Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-818

154 818. országos ülés 1918 augusztus 6-án, kedden. feltakarmányozási tilalmat sem tartalmazott, azt is csak a második rendelet állapította meg. De másodszor a bevásárlásra nézve azt mondja a hatodik szakaszban, hogy azok, akiknek saját termésük a szükségletet nem fedezi, házi szükségletükre az illető községekben és gazdasági szükségletükre minden korlátozás nélkül vásárolhatnak az átvevőbizottság közbenjöttével. Soha sem volt semmi rendelkezés, hogy ki kontrolálja azt, hogy mennyi a szükséglet, hanem egyszerűen az átvevőbizottság közbenjötte van odaállítva. Ez az átvevőbizottság pedig, amelynek sürgősen meg kellett volna alakulnia, ugy nézett ki, hogy az a rendelet, amely az átvevőbizottságokat szervezte, október 11-én bocsáttatott ki, az átvevőbizottságok szervezésére pedig csak novemberben került a sor, s azok pár heti működés után szerencsésen ki is multak végelgyengülésben. Addig tehát átvevőbizottság sem lévén, az állítólagos saját vagy gazdasági szükségletekre derüre-borura megindult a vásárlás; s a második rendelet, amely azután községi ellenőrzést hozott be ebben a tekintetben, elkésve érkezett, amikor ezt a kárt már helyrehozni nem lehetett. Ezt a részét a Mezőssy-féle rendeleteknek tettem és teszem kritika tárgyává, ez egyáltalában nem érinti azt a másik kérdést, hogy magam is helyeslem, hogy a Mezőssy-féle rendelet jogot adott a községeknek, hogy az ellátatlanok részére bevásároljanak. Most már áttérve az Élelmezési Hivatalt vezető igen t. minister tirnak mai válaszára, mindenekelőlt csak egy rövid megjegyzést teszek arra vonatkozólag, hogy mikor mennyire volt az ország ellátva. Az igen t. minister ur két számot állit egymással szembe. T. i. szembeállítja azt, hogy mennyit utalt ki a törvényhatóságoknak összesen lisztben az 1916-ik gazdasági évben és mennyit az 1917-ikben. Bocsánatot kérek, ez a két szám magában véve semmit sem bizonyít. (Igazi Ugy van! jobbfelöl.) Mert hiszen nem arról van szó, mikor utaltatott ki kevesebb vagy több, hanem arról van szó, hogy tényleg hogyan lett a lakosság ellátva, mert a kiutalás mennyisége függ a szükséglettől is és a szükséglet mérve ebből egyáltalában ki nem tűnik. Azt pedig — engedje meg az igen t. minister ur — határozottan merem állítani, hogy azok az ellátási viszonyok, amelyek most az utolsó hónapokban voltak, hogy t. i. •— gondolom áprilistól fogva, ha nem előbb — számos törvényhatóságban a lakosság hónaponként négy kilogrammot kapott és hogy az utolsó hónapban több törvényhatóságban egy hónapra egy kilogrammot, egy törvényhatóság pedig — amint ismerem a helyzetet — háromnegyed kilogrammot kapott, nem fordultak akkor elő s hogy a mi ellátásunk ennyire az éhínségnek nem tette ki a lakosságot, mint az övék. Másodszor még megjegyzem hozzá, hogy mi sohasem állítottuk azt, hogy az ország lakossága el van látva; mindig azt mondtuk, hogy nagyon is elégtelen, nagyon is sanyarú, nagyon is keserves az az élelmezési helyzet, amelyet mi az ország lakossága részére biztosítottunk. (Igaz! TJgy van! jobbfelöl.) Ezeket az igazság érdekében konstatálni kívántam. Különben készséggel elismerem azt, hogy a t. minister ur egy teljesen elhibázott helyzetbe jött bele a gazdasági év derekán (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) s hogy egyáltalában nem lehetne őt elsősorban felelőssé tenni ezekért az élelmezési bajokért, amelyek megvoltak s amelyeket — higyje el nekem — igazán országos és nemzeti érdek, hogy ne szépítgessük, hanem minden mesterséges kiszinezés nélkül feltárjuk. Gr. Hadik János: Hanem igaztalanul vádolni, az igen! Szilágyi Lajos: Találva érzi magát? Gr. Tisza István: Én igenis a t. képviselő urat vádoltam és vádolni fogom azon konkrét hibákkal ós mulasztásokkal, amelyeket elkövetett : a tengeri-rendelet elkésésóvel, az átvevőbizottságok szervezésének elkésésóvel, a rekvirálás elkésésével, a városi kezelés nem kellő ellenőrzésével és azzal, hogy tetemes többleteket juttatott a városoknak, • ami miatt szenvedte azután a falusi lakosság az ínséget. Gr. Hadik János: Megakadályozzák, hogy alkalmunk legyen erről beszélni. Nem tűzik ki napirendre a rendkívüli hatalom igénybevételéről szóló jelentést. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Hadik lános: Wekerle megígérte, de Tisza nem engedte! Elnök: Kérem gróf Hadik János képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni! Gr. Tisza István : En a ministerelnök úrral arról, hogy kitüzessék-e a jelentés — ha emlékezetem nem csal — igazán nem is beszéltem. Különben ismétlem, az igen t. minister ur egy elhibázott helyzetet vett át s nagyon természetes, hogy azokat a hibákat helyrehozni többé nem lehetett. Ismétlem, hogy nagyon szükséges azt a helyzetet, amelyben az ország lakossága az élelmezés szempontjából hónapokon át volt, a maga egész komorságában elébünk állítani és elébe állítani SLZ egész világnak, egyfelől azért, hogy végre-valahára ellensúlyozzuk valamivel azt a rettenetes rágalmazási kampányt Ausztriában, amivel Magyarországot már élelmezési téren is elhalmozzák, de másodszor, hogy reámutassunk ellenségeinkkel szemben arra, hogy mi ilyen viszonyok között is ki tudunk tartani és büszkén mutathassunk rá azon nélkülözésekre és szenvedésekre, amelyeken veszedelemben forgó hazánk védelmében keresztül kellett mennünk. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Ami a dolog érdemét illeti, én interpelláeziómban három kérdést érintettem, Az egyik volt : sürgős intézkedések Julius havában. Az igen t.