Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-805

308 805. országos ülés 1918 július 5-én, pénteken, nyeregbe ült az onnan kidobott reakczió. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A császár akarja, mint nálunk a király, az egyenlő választójogot és a porosz képviselőháznak konzervatív, reakcziós része, akárcsak nálunk történt, szövetkezett a választójog ellen, meg akarta azt nyomorítani, tönkre akarta azt tenni a plurális szavazásnak gondolatával és most ott is függőben van a reform. Elnök (csenget): A képviselő ur beszédét délután 4 órakor folytatni fogja. Délután 4 óráig az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök." Az ülést újból megnyitom. Jánosi Zoltán képviselő urat illeti folytatólagosan a szó. Jánosi Zoltán : Mélyen t. képviselőház ! Azokat, amiket délelőtt felszólalásom bevezetéséül elmondottam, egészen röviden összefoglalva ismételnem kell, hogy azokat, amiket mondani szándékozom, hozzájuk kapcsolhassam; illetőleg nem is ismételem mindazt, amit elmondottam, csak délelőtti felszólalásom utolsó passzusát. Azt mondottam, hogy az élet törvénye ugy van, amint azt Herbert Spencer megállapította : az élet nem más, mint a belső viszonyoknak a külső viszonyokhoz való alkalmazkodása. Ezt a törvényt én a magam részéről a nagy gondolkozó iránt érzett teljes tisztelettel — hiszen műveit ismerem és nagy tanulsággal olvasgattam — legfeljebb azzal egészíthetem ki, hogy az élethez nemcsak a belső viszonyoknak a külső viszonyokhoz alkalmazkodása tartozik, hanem a külső viszonyoknak a belső viszonyok szerint való változása is, vagyis az élet, amely rajtunk kivül van és az élet, amely bennünk van, kölcsönösen alkalmazkodik egymáshoz. Ez a törvény érvényesül az élet minden mezején, tehát az emberiség történelmének mezején is. Egészen természetes dolog tehát az, ami ellen itt egyesek tiltakozó szavukat emelték fel, hogy egy nemzetnek, tehát a magyar nemzetnek is, belső politikája a külső politikai viszonyokhoz alkalmazkodik, viszont az is, hogy egy nemzetnek belső viszonyai a külső politikára, a külső politikai viszonyokra is befolyást gyakorolnak. Mikor az elmúlt esztendőben, amelyet világtörténelmi nevezetességüvé a világtörténelem legvéresebb és legborzasztóbb zsarnokságának, az orosz czári deszpotizmusnak összeomlása tett, bekövetkezett ez a nagy változás, ennek hatása megérzett Európa-szerte. Megjelent a német császár húsvéti levele, azután következett a magyar király 1917 április 28-iki levele, amelylyel újra megindította a szocziálpolitikai és a választójogi mozgalmat. Azonban — tempóra mutantur et nos mutaniur in illis — az idők változnak és mi is változunk az időkben — azóta nagy fordulatok következtek be. A külpolitikai és harcztéri helyzet előnyünkre megváltozott ; Németországban felülkerekedett' a háborús párt, amely a német birodalmi gyűlés, 1917 Julius 19-ikén hozott békerezolucziójával, az anneksziómentes és kárpótlásmentes megegyezéses békére vonatkozó határozatával szembehelyezkedett és szembehelyezkedett a német császárnak, a német kormánynak akaratával is, amikor a porosz képviselőházban az egyenlő választójogra vonatkozó kormányjavaslatot leszavazta. Nálunk is bekövetkezett a fordulat. Azok, akik a fennálló állapotokat akarják fentartani csekély változással — majd leszek bátor számadatokkal igazolni, hogy tényleg csekély változtatás van tervbe véve — attól a földrengéstől, amelyet a czári trón összeomlása okozott, megrendülve félrevonultak, félre kellett vonulniok. Az a nyomás azonban, amely lelkükre iüt, megszűnt és most már előtérbe nyomult megint az az irányzat, amely nem reformálni, hanem inkább konzerválni akar. A munkapártnak egy általam igen nagyrabecsült tagja, Vargha Gyula t. képviselőtársam, aki az eredeti Wekerle-Vázsonyi-féle javaslatot amelyet most már — ugy látszik — egyik szerzője sem akar elismerni magáénak, az eredeti javaslatot borzalmasabbnak érezte, tekintette és hirdette a hóhérbárdnál is, azt mondván : készebb a maga nyakát hóhérbárd alá hajtani, mint ezt a javaslatot elfogadni, néhány hónappal ezelőtt adott közre Az Uj Időkben egy nagyon szép verset, amely az ő verseihez, az ő költői képességéhez illő módon, szerkezetben, külső formában, verstechnikában, ritmusban egyaránt tökéletes volt s melynek gondolatbeli tartalma is bizonyos ujabb költőknek homályosságával szemben a klasszikusok kristálytisztaságával ragyog. Ennek a költeménynek én szimbolisztikus jelentőséget tulajdonitok. Az van ebben a költeményben elmondva, hogy a gyorsvonat dübörögve, a maga félelmetes fenségével végigrobog a tájékon, megreszketnek a fűszálak, megrendül a föld, megrendül a költő maga is ; — de a gyorsvonat tovább robog, a füvek felemelik bátran fejüket s a költő is élvezi a nagy szent nyugalmat. A polit'kában is ez történik. A demokratikus áramlatnak a gyorsvonata, amelytől a magyar földnek bizonyos fűszálai — bizonyos politikusai — megrendültek, a demokráczia gyorsvonata elrobogott és a magyar parlament és a magyar politikai élet konzervatív irányú tényezői megint élvezték teljes mértékben a nagy és szent nyugalmat. Bekövetkezett a munkapárti irányzatnak a renaissance-a és abban a bizottsági javaslatban, anely előttünk van és amely az eredeti javaslatnak meggyőződésem szerint is lényeges megcsonkítása, felnégyelése és kerékbetörése, fanyar gyümölcsével kínálják a sokat szenvedett és sokat áldozott magyar népet. 8 a szegény magyar nép, amely a világháború hivó szavára (Hálljuh! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) a maga egyszerű kunyhóiból elösereglett, otthagyta a férj a feleségét, a fiu az öreg szüleit, az apa a maga gyermekét és elmentek mind, mert hivta őket a haza; megvédeni annak a hazának a függetlenségét és területi épségét