Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.
Ülésnapok - 1910-811
811, országos ülés 1918 Julius 18-án, csütörtökön. 595 bizhatóságnak szempontjából azon a helyen szükségesnek tartom. A tanítókat ma sok mindenféle, igazán nem a hivatásukkal összefüggő és nem ahhoz tartozó dolgokra használják fel. Tudjuk, hogy a tanítók mindenféle rekvirálási bizottságban benne vannak; ez a munkájuk nem tartozik az ő hatáskörükhöz és nem a kultúra szempontjából fontos, hanem az ellátás szempontjából. Helyes dolog, hogy a tanítót a maga intelligencziájánál fogva használják fel ott, ahol lehet és ahol szükséges; de bocsánat, amikor épen a kultúra kérdéséről, épen az irás-olvasás igazolásáról van szó, ott, szerintem, nem helyes kihagyni a tanítót. Az eredeti javaslatban nagyon helyeseltem azt a rendelkezést, hogy a tanító az irás-olvasás igazolásánál közreműködjön az összeiró-bizottságban, helyeseltem, ismétlem, a pártatlanság és szakszerűség szempontjából. Mindezek után méltóztassanak megengedni, hogy a javaslat eredeti szövegének visszaállítására vonatkozólag módosítást nyújtsak be, amely igy hangzik (olvassa) : »A bizottsági szöveg 18. §-ának módosítása. Az 1. bekezdésben »igazolása« szó után »az összeiró-küldöttségnél közreműködő elemi nép iskolai tanító által kijelölt* szavak teendők. Az 1. bekezdés második sorában »őlolvasátából ós« szavak után »a tanító által« szavak teendők. A szakasz ötödik bekezdésének helyére és attól kezdve a következő szöveg teendő : »Az irni és olvasni tudás kellékének fenforgását vélelmezni kell és ehhez képest e kellék igazolását nem kell megkívánni attól: l..aki az elemi népiskola negyedik osztályának vagy ezzel tanértékre legalább egyenrangú más iskolának vagy tanfolyamnak sikeres elvégzését igazolta, valamint attól sem, akire nézve az elemi iskola negyedik osztályának sikeres elvégzését a 21. §. értelmében külön igazolás nélkül beigazoltnak kell tekintem ; 2. aki az állam vagy valamely törvényhatóság vagy község szolgálatában álló közhivatalnok, vagy aki közintézetnek, közalapnak, állami, községi, vagy más közüzemnek, egyesületnek, alapítványnak, vagy nyilvános számadásra kötelezett vállalatnak tisztviselője, vagy akinek jelenlegi, vagy korábbi állásához, vagy foglalkozásához ennek természeténél fogva az irni-olvásni tudás feltétlenül szükséges.« Ez a bekezdés tehát megmarad ugy, mint a bizottsági jelentésben foglaltatik. »3. aki a fegyveres erő, vagy a csendőrség szolgálatában altiszti fokozatot ért el; 4. aki iparengedély, vagy iparigazolvány alapján ipart üz, vagy kereskedést folytat; 5. aki ipari üzlet vagy vállalat körében van állandóan alkalmazva ; 6. aki hatóságtól, közhivataltól vagy nyilvános jellegű intézménytől eredő adat szerint irni és olvasni tud ; 7. aki a számlálólapot sajátkezűieg kitöltötte és aláirta, ha nem merült fel kétség abban az irányban, hogy a kitöltés és aláírás magától a vallomást szolgáltatótól származik vagy hogy rendelkezik-e a vallomást szolgáltató az irni és olvasni tudásnak a jelen paragrafus első bekezdésében megkívánt mértékével; 8. aki az Országos Közművelődési Tanács által az irni és olvasni tudás elsajátítása czéljából felnőttek számára rendezett tanfolyamot sikeresen elvégezte és ezt eredeti vagy hiteles másolatban kiállított bizonyitványnyal igazolja. 9. aki az irni-olvasni tudás összeíró-küldöttség előtt egy izben márigazolta.«Bz utóbbi át van véve a módosított szövegbe is. Kérem módosításom elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Vitéz Győző jegyző: Pető Sándor ! Pető Sándor: T. képviselőház ! A Bródy Ernő t. barátom által beterjesztett javaslatot elfogadom. Azonban magam is egy módosítást volnék bátor javasolni a 18. szakaszhoz. Méltóztatnak emlékezni arra, hogy az eredeti javaslat 20. §-ának 3. bekezdésében egy intézkedés van, amely szerint a vallás- és közoktatásügyi minister gondoskodik oly könyvnek a magyar államnyelven és az országban tömegesen használt más nyelveken való kiadása iránt, mely a felnőtt lakosság szempontjából fontos alkotmányjogi és gazdasági ismereteket tartalmaz ; vagyis az eredeti javaslat intézkedése az volt, hogy egy ilyen közhasznú népművelő könyvet adjon ki a ministerium és ebből történjék az irás-olvasás próbája. Az egy igen szép gondolat, mely a javaslatba bevitetett, mert ezzel elérjük azt, hogy tömeges olvasmány tárgyául fog szolgálni egy a hatóság által megállapított és igy feltótlenül az erkölcsi és közjogi szempontokat figyelembe vevő könyv, melylyel a magyar alkotmány és gazdasági élet nevezetesebb tételeiről azt a közönséget is kioktatják, mely ilyen könyvek, vagy egyáltalában könyvek olvasásával nem foglalkozik. Én igazán kíváncsi vagyok rá és szeretném megtudni, mi indoka volt annak, hogy ezt az ártatlan, semmiféle demokratikus tendencziát nem szolgáló rendelkezését a törvénynek, mely a nagy tömegeket a magyar alkotmány és gazdasági élet érdekesebb mozzanataiból kitanította volna, kihagyták. Ezt igazán nem tekinthetem másnak, mint az oknélküli pusztításnak, mint annak a feltevésnek, hogy minden, ami a törvényjavaslatban uj, az törlendő. Ez egy uj és nagyon szép intézkedés volt. Ha jól emlékszem, az amerikai választójogi törvényben van hasonló intézkedés, más törvényben ilyen intézkedéssel nem találkoztam, legalább nekem róla tudomásom nincs. De ha valakinek egy ilyen jó ideája akad, mint a törvényjavaslatnak ez a rendelkezése, azt hiszem, ezt ok nélkül kipusztítani teljesen felesleges, mert nem használunk vele senkinek, ellenben ártunk az ezen rendelkezésben kifejezést nyerő kulturális törekvésnek. Javaslatom tehát az, hogy a 18. §. 4. bekezdéséhez vétessék fel az eredeti javaslatból a következő rendelkezés : »A vallás- és közoktatás75"
