz! Ugy van!) Kállay igen t. képviselőtársam emiitette, hogy össze kell fognunk a gyűjtéseket. Különben erre Fényes t. képviselőtársam is czélzott. Ebben a tekintetben mi kísérleteket tettünk már és annakidején kormánybiztosainknak, amikor őket először kiküldöttük, feladatukká tettük, hogy gondoskodniuk kell a hatáskörük területén levő anyagi segélyforrások nyújtásával és a hadigon­dozással foglalkozó egyletek összeírásával. Hogy ezen összeírások nem történtek mindenütt a leg­preczizebbül, hogy nem sikerült mindent összeírni, az természetesen egyrészt az idő rövidségéből, másrészt a különböző institucziókból folyik és bi­zonyos mértékig — ezt nem lehet elhallgatni — a féltékenységen is múlt, mely sokszor megnyilat­kozott az önkormányzati testületek autonómiájá­val szemben, az autonómiába való belenyúlással. Szóvá tétetett ezzel kapcsolatban a czentrali­zácziónak és a deczentraüzácziónak a kérdése. E te­kintetben több helyről nyilvánultak vélemények. így a »Budapesti Hirlap«-ban is megjelent két vezéredkk Lipcsey Péter egri kir. közjegyzőtől. A vidéken néha azt kívánják és ezt kívánja ez a két czikk is, hogy a városra ruháztassék az egész hadigondozás, valamint a pénzek kezelése és szét­osztása. Mások azt kívánják, hogy ezt csak a me­gyék végezzék, viszont mások azt, hogy mindenki, akinél pénz van, külön csinálja, szóval a legkülön­bözőbb ideák merülnek fel. E funkcziókat azonban egyikre sem lehet külön-külön rábízni. A kérdést csak ugy lehet megoldani, ha czentralizálunk ugyan, de anélkül, hogy a végletekig ezentrali­zálnánk. E £tekintetben azt voltam bátor proponálni, — és erre a legilletékesebb körök konszenzusát is megnyertem és azt hiszem, hogy ezen megegyezés alapján megfelelő közös rendelkezés is fog nap­világot látni •— hogy oly intézkedés szükséges, hogy tudjunk mindenről, anélkül, hogy a pénzt magát a központ kezelné, hogy minden, ami jó és ami biztosíték van, az ott maradjon az illető területen, hogy az az illető hadigondozottaknak czéljaira legyen fordítható. De elsősorban szüksé­günk van arra, hogy tudjuk, hogy mi van, mert enélkül tulaj donképen princzipiumot sem lehet felállítani, mert princzipiumokról nem lehet beszélni akkor, amidőn nem tudom, minő számszerű összeg augusztus 7-én, szerdán, 167 az, amelyről beszélünk. Egészen egyébről van szó, ha 20 millió van az országban szerteszét és más, ha 150 millió, mely esetben egészen más kép tárul elénk az egész hadigondozásról. Elsősorban arra van tehát szükség, hogy tudjuk, hogy mi van. Az egyletekre r.ézve Fényes László t. kép­vielőtársam az adminisztráczió ellenőrzését, Kállay t. képviselőtársam az elszámoltatást kívánja. E tekintetben bátor vagyok kijelenteni, hogy azon egyletektől, melyeket segélyezünk, melyeket a Hadsegélyző Bizottság, mely a Hadigondozó Hiva­talba beolvasztatott, segélyez, bekivánjuk a zár­számadásokat mkdazokról az évekről, amelyek­ben segélyeztettek és bekivánjuk a költségvetést is, egyszóval igyekszünk őket ellenőrzés alatt tar­tani. Mindenesetre szükségesnek látjuk azonban azt, hogy ezen egyletelmek egész működése ellen­őriztessék, nemcsak az a rész, amely a szubven­czióra vonatkozik, A szubvenczióról ugyanis lehet jól elszámolni és emellett a máshonnan jövő pénzből igen nagy összegeket fordítani adminisz­trácziós kiadásra. Azok az egyletek, amelyek szubvenczióban részesülnek, kell, hogy ellen­őriztessenek azon pénzek tekintetében is, amelyeket tagdijakból, vagy más forrásokból nyernek, hogy az egészről tiszta képet nyerjünk, mert csak akkor lehet megállapítani a szubvenczió mértékét is. Fényes László t. képviselőtársam kifogásolta a szubvenczió adását. Azt hiszem, hogy a szubven­czió adása bizonyos esetekben lehetséges, néha talán jó és szükséges is. Vannak egyes ügykörök, ame­lyeket egyletek talán jobban mrg tudnak oldani, mint az állami, nehézkes bürokratikus adminisz­tráczió. Hiszen külföldön, leginkább a skandináv államokban sokkal inkább építenek közérdekű akcziókat nem állami, hanem társadalmi alapra, melyek megfelelő ellenőrzés alatt állanak. Fényes László : A skandináv közszellem, meg az itteni! Gr. Teleki Pál: Az igaz, hogy ott a közszel­lem más, dí meg kell ezt a közszellemet teremteni itt is. En csak azt látnám szükségesnek, hogy egy­részt az, aki szubvencziót kap, ne csak ebben a tekintetben, de működésének egész komplekszu­mára nézve a legszigorúbban ellenőriztessék, más­részt pedig, hogy ha valamely egyesület, vagy in­stituczió az államtól szubvencziót kap, csak egy helyről kapjon, nem pedig ugy, hogy egy-egy egyesület megkeresi az állami közigazgatásnak különböző ágait, különböző forrásait és különböző hüykről igyekszik szubv-nc^iót nverni. Ebben a tekintetben voltam bátor aminister­elnök urnak és a honvédelmi minister urnak is je­lentést tenni és ők is megegyeztek abban, hogy ez az elv a helyes és ezt kell mindenütt keresztül­vinni. Voltak már egyletekkel összetűzéseink is, midőn ezt az elvet keresztülvinni igyekeztünk, mindazonáltal emellett kitartunk és minthogy azt egyedül helyes elvnek ismerjük el, igyekszünk azt mindenütt keresztül is vinni. Méltóztassanak itt megengedni, hogy áttér­jek népirodáinkra és ezzel kapcsolatban arra a

Next

/
Thumbnails
Contents