Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-805

£98 805, országos ülés 1918 Julius 5-én, pénteken. a magvai' állammá] szemben teljesen honorálandóknak fejezte ki és oly véle Tényt nyilvánított, hogy a modem korban minimumát képezik ezen követelések annak, amit a nemzetiségek követelhetnek, sőt annyira ment fejtegetéseiben, hogy azokat a hazaáruló tényeket is, amelyeket bizonyos nemzeliségi körök az oláh betöréskor Erdélyben elkövettek, nemcsak menteni igyekezett, hanem egyenesen, mint emberileg érthetőket, megmagyarázhat ókat, állította a közönség elé. (Mozgás.) Olyannyira, hogy a jóhiszemű magyar közönség, amely a felolvasását hallgatta, megdöbbenéssel fogadta ezeket a fejtegetéseit, bizonyos idő niulva zúgolódni kezdett és a felolvasó kénytelen volt fejtegetéseinek egy részét legalább mitigáhii és a visszavonulás útjára lépni, nehogy a gyűlés kevéssé parlamentáris formák közt végződjék. (Derültség.) T. ház! A elmondott tények szimptomatikus jelentőséggel birnak. Én ebből a szimptomából három tanúságot kívánok leszűrni. Az egyik az, hogy ugy látszik, a blokkban szövetkezett pártoknak a nemzetiségi pártokkal tényleg bizonyos megegyezésük van, mert ha ez nem volna, nem tartem lehetőnek és valószínűnek, hogy egy vidéki nagyfontosságú központban és épen Erdély fővárosában, Kolozsvárott, a vidéki szervezet egy oly akcziót indítson meg a nemzetiségi pártokkal szövetségben, amely szövetség a központ felfogásával ellenkezik. Ebből tehát azt látom, hogy a blokkban szövetkezett pártok szövetségben állnak a nemzetiségi pártokkal, amelyektől támogatást várnak, sőt bizonyos már látható támogatást nyernek is. (Mozgás a jobboldalon.) Gr. Tisza István: Aradon is! Gr. Bethlen István: A második, amit leszegezni kívánok a következő. Amikor gróf Apponyi Albert és gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársaim, akik igazán nem vádolhatók azzal, hogy a legcsekélyebb mértékben is a nemzetiségi törekvésekkel összeköttetésben állanak, azt gondolták, hogy a radikális eszmeáramlatnak élén lovagolva megnyerik a magyar radikális irányzatokat a nemzeti álláspontnak és e nemzeti álláspontból kifolyolólag velük együtt fognak magyar hadsereget csinálni és velük együtt fogják az oláh iskolákat államosítani, becsapódtak. (Ugy van! a jobboldalon.) És egy nagy tévedésnek estek áldozatul, mert a szövetségből, amelyet ők a radikális irányzatokkal kötöttek, csakis a nemzetiségi pártoknak lesz hasznuk. Es van egy harmadik tanulságom. Ezzel pedig a Károlyi-párthoz fordulok. Én felszólítom gróf Károlyi Mihályt, hogy méltóztassék most már az ő nemzetiségi politikájáról kissé nyíltabban beszélni. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) Egy kissé a leplet lerántani és többet mondani e kérdésről, mint amennyit erről eddig mondani jónak látott. (Ugy van! a jobboldalon.) Mert bocsánatot kérek, nagyon szép és kellemes lehet radikális pártokkal szövetségben élni és a radikális pártok szövetsége révén nemzetiségi pártokkal is szövetségbe kerülni, nagyon szép és kellemes lehet majd az általános választásoknál e szövetség lévén voksokat, esetleg támogatást a maguk részére igénybe is vermi, de vagy kapható erre valaki, ám akkor tegye ezt nyíltan és férfiasan a nemzet szine előtt, . . (Igaz ! Ugy van! a jóbbés a baloldalon.) Fényes László : Károlyi Mihály elég nyiltau ós férfiasan csinál mindent ! Jakabffy Elemér: Prókátorra nincs szükség ! Gr. Bethlen István: ... vagy nem kapható, akkor tessék ép oly nyíltsággal az ily szövetséget megszakítani, mert ma a magyar közvélemény abban a hitben és tudatban van, hogy e szövetségben (Ugy van ! jobbról.) benne él. Balla Aladár : Egyetlen igazi szövetsége van, az igazi magyar nép, senki más. Gr. Bethlen István : De arra a kérdésre, hogy mily összefüggése van a felhozottaknak a választási kerületek beosztásával, még adós maradtam a válaszszák Erre is megadom a feleletet. Ha a választókerületeket ugy akarjuk beosztani, hogy túlsók nemzetiségi képviselőt ne hozzunk be a parlamentbe és lehetőleg sok legyen a magyar választókerület, akkor ugy kell megalkotni azokat, hogy lehetőleg nagy száma a nemzetiségi választóknak köttessék le a magyar kerületekben. Ez ugy érhető el, ha egy kerületben, hol, mondjuk, 6000 választó lesz, csak egy csekély mennyiséggel les • több a magyar szavazó, mint a választók fele. Ha azonban ez a szövetség, amelyre rámutattam és amely a mérges gyümölcsöket fog e téren teremni, (Ugy van! a jobb-és a baloldalon.) ha e szövetség fennáll, akkor a vegyesajku vidékeken, Erdélyben, mi lesz a következmény ? Követke meny les"^ a , hogy lesznek kerületek, ahol nyilt nemzetiségi politikát fognak űzni a nemzetiségi jelöltek és lesznek viszont magyar jelöltek, akiknek legtöbb sansza lesz sok kerületben, mert hiszen a nemzetiségi választóknak összességét a szövetségük folytán megkapják és a magyar választóknak is csekély hányadát meg tudják szerezni, akik azonban szövetségben élvén a nemzetiségi pártokkal, a maguk részéről is, leplezetten legalább, szintén nemzetiségi politikát fognak támogatni. (Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) Ebből nem kérünk. Voltak eddig is panaszok Erdélyben, hogy a központi pártvezetőségek az erdélyi viszonyokkal nem ismerős, az ottani követelményekkel magukat nem azonositó képviselőket küldenek a kerületbe. Néha elvétve volt is valami igazság ebben, de ha bekövetkezik az, amit az imént fejtegetni bátor voltam, akkor nemcsak ily jelöltjeink lesznek, de olyanok is, akik a legfontosabb kérdésben, amely az erdélyi magyarságot érdekli, épen a nemzetiségi kérdésben, magyar zászló alatt árulják el azt az elvet, amelynek követését Erdély tőlünk elsősorban kívánja. (Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) Még egy másik momentum van, amelyre szintén rátérni óhajtottam és ez a magyar nyelv kérdése. Én még most sem tudom elhinni, hogy szem