Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.
Ülésnapok - 1910-810
810. országos ülés 1918 Julius 17-én, szerdán. 531 határ kérdésében van. A korhatárt a 24. életév helyett a 30. évben tartanám czélszerünek megállapítani. Ettől a korhatártól várom az aszszonyi lélek emóczionális elemeinek bizonyos leghiggadását, amelynek túlsúlyától félteném a politikát. Különösen áll ez a 30 éves korukig férjhez nem ment nőkre nézve. A hitveseknél pedig a 30 éves korig annyira preponderálnak a hitvesi feladattal járó uj működési kör és az azzal járó lelki átalakulás, hogy a feleségeknek a politikában való belépését sem tekinthetjük a 30 évi korhatárral elkésettnek. Ami az értelmi czenzust illeti, egy bizonyos, a férfiaknál magasabb követelményt, mint a női választójog általános kellékét kívánnék meg és j>edig a hat elemi osztály elvégzését. A puszta adóczenzust a választójog alapjának a nőknél nem fogadnám el, minthogy a nőknél az adőezenzus sokkal nagyobb mértékben, mint a férfiaknál, jelent foglalkozásnélküli vagyonállapotot, amely önmagában a választójogra nem kópesit. De nem tartanám helyesnek a puszta értelmi czenzust sem, mert azon veszélylyel is számolnunk kell, hogy a női proletariátus nagy része is bejön a választójogba; már pedig, amint köztudomású, a női proletariátus a radikalizmussal szemben valószínűleg labilis egyensulylyal fog bírni és ha egyszer áldozatául esett valamely szélsőséges eszmének, akkor többé önkorlátja nincs. Nem akarunk választójogot adni a franczia forradalom dühöngő »ménade«-jainak, sem pedig a kommün »tricotante«-jainak! Ennek ellensúlyozására kívánnám az értelmi czenzusuak vagyoni czenzussal való kombinálását. Az önálló keresettel bíró nő társadalmi állásának honorálását abban találnám, hogy kisebb adóczenzust követelnék tőlük. Megjegyzem, hogy a nőnél a vagyoni czenzus sokkal inkább jelent tisztán vagyoni állapotot, mint a férfinál, ahol a vagyon egyúttal a foglalkozás körének kifejezője. Figyelembe kell itt venni, hogy az adóczenzus úgyis az egyedülálló, nem férjes nőt juttatja könnyebben választójoghoz, minthogyuj adótörvényeink értelmében a férjes nő jövedelem- és vagyonadója nem az ő személyére, hanem férjének terhére vettetik ki. Méltóztassék megfontolás tárgyává tenni, vájjon nem lenne-e czélszerü az adóczenzusnál — általában, nemcsak a nők adóczenzusáról beszélek — azt mondani, hogy akkor adok választójogot a nőnek, ha bizonyos czenzussal ő maga vagy férjével vagy gyermekeivel együtt bír. Mert, t. ház, nagyon helyesen utalt arra Yázsonyi Vilmos t. képviselő ur, hogy az intelligencziát, a magasabb nívót, nem lehet az anyakönyvvel megszerezni. Ezt én kiegészítem azzal, hogy a régi magyar jognak volt egy intézménye, a közlött nemesség, a nobilitas communicata. Ezt nem lehet átvinni most, 1918-ban, az értelmiség terére. ífem beszélhetünk egy intelligentia communicatáról és nem adhatunk tisztán azért választójogot a nőnek, mert a férj az intelligenczia bizonyos kellékeivel bir. Ezt azonban megtehetjük a vagyoni ozenzusnál, mert a vagyoni állapotot az anyakönyvvezetőnél át lehet ruházni és mindazon garancziákat is, amelyeket a vagyoni czenzussal az államélet le akar érni. T. képviselőház! Befejezve előadandőimat, indítványomnak következő, utolsó pontot kívánom még megindokolni, azt t. i., hogy minden czenzustól függetlenül választójoga legyen annak a nőnek, aki középiskolát vagy középiskolával egyenrangú más intézetet elvégzett, továbbá, aki az államnál vagy törvényhatóságnál tanítónői minőségben vagy más közpályán véglegesen kinevezett minőségben alkalmazva van. Ezen legutolsó kategóriával erősíteni vélem a magyarsáságot és szolgálni vélem a megbízható magyar elemek bevonását. (Helyeslés.) Mindezek összefoglalásával, t. ház, egyet kérek. Azt, hogy méltóztassék a non quis sed quid álláspontjára helyezkedni ós méltóztassanak javaslatomat ugy tekinteni, mintha az mástól jönne, olyanvalakitől, akinek szava nagyobb súllyal bir ebben a teremben, mint az enyém. Indítványom a következő (olvassa) : »Inditványozom, hogy az »Országgyűlési képviselők választásáról« szóló törvényjavaslat 2. §-a után a következő uj 3. §. iktattassák be.« »Országgyűlési képviselőválasztói joga van minden nőnek, aki életének harminczadik évét betöltötte, az elemi népiskola hatodik osztályát sikeresen elvégezte és az 1. §-ban foglalt általános kellékeken felül a következő különös kellékek valamelyikének megfelel: 1. akár egy adónemből külön, akár több adónemből együttvéve — akár ugyanegy, akár több községben — legalább 50 korona egyenes állami adóval, amennyiben pedig mezőgazdasági, ipari vagy kereskedelmi foglalkozást önállóan folytat, legalább 20 korona egyenes állami adóval van megróva; vagy 2. a középiskolák, vagy azzal tanértékre nézve egyenlőrangu más tanintézet legmagasabb osztályát sikeresen elvégezte, vagy pedig a 3. tanítónői, országos zeneakadémiai, országos sziniakadémiai, mintarajztanodai, vagy iparművészeti iskolai oklevelet megszerezte; vagy 4. közforgalmú vasutaknál, a magy. kir. posta-, távírda- és távbeszélőszolgálatban, vagy pedig más állami, vagy törvényhatósági közszolgálatban mint véglegesen kinevezett kezelőnő alkalmazásban van«. (Elénk helyeslés.) Elnök: Ki következik szólásra? Vitéz Győző jegyző: Lukács György! (Nincs jelen !) Elnök: Lukács György képviselő ur nincs jelen. Ki a következő szónok? Vitéz Győző jegyző: Hegedüs Kálmán! Hegedüs Kálmán: T. ház! A nők választójogát én olyan monstruozitásnak tartom, hogy ugy érzem, kötelességem az ellen felszólalni. 67*
