Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-811

811. országos ülés 1918 JLilius 18-án, csütörtökön. 583 Lehet és van is nekünk olyan büntetőtörvénykönyvünk, amely pl. megbünteti azt, aki a magántulajdon intézménye ellen izgat. Viszont ma egy velünk meglehetősen jó barátságban élő állam kormányának, az orosz szovjet-kormánynak, hivatalos programmja az, hogy nincs magántulajdon. Igen respektábilis politikai irányzatok léteznek nálunk és egyebütt is, amelyeknek alapvető programmja az, hogy a magántulajdon intézményét el kell törölni.. Ez az irányzat lehet helyes, lehet nem helyes; azt is elismerem, hogy ha valaki ily agitácziót gyűlöletes formában folytat, azt a büntetőtörvénykönyv méltán megbünteti. Most nincs helye annak, hogy a büntetőtörvénykönyv reformjáról beszéljünk, mert ha arról lehetne most beszélni, akkor ezen szakaszok lényeges megváltoztatását kívánnám; de amikor arról van szó, hogy a választójogból kizárassék az, aki pl. azon az állásponton van, hogy a magántulajdon intézménye nem helyes berendezkedési alapja az államéletnek és aki erre vonatkozó agitáczióját kiviszi az életbe, attól elvegyük a választójogot, akkor én azon az állásponton vagyok, hogy nekünk ahhoz nincsen jogunk, hogy eldöntsük azt, hogy azoknak van-e igazuk, akik a magántulajdon alapján állanak az állami élet berendezése kérdésében vagy akik a kommunizmus alapján állanak, csak azért, mert van egy régi időből, az 1878. évből származó büntetőtörvénykönyvünk, amely ezt üldözi és bünteti. Mncs jogunk egy uj büntetési tételt kitalálni és törvénybe iktatni és a választójogot elvenni attól, aki ilyen politikai és gazdasági kérdésekben más állásponton van, mint amely álláspont fedi a mai társadalmi és állami élet berendezkedését. Mindezekből kifolyóan indítványozom, hogy a 11. §. hetedik pontját méltóztassék kihagyni; méltóztassék továbbá a 11. §. 9. pontjában ezt a kitételt: »és királyi ház tagjainak bántalmazása« kihagyni; méltóztassék azt a tételt, hogy : »a csoport által elkövetett hatóság elleni erőszak« kihagyni, vagy legalább az utána zárjelben lévő idézetben a 4. §. helyébe odatenni: a 4. §. 1. pontját, végül méltóztassék kihagyni ugyanezen 9. pontból a következő kifejezést: »akit az alkotmány, a törvény, a hatóságok és a hatósági közeg elleni izgatás*. Kérem javaslatom elfogadását. Elnök: Az előadó ur kivan szólni. Csizmazia Endre eiöado: T. ház! A magam részéről igen sok tekintetben osztozom Pető Sándor t. barátom előterjesztésében. Én ezt a szakaszt már a bizottságban is szigorúnak találtam és már a bizottságban is kértem egyes módosításokat, de azok, sajnos, nem fogadtattak el. Most hát a magam részéről az indítványhoz hozzájárulok. Teszem ezt már a következetesség okából is, mert már a bizottságban is ezt az álláspontot foglaltam el. Egyúttal a szakaszhoz egy módosítást indítványozok, nem lényegbe vágót, hanem csupán stilárisat. A 11. §. 15. pontja ugyanis mai szövegében esetleg félreértésre adhatna okot; épen azért, a mai szöveg helyett, amely igy hangzik: »Vagy hogy háború idején az ellenséggel együttérzését tettel, szóval, vagy iratban, vagy irat, nyomtatvány, képes ábrázolat terjesztése vagy közszemlére kiállítása által nyilvánvalóan kifejezésre juttatta«, szabatosabbnak tartanám, ha az mondatnék: »vagy hogy háború idején az ellenséggel együttérzésének, akár sajtó utján, szóval, iratban, képes ábrázolattal vagy egyébként, cselekvéssel felismerhetően jelét adta«. Kérem e módosításom elfogadását. Elnök: Ki a következő szónok? Szólásra senki sincs feljegyezve? Vázsonyi Vilmos képviselő ur kivan szólni. Vázsonyi Vilmos: T. képviselőház! En nem kívánok azzal a témával foglalkozni, amelyről Pető Sándor t. képviselőtársam most szólt, a javaslat különben is jelzi álláspontomat. En azon politikai deliktumok közül, amelyek az izgatás fogalma alá esnek, kizárólag a nemzetiség elleni izgatás deliktumát vettem fel a javaslatba. Kifejtettem a bizottsági tárgyalások során, hogy ezt a deliktumot a büntetőtörvénykönyvben kellőleg szabályozottnak nem tartom. Nem tartom pedig azért, mert nem a magyar nemzetiséget kell megvédelmezni, hanem meg kell védelmezni egyfelől a nemzetiségeket és a nemzetiségi békét magyar részről jövő izgatások ellen is, (Ellenmondások jobbról.) mert ilyenek is vannak, vannak hivatásszerű heczczelők a magyarság körében is, nemcsak a nemzetiségek körében. Meg kell védelmezni másfelől a magyar állam egységét, a nemzeti jellegét a nemzetiségek ellen. (Zaj.) A képviselő urak csodálkoznak, hogy azt mondtam, hogy vannak hivatásszerű heczczelők a magyarság körében is. Azt hiszem, Mikszáth Kálmán egyike volt a legjobb magyaroknak; az ő irodalmi működése a magyar karakternek valóságos apelógiája. Pedig »Besztercze Ostromáéban ő beszél egy alakról, egy tót városkában élő Írnokról, aki minden hájjal meg volt kenve, aki a legnagyobb gazságokat követte el és valahányszor el akarták mozdítani, arra hivatkozott, hogy ő tulajdonképen a magyarságot képviseli. Ha Mikszáth Kálmán ezt az élő alakot leírta, — pedig az ő fajszeretetében a magyarság iránt senki sem kételkedik — akkor ez a fajta kétségtelenül feltalálható. Igenis, azon az állásponton voltam, t. ház, hogy a nemzetiségi békét kell megvédelmezni a nemzetiségi izgatókkal szemben és a magyarság köréből támadható izgatókkal szemben egyaránt. Meg kell védelmezni a magyarságot, a magyar állam területi épségét; nem lehet megengedni, hogy a magyar állam területére vonatkozó aspirácziók hirdettessenek. Meg kell védeni a magyar államot becsmérlés és meggyalázás ellen. Viszont azon felfogást vallottam, hogy az