Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.
Ülésnapok - 1910-810
18 Julius 17-én, szerdán. 538 810. országos ülés 19 küzdő enfant terrible-jei, akik pedig nem tartoztak a női nemhez. Ezek alapján vagyok bátor felolvasni igénytelen javaslatom szövegét. (Hallj'uh! Halljuk! Olvassa): A javaslat 2. §-a után fölveendő a következő uj szakasz: »Országgyűlési képviselő választó joga van annak a nőnek, aki az 1. §-ban felsorolt általános kellékeken felül a következő különös kellékek valamelyikének megfelel: 1. aki az elemi iskolai, polgári iskolai, vagy felsőbb leányiskolái tanítónői oklevelet elnyerte vagy a középiskolát sikeresen elvégezte; 2. aki a polgári iskola vagy a középiskola négy osztályát vagy a jelen törvény kihirdetése napján már fennálló nyolczosztályu elemi népiskolának nyolcz osztályát sikeresen elvégezte, amennyiben az illető mezőgazdaságát önállóan vezeti, vagy legalább félév óta önállóan ipart üz, vagy önállóan kereskedést folytat, vagy amennyiben választónak segitő családtagja; 3. az a családfentartó hajadon, aki saját mezőgazdaságát, illetőleg az a családfentartó özvegy, vagy törvényesen elvált nő, aki a saját, vagy vele közös háztartásban élő kiskorú gyermekének mezőgazdaságát önállóan vezeti és legalább 100 korona egyenes állami adóval van megróva; 4. az a családfentartó hajadon, özvegy, vagy törvényesen elvált nő, aki legalább fél év óta ipart űz, vagy kereskedést folytat és legalább 100 korona egyenes állami adóval van megróva. (Helyeslés a jobboldalon.) Minthogy az a meggyőződésem, hogy ilyen keretben a női választójog a magyar haladásnak s a magyar nemzeti művelődésnek egyik komoly tényezője, a gazdasági munkának elősegitője lenne, tisztelettel ajánlom javaslatomat elfogadásra. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Ki a következő szónok? Vitéz Győző jegyző: Lukács György! Lukács György: T. ház! Követve az előttem felszólalt t. képviselő ur példáját, csak röviden fogok a kérdéshez hozzászólni. Ezt is csak azért teszem, mert a részletes vita folyamán egypár oly megjegyzés történt, melyre feltétlenül reflektálnom kell. Farkas Pál igen tisztelt képviselő ur kifogásolta a női választójog érdekében most folyt propagandát és különösen azt a hangot, melyet a propaganda terén ujabb időben használtak. Ami általában elvileg a propaganda kérdését illeti, természetes dolog, hogy szabad államban szabad minden reformkérdés érdekében propagandát űzni, ha azt a kérdést elő akarjuk mozdítani, ha a magunk nézeteit, felfogását terjeszteni s azoknak híveket szerezni akarunk. A propaganda ellen tehát elvileg kifogást tenni annál kevésbbé lehet, mert épen azt szokás gyakran felhozni a női választójog ellen, hogy hiszen a nők maguk sem akarják a választójogot, miért akarjuk tehát mi azt rájuk oktrojálni. Az a tény ugyanis, hogy ebben a kérdésben van propaganda, még pedig a nők körében, megezáfolja azt, hogy a nők nem óhajtanák a választójogot. Ami pedig a propaganda hangját illeti, arra nézve is van egy megjegyzésem. Elismerem, hogy a Feministák Egyesülete a legutóbbi egykét köriratában talán hevesebb, erélyesebb és némileg talán fenyegető hangot is használt. Ennek azonban megvan a magyarázata, melyet méltányolnunk kell. Méltóztassanak visszaemlékezni arra, hogy a választójogi bizottság időt talált arra, hogy a választójognak minden fontos és kevésbbé fontos kérdését is a legnagyobb alapossággal vitassa meg, csupán ezt az egyetlen kérdést, a női választójog kérdését kapcsolta ki és ezen nagy kérdés felett, mely a választójognak egyik kardinális kérdése, amely mondhatnám ma világkérdés, találta jónak egyszerű szavazással térni napirendre. Természetes dolog, hogy ez az eljárás élénk visszahatást váltott ki és azok, akik az eszme érdekében régóta kitartóan és meggyőződésesen küzdenek, ebben a szuverén napirendretérésben a kérdésnek oly lekicsinylését látták, mely őket méltán felizgathatta s amely indokolhatja azt a kissé izgatottabb hangot, melyet csak ezen eljárás után és csak a legutóbbi időben használtak. Mi, akik itt ülünk, magam is, a választójogi bizottságnak e?en eljárását nem előre kieszelt puccsnak tartjuk, mert az teljesen véletlen esemény volt. Magam jelen voltam azon az ülésen, mert konkrét indítványt akartam tenni, s magam hallottam az indítvány t tevő gróf Tisza István képviselő ur felszólalását, aki azt indítványozta, hogy előbb döntsön a választójogi bizottság abban az elvi kérdésben, hogy legyen-e női választójog, igen vagy nem és ha igenlőleg döntenek, azután tárgyalják az egyes jogcímeket. Az elnök ur gróf Tisza István t. képviselő ur indítványát, nézetem szerint, nem helyesen fogva fel, vita mellőzésével tette fel a kérdést a szavazásra. Pedig gróf Tisza István képviselő ur nem javasolta azt, hogy vita nélkül döntsenek az elvi kérdésben. Az elnök ur azonban a kérdést vita nélkül döntette el és ebből a félreértésből származott az a helyzet, hogy a választójogi bizottság egyszerű szavazással tért napirendre ezen nagy fontosságú kérdés fölött. ííoha tehát animozitás ebben a kérdésben nem fordult elő s csak véletlen félreértésen múlott a dolog, kifelé mégis ez az eljárás ugy hatott, mintha a kérdésnek előre kiszámított mellőzése, lekicsinylése forgott volna fenn és ez az az ok, ami a Feministák Egyesületében bizonyos hevességet, izgatottságot és talán fenyegető hangot is váltott ki. Méltóztassanak meggondolni a pszichológiai motívumokat és akkor azt hiszem, egyetlenegy képviselő sem lesz, aki a Feministák Egyesületének ezen megérthető és méltányolható eljárásából merítene inditó okot
