Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.
Ülésnapok - 1910-798
798. országos ülés 1918 junim 25-én, kedden. 23 Lovászy Márton: Azt mondta : vagyok én olyan barátja a választójognak, mint Justh Gyula ! Gr. Batthyány Tivadar: Emlékeztetem a mélyen t. munkapárti többségi képviselőtársaimat, hogy soraikból igen sokan 1910-ben nagyon erősen hangoztatták az általános választójog követelését, véletlenül különösen azok, akik a városokban léptek fel jelöltekül. Bizonyos erkölcsi obligó ott is a választójog modern, radikálisabb irányú megalkotására kötelezi az urakat. Egész röviden — mert nagyon ismeretes — (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) utalhatok az 1917. ávrilisi eseményekre. Ez a kiinduló pontja annak a választási kampánynak, amelynek mai plattformját látjuk itt is és látjuk az országban kint. ö felsége, jelenleg uralkodó királyunk, felismerve a közállapotokat és közigényeket, felismerve és elismerve az ő magyar népének érettségét, az ő magyar népének hatalmas szolgálatait, amelyeket a király és a nemzet védelmében teljesített, egy királyi kéziratot adott ki a választójog és a demokratikus fejlődés, a széles szocziál politika inaugurálására. Lovászy Márton : Ezt követelik ma a munkások. Pető Sándor: A királyi szó betartását. Gr. Batthyány Tivadar: Jól méltóztatnak tudni, hogy 1917 júniusában differenczia állott elő az akkori ministerelnök ur és ö felsége, a király álláspontja között. A király volt a radikálisabb a népbarátabb állásponton, az akkori ministerelnök ur pedig a maga elvi felfogásának megfelelőleg egy konzervativebb jogkiterjesztés mellett. Ebből állott elő a múlt évi júliusi kormányválság, amelynek jogi, természetes és emberi konzekvencziáit ma már büntetlenül visszacsinálni nem lehet, (Helyeslés balfelől.) nem szabad, mert amit azóta látunk, az semmi más, mint hogy a királyi akarat — jól mondta Lovászy barátom — fedi a népakaratot ebben a kérdésben és egyáltalán a szocziálpolitika és a demokratikus haladás terén, hála Istennek, végre találkozik a népakarattal, amely két akaratnak az egyesülése adja meg egy nemzetnek nagyságát, erejét. E két na,gy és hatalmas akarat közé egy pártnak, legyen az parlamentben numericze bármilyen nagy, közbeállam, sakkot a királynak, sakkot a népnek mondani büntetlenül nem szabad. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezek a preludiumai annak a kormányalakulásnak, amelyben egy csekély kis részem nekem is jutott ; jutott annyiból, hogy kimondottan, nyíltan azon választójogi álláspontomnál fogva, amely mellett évek hosszú során át küzdöttem, kinevezett ö felsége a király az Esterházj^-kormányba, direkte, kimondottan — hiszen a sajtó nap-nap mellett tárgyalta azt — mint zsiránsát annak a választójogi megállapodásnak, amelyet gróf Esterházy dezignált ministerelnökkel mi és a függetlenségi és 48-as párt, a szervezett munkásság és a többi pártok kötöttünk. Ez akkor királyi jóváhagyást nyert megállapodás volt, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) királyi jóváhagyással a nemzet széles rétegeinek adott promesse, Ígéret, amelynek megtartását követelem én, követelik barátain) a mai napon és fogjuk követelni mindaddig, ainig megvalósítják. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én minister lettem a választójog jegyében. a választójogi kompromisszum alapján, ennek a választójogi kompromisszumnak becsületes végrehajtása érdekében. Ha én ma ugyanennek a megállapodásnak végrehajtása és érvényesítése mellett harezolok, nem teszek semmi mást, mint kötelességemet teljesítem, következetes vagyok ahhoz a szóhoz, amelylyel lekötöttem a magam egyéni és politikai becsületét azokkal szemben, akiknek bizalmából itt ülök, azokkal szemben is, akik belém helyezték bizalmukat . . . Pető Sándor : Valamennyinek igy kellett volna csinálni. Gr. Batthyány Tivadar: . . . arra nézve, hogy ettől a választójogi kompromisszumtól nem fogunk eltérni, akik — nem akarok erős kifejezést használni — a választójogi megállapodás elejtése ellen bennem látták az egyik garancziát. Ennek tulajdonítsák, t. uraim, ha a végső elkeseredéssel vagyok kénytelen Wekerle Sándor ministerelnök' úrral szemben fellépni ma, akinek egyéni tulajdonságait mindig a legnagyobb mértékben tiszteltem és a legnagyobb határozottsággal vagyok kénytelen szemére vetni, hogy veszélyezteti az ország közbékéjét, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) veszélyezteti a királyi állás méltóságát, szentségét és jwesztizsét azzal az eljárással, amelyet követ. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezeknek előrebocsátása után méltóztassék nekem megengedni, hogy most már azon princzipiális eltérésekre és rendelkezésekre térjek ki, amelyek az eredeti javaslattal szemben a bizottság, a bizottsági előadó ur és a kormány által elfogadtattak. Itt elsősorban és mindenek előtt legyen szabad lehető rövidséggel azzal az akczióval foglalkoznom, amelyet a nemzeti érdekek, a nemzeti szupremáczia, a magyar nyelv jegyében itt a választójogi megegyezés ellen felvonultattak. Jánosi Zoltán : Színpadi harcz ! Gr. Batthyány Tivadar: Ennek az egész nagy felvonulásnak, amelynek, jól mondja t. barátoim igen erősen színpadi jellege volt,egyik látható vezére Polónyi Géza igen t. képviselőtársam volt. (Halljuk ! Halljuk! balfelől.) Polónyi Géza igen t. képviselőtársam lépett porondra a választójogi kompromisszum alapján létrejött és beterjesztett választójogi javaslattal szemben a magyar nyelv érvényesülésének jegyében. Elismerem, hogy lelkes magyar embereknek, akik a magyarság szupremácziáját, a magyar nemzeti állam teljes kiépítését nemzeti ideáljukiú tekintették, a legnehezebb és a legkényesebb kérdés, ha vádolják őket azzal, hogy a nemzeti s upremáczia és a nemzeti érdekek ellen látszanak cselekedni. Polónyi Géza igen t. képviselőtársam erősen támadott bennünket itt is, a sajtóban, a bizottságban is. támadott bennünket az egész tisztelt munkapárt
