Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-810

518 810. országos ülés 1918 július 17-én, szerdán. volna vissza; s a sok háborús kérdés, amelyet meg kellett volna oldanunk, egészen más stádiumban állana ma, mint ahogy tényleg látjuk. Mert, t. ház, itt van a hadirokkantak kérdése, még mindig nincs megoldva, itt van a skrofulás és tüdővészes gyermekek érdeke : nem szolgáltuk azzal az erővel, amelyet ez a kérdés megkivánt. Itt van a tüdővészes katonák szükséges gondozása. Nem történt meg oly gonddal, mint kötelességünkké tette volna a háború a nemzettel szemben, hogy pótolhassuk azokat a veszteségeket, amelyek a nemzetet érték. Tízezrével kellene ágyakat állitani és friss kórházakat azért, hogy befogadhassák a tüdővészes katonákat és azt hallom, hogy e részben semmi sem történt. Ha a nőknek szavuk volna a politikában és a közéletben, akkor ezt ebben a stádiumban hagyni nem lehetett volna. A férfinép sok minden iránt érdeklődik, s igen jelentékeny erőt pazarol a politikai pártküzdelemben, (Ugy van !) a nőknek azonban van érzékük sok oly kérdés iránt, amelyet a férfi csak ugy távolról lát, amelyhez szive, pedantériája és gyengédsége csak a nőknek van. A betegápolás, a gyermeknevelés, a jövő generáczió retablirozása olyan ügyek, ahol égető szükség van a nők hathatós bevonására. Mindazok a kérdések, amelyek a közéletet, a magyar nemzet jövő nemzedékeinek életét és erejét, boldogulását a legnagyobb mértékben érintik, idetartoznak s a nők meleg és gyengéd, hozzáértő közreműködését i ürgetik. Hogy azonban az óhajtott czél megvalósulhasson, van egy tiszteletteljes kérelmem a t. ministerelnök úrhoz. (Halljuk ! Halljuk !) Voltam bátor jelezni, hogy nem terjesztek elő határozati javaslatot, még pedig azért nem, mert látom, hogy ha ez a kérdés elbukik a képviselőházban, annak nem utolsó sorban az lesz az oka, hogy nem alakult ki egységes vélemény a női választójog tekintetében. Ahány határozati javaslat van, mind mást és mást mond s más és más feltételeket szab. Aki az egyiket megszavazza, elutasítja a másikat. Én pl. a t. ministerelnök ur határozati javaslatából megszavazok egy pontot, de kettőt nem szavazhatok meg, mert ellenkezik megg}~őződcsemmel. Arra volna tehát szükség, igen t. ministerelnök ur, hogy kegyeskedjék lehetővé tenni azokkal a nagy adományokkal, amelyekkel oly dúsan rendelkezik, méltóztassék lehetővé tenni, hogy ebben a kérdésben egységes felfogás és állásfoglalás alakuljon ki. Minthogy ón komolyan hevülök ezért a kérdésért és minthog}^ a czélt tekintem, amelyet elérni szeretnék, minthogy magam előtt látom a nőknek azokat az ezreit, akik szenvednek és hátrányban vannak amiatt, mert bár komoly és derék munkát végeznek, egyenlőség, kellő tekintélyes kellő jogok hiján kellő méltatással és honorálással nem találkoznak, ezért én arra kérem az igen t. ministerelnök urat, méltóztassék hathatósan fellépni ennek a czélnak elérésére érdekében. Én nem látnék veszedelmet abban, ha arra méltóztatnék felszólítani a t. házat, hogy függeszsze fel a szavazást és méltóztatnék talán összehívni azokat, akik ebben a kérdésben elvileg egyetértenek, hogy egységes vélemény alakulhasson ki. (Helyeslések johbfelől.) Ezt vagyok bátor az igen t. ministerelnök ur figyelmébe ajánlani és ismétlem: meg vagyok győződve, hogyha ezt az ügyet komolyan fel akarja karolni és a női választójogot komolyan meg akarja valósítani, akkor nem fog kitérni ez elől a módozat elől, amely alkalmas arra, hogy ezt a kérdést a megvalósulás stádiumába juttassa. (Helyeslések.) Elnök: Ki a következő szónok ? Vermes Zoltán jegyző': Meskó Zoltán! Meskó Zoltán : T. ház ! Egyrészt a félreértések elkerülése végett, másrészt pedig azért, hogy nyilvánosan is kifejezést adjak annak az őszinte nagyrabecsülésemnek, amelylyel a női társadalom iránt viseltetem, indíttatva érzem magam, hogy röviden felszólaljak. Értékében, kihatásában, eredményében valóban megbecsülhetetlen az a munka, amelyet a hivatását helyesen felfogó és lelkiismeretesen betöltő nő a közélet minden terén, kulturális, gazdasági, emberbaráti téren egyaránt végez. Ezt el nem ismerni, a legteljesebb elismeréssel nem honorálni, nemcsak vétkes mulasztás, haanem valóban megbocsáthatatlan bün volna. Meggyőződésem szerint azonban, t. ház, amilyen megbocsáthatatlan volna, de az én meggyőződésem szerint épen olyan nagy hiba lenne, ha a nő isteni és természeti törvények, valamint évezredes társadalmi szokások ellenére a mai fontos, nemes és magasztos hivatásától elvonatnék. (Helyeslés balfelól és a jobboldalon.-) Pedig a törvényjavaslat 3. szakaszának elfogadása feltétlenül ezt vonná maga után. Az anya igen sok esetben magára hagyná gyermekét, a hitves hitvestársát, a gazdasszony nagyon sok esetben elhanyagolná gazdaságát, háztartását, hogy belevesse magát a politikai küzdelemnek a férfiidegeket is megviselő, megőrlő és károsan befolyásoló forgatagába. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Hogy ez milyen kihatással lenne a családi életre és ennek folyományakép a nemzeti közéletre, ahhoz felesleges minden kommentár. Erős meggyőződésem, t. ház, hogy nemcsak helyes, de valóban bölcs dolgot művelünk akkor, ha meghagyjuk a nőt abban a szép hatáskörben, amelyet mint gondcs családanya, mint példaszerű gazdaasszony, mint hűséges szerető hivettárs, mint a nemzeti kultúra lelkes terjesztője és mint a köz jótékonyságnak legszentebb eszméktől ihletett nemtője minclanynyiunk osztatlan tetszése, elismerése és nagyrabecsülése mellett a köz- és társadalmi életben, valamint a családban elfoglal. De ha szükség volt a békében arra a hasznos közmunkálkodásra,, amelyet hazánk lelkes asszonyai és leányai köz- és társadalmi téren kifejtettek és kifejtenek, (Halljuk! Halljuk!) ugy fokozottabb szükség van és lesz majd a háború után a várva várt béke elérkeztével erre a gondos női