Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-798

798. országos ülés 1918 junius 25-én, kedden. 29 a bizottság utal arra, hogy az a jó ember nem is köteles valakire pozitiv szavazni, csak arra köteleztetik, hogy oda menjen és esetleg egy üres czédulát adjon le : egy kissé mégis több komolysággal kellene ezeket a kérdéseket pertraktálni. Méltóztassék kimondani, hogy titkos lesz az szavazás az egész országban, akkor azután lehetne erről beszélni. Balla Aladár : Akkor 300 függetlenségi jönne be ! Gr. Batthyány Tivadar: Én gyakorlati szempontból akkor is ellene volnék a kötelező szavazás kimondásának, egyszerűen azért, mert én ugy tudom, hogy talán Spanyolországon kivül, ahol több a generális, mint nálunk a hadnagy, az egész világon olyan hipertrofiája a bürokratizmusnak alig található, mint minálunk. Ez a hipertrofia a háború alatt az ezer központtal, kormánybiztosságokkal, királyi bizottságokkal stb oly őrületes kiterjedést nyert, hogy maholnap már több lesz a kormányzó, mint a kormányzott ebben az országban. (Igaz! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) A bürokratizmusnak máris egy olyan munkájával állunk szemben, amely borzalmas, különösen ha meggondoljuk, hogy mindezt az adófizető polgárok zsebéből kell fizetni. Ehhez jön most minden választás után az adminisztratív vekszáczió tömege azokkal szemben, akik a titkos szavazással biró kerületekben le nem adták szavazatukat. Eltekintve attól, hogy miért nem adták le, hogyan nem adták le, mindenesetre elég szépen büntetik őket. Én nem bánom, ha a vagyonosabbakat erősebben büntetik ; de hogy egy ember, akinek pl. 50 ezer korona jövedelemadója van, ennek 10%-át fizesse azért, mert megfeledkezett arról, hogy ma választás van, engedelmet kérek, ez már az abszurditással határos túlszigoruság. Utóvégre is ha valaki elmaradt a választástól, annak ezt igazolnia kell. A mi közigazgatásunk egyszerűsége és pártatlansága mellett most gratulálok annak az urnak, aki olyan okmányokat fog megszerezni, amelyekkel majd pl. Budapest székesfővárosában a választásoknál domináló törzsfőnök urak kegyeit és tetszését el fogja érni. Ilyen dolgokkal nem szabad játszani. Minden választás után lesz néhányszor tizezer per, amelyekben a választási kampán3' alatt kifejlődött harag, düh és elkeseredés egész tömege fog ráfeküdni azokra az emberekre, akik bárminő okból szavazatukat be nem adták. S hogy azután itt büntessenek és lótást-futást rendezzenek tízezernyi számú emberekkel, ez oly abszurdum, amelyet igazán fentartani nem lehet. Hogyha akarják, mondják ki, hogy mindenkinek erkölcsi kötelessége, hogy leszavazzon ; különben a kortesektől meg a jelöltektől függ, hogy olyan szimpátiával birnak-e a népnél, hogy az le akarja adni a maga szavazatát. En megvallom, igen furcsa helyzetbe jönnék, ha pl. gróf Tisza István és Béla Henrik igen t. képviselőtársaim állanának szemben az urnánál (Derültség.) és engem a törvény kényszerítene, hogy menjek oda és szavazzak, de titkosan, hogy meg ne tudják. En politikai meggyőződésemnél fogva egyikre sem akarnék szavazni és nekem már odamennem is kellemetlen volna, mert azt hihetnék esetleg, hogy egyikre vagy másikra szavazni akarok. Ezt én tréfásan mondom, de van komoly háttere. Beck Lajos: Nem állhatnak egymással szemben ! Gr. Batthyány Tivadar: A kapanyél is elsül, ha az Isten ugy akarja ; az urak is szembekerülhetnek egymással. Én ezen kötelező szavazás kérdését nem tudom komolyabban pertraktálni, annyira komolytalannak tartom. Az idő előrehaladván, befejezem felszólalásomat, csupán egypár megjegyzést vagyok kénytelen még az előadó ur előterjesztéseire megtenni. (Halljuk ! Halljuk I) Az egyik vonatkozik a statisztikára. Az előadó ur, ugyebár, azt vitatja, hogy az ő statisztikája szerint lesz 2 millió 700 és néhány ezer választó, a törvényjavaslat statisztikája szerint pedig lenne 3 millió és néhány százezer választó ; az összes különbség 437,000 választó. Engedelmet kérek, vagy áll ez, vagy nem. Az előadó ur el fogja nekem ismerni, hogy az általa itt előterjesztett statisztikáknak csak egy kis része, vagy csak egy része bir komoly statisztikai munka alapjával, mert igen sok becslés van. Az előadó ur maga is mondta, hogy becslés. Ne vegye rossznéven, hanem ugyanazoknak, akik a törvény.javaslatnak ezen átalakítását sugallták, természetes szuggesztiója volt az is, hogy mennél kisebbnek mutassák ki a differencziát. így kihoznak 400.000-nyi differencziát. Merem állitani és az én becslésem az, hogy sokkal közelebb lesz az ezen törvény alapján összeírandó választók száma a két millióhoz, mint a két millió hétszázezerhez, mert a tapasztalatok bizonyítják, hogy először is az ily becslések mindig tendencziózusok. — nem mondom, hogy készakarva, de szuggesztió alapján, másodszor tudjuk, hogy amikor az összeírások megtörténnek, a bizottságok hogyan dolgoznak és milyen eredményekre jutnak. De ha csak félmillióról is van szó, akkor kérdem : jogosult-e félmillió választót, akiknek nagy része a t. urak szerint is néhány év múlva mint Károly keresztes a 24-ik évét elérte és amúgy is belekerül a választó] ogosultak közé és igy nem 400.000. hanem 100.000—150.000 lenne néhány év múlva a diflerenczia, indokolt-e igy keresztüierőszakoíni ezt a javaslatot, amikor az eredeti javaslattal általános megnyugvást lehet előidézni. Vagy áll a statisztikájuk, vagy nem. Ha igazuk van, akkor két év múlva tényleg nem lesz 200.O00-rel kevesebb a választó mint az eredeti javaslatban és ezért a 200.000-ért ilyen csekély differenczia miatt igazán nem szabad annak, akinek csak egy kis érzéke is van a közrend és a köznyugalom szempontja iránt, ráerőszakolni a maga akaratát a király és a nép akaratára. De én félek, hogy nekem lesz igazam, aki azt mondom, hogy a tömegnek van igaza, amely igenis, tudja,