Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.
Ülésnapok - 1910-798
798. országos ülés 1918 június 25-én, kedden. menten kívül, a kormányzat körében is tapasztaltam. Az igen tisztelt előadó ur pl. azt mondja, hogy ő a közigazgatás államosítását kívánja, legalább egyelőre Erdélyben. (Felkiáltások a jobboldalon : Nem mondta!) Erdélyt méltóztatott a közigazgatás államosításánál külön felemeliteni. Czismazia Endre előadó: Mint indokot! Gr. Batthyány Tivadar: Én a közigazgatás egész reformjára nézve nemrég kifejtettem itt az álláspontomat. Nem akarom a Mázat untatni ennek ismétlésével. Én ugyanis fokozatosan először a rendőrség, azután a szocziális adminisztráczió, a közegészségügy államosítását kívánnám, később egyéb tekintetben egy fokozatos államosítást, Mielőtt a törvényhozás áttérne a közigazgatási tisztviselők kinevezési rendszerére, feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a törvényhatósági autonómiák újonnan kiépíttessenek és komoly, igazi autonómiákká alakíttassanak át. Ennek utána a magam részéről egészen irrelevánsnak tartanám nemzeti szempontból is — adminisztratív szempontból talán nem, hogy a közigazgatási apparátus közvetlenül állami kinevezés alá kerülne. Magától értetődik, hogy nem tudnék rajongani egy olyan állami adminisztráczióért, mint aminőt a KhuenHéderváry vagy a Tisza-kormány javaslata kontemplált, amely azt mondotta állami adminisztráicziónak, hogy kinevezett tisztviselőket ad a felelőtlen kortes-főispánok mellé. De egy teljes, nagyhatású törvényhatósági és községi autonómia mellett a legvégén a kinevezési rendszert a magam részéről már nem tartanám elvi jelentőségű kérdésnek. Most azonban látjuk, hogy a választójognál előveszik az erdélyi kérdést és Erdélyt 34.000 választó miatt mint egy eorpus separatumot kezelik. Látjuk, hogy a közigazgatási reformnál is folyton hangoztatják: Erdély miatt kell külön megcsinálni. Azt hallom és olvasom — nem tudom, mi igaz belőle, mi nem —, hogy ki fognak nevezni egy erdélyi ministert és egészen külön erdélyi adminisztráeziót állítanak fel. Nálam lelkesebb híve és támogatója nincs annak a törekvésnek, hogy Erdélyben erősítsük a magyarságot, építsünk vasutakat, fejleszszük a mezőgazdaságot, fejleszszük magyar kézben az ipart, a legnagyobb súlyt helyezzük az ottani iskolákra és egyházakra. Teljes mértékben támogatom azt a törekvést, mert igenis tudom, hogy az erdélyi részek veszélyeztetve vannak; veszélyeztetve voltak mindig, de most különösen, mert nemcsak a, román, hanem a nagynémet eszme is igen erősen veszélyezteti. (Igaz ! Vgy van l a szélsőbaloldalon.) Azonban ezt az egységes magyar állam keretében kell érvényesíteni. Nem szabad ilyen specziális erdélyi reformtervekkel előállani, mert ezzel azt érjük el, amit mindnyájan elkerülni akarunk, hogy t. i. azok malmára hajtjuk a vizet, akik Erdélyben nem tudom micsoda szeparatisztikus helyzetet akarnak létesíteni. Ezt nem mint pártember mondom, hanem mint magyar ember magyar emberek között. Kérve kérek KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XL. KÖTET. minden pártot, kérve kérem a t. kormányt is, hogy az ilyen törekvésektől óvakodjék ebben a formában, mert soha nem voltak ezek annyira veszedelmesek, mint épen most, a háború negyedik évében, a remélhetőleg minélelőbb bekövetkező béketárgyalások küszöbén. Bővebbet erről mondani nem akarok. Én tehát mindazokat az intézkedéseket, amelyek ebben a törvényjavaslatban különbséget tesznek a szűkebb értelemben vett Magyarország és Erdély között, ezen nagy elvi szempontból a legnagyobb mértékben elitélem. Elítélem annál is inkább, mert ezeken a nemzeti szempontból tagadhatatlanul nagyon figyelemreméltó aggodalmakon, amelyeket mi a ház ezen oldaláról már százszor és százszor elmondottunk, más, sokkal egyszerűbb, sokkal igazságosabb módon kall segíteni. Nem 32, vagy 34 ezer választó kihagyásával, hanem annak a rettentő igazságtalanságnak az orvoslásával, amely a kerületi beosztásban rejlik. (Igaz! Vgy van! a baloldalon.) Igazán érdekes lenne, ha az előadó ur a kerületi beosztásokat nemzetiségi szempontból külön kimutatásban megvilágítaná. Itt van pl. AlsóFehérmegye. A Tisza-féle választókerületi beosztás szerint Alsó-Eehérnek van négy képviselőválasztókerülete 9130 választóval, tehát egy kerületre 2000 és egynéhány választó jut. Jól tudjuk, hogy itt a választók száma túlnyomó mértékben oláh. Ezzel szemben Zala vármegyének 10 kerülete van 44.120 választóval, átlagban tehát egy kerületre 4400 választó esik. Vagyis a mélyen tisztelt volt ministerelnök ur, amikor a belügyministerrel együtt megcsinálta a kerületi beosztást, akkor 4400 színmagyar derék zalai honpolgárt ekvivalensnek vett fel 1000 oláh választóval. Lovászy Márton : Egy oláh annyit ér, mint két magyar ! Ez a nemzeti politika ! Gr. Batthyány Tivadar: Vagy itt van Kolozs vármegye és Kolozsvár város. Kolozs megyében van négy kerület 6666 választóval, tehát egy kerületre mintegy 1600 választó jut; a megye lakossága igen nagy százalékban románajku. Ellenben Kolozsvár városában, ahol 9059 választó van, tehát mintegy harmaddal több, mint a megyében, ez a. 80%-ában színmagyar, intelligens város csak két képviselőt választhat. Vagyis 4500 intelligens, színmagyar kolozsvár-városi választónak ugyanannyi joga van, mint 1600 kolozsmegyei oláh választónak. (Mozgás a baloldalon.) Lovászy Márton : örök szégyene ez Tisza Istvánnak és Sándor Jánosnak ! Gr. Batthyány Tivadar: Ha összevetem azután még a székesfőváros választóinak számát pl. a nagyszebeni választók számával, ismét azt látjuk, hogy az a mélyen tisztelt nagyszebeni választók sokszorosának felel meg. A Tisza-féle kerületi beosztási törvény szerint Budapest székesfőváros választóinak száma körülbelül 1:2, 1:3 arányban van a nagyszebeni választókkal szemben, vagyis három budapesti választó ér ezen javaslat szerint annyit, mint egy nagyszebeni választó ! 4
