Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.
Ülésnapok - 1910-805
805. országos ülés 1918 július 5-én, pénteken. 291 nap a hivatalos kormánypártnak hivatalos szónoka, Landauer Béla ezeket a konzervatív elemeket már nemzetnek nevezte ki és azokat, akik velük szemben állanak, utczának. (Igaz ! Ugy van l a szélsőbaloldalon.) Engedtessék meg nekem, t. képviselőház, hogy én, aki most már, mint a Vázsonyi-féle választójog híve, ezen a capitis deminutión szintén keresztülmentem, a privigyei vagy a nyitrazsámbokréti nemzettel szemben a szerény komáromi utcza népének nevében szólhassak ezen törvényjavaslathoz. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk! balfelél.) Minden valamire való, alkotmányosan kormányzott országban a legfontosabb állami szervnek én is kétségtelenül a népképviseleti rendszeren alapuló törvényhozó testületet tartom, amelynek hivatása, mint méltóztatnak tudni, a nemzet és a nép igaz akaratának kifejezésre juttatása. Amilyen arányban és mértékben tekinthető a képviselőház, tehát a nemzet törvényhozó testülete a népakaratok kifejezőjének, olyan mértékben lehet alkotmányosan kormányzott országról beszélni, (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Mielőtt azonban az alkotmányosság ezen állomásához ér valamely nemzet, előbb a politikai szabadságot kell kivívnia (ügy van! a szélsőbaloldalon.) és ehhez a leghatalmasabb, a legalkalmasabb eszköz, azt hiszem, a képviselői választójognak minél szélesebb alapra való kiterjesztése. (ügy van ! balfelől.) Hogy mi még nem jutottunk Magyarországon ennyire; hogy még mindig a primitiv államalakulatok sorába tartozunk, ahol nem a politikai szabadság, hanem a kérlelhetetlen kényszer, az erőnek hatalma predominál; ahol erő erővel állván szemben, a hatalmas erő diadalmaskodik, a gyengébb pedig alul marad, azt talán nem méltóztatnak tagadni, (ügy van! balfelől.) Azért a gyengének, az elhagyottnak védelme szerintem a kiegyenlítődésnek, a haladásnak, a kultúrának rendszere, a jogtalannak felkarolása, felemelése pedig az igazságnak, a finomultabb emberi jogérzéknek érvényesülése. (Ügy van! balfelől.) Ahol ez a két szempont gyakorlati érvényesülést nem tud magának kivívni, ott jogegyenlőségről, politikai szabadságról beszélni sem lehet, (ügy van! balfelől.) Igaz, hogy a most uralmon levő magyar politikai rendszerünk a szabadságra nézve egészen külön kátét csinált magának : csak azt tartja politikai szabadságnak, ami az uralmon lévők és hozzátartozóik érdekeinek megfelel, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) sőt tagadják, hogy az volna a szabadság, amikor az államnak minden polgára szabad. T. ház ! Ezt a politikai morált, ezt a politikai rendszert támadja meg gyökereiben a mind hatalmasabban felvonuló demokráczia. Ennek bűvköre, ennek hatása alól már senki sem tudja magát kivonni, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Hiszen látják igen tisztelt képviselőtársaim, hogy a mi népszerű ifjú királyunk is ennek hatása alatt állt, amikor tavaly azt a manifesztumot kibocsátotta és ennek hatása alatt áll a nagy német birodalom hatalmas katonacsászárja, a hódító Vilmos is. (ügy van! balfelől.) Ezzel az áramlattal szemben nyíltan senki sem mer állást foglalni, legfeljebb annak hatásait igyekeznek kiparirozni vagy megkerülni. Ennek tulajdonítom t. képviselőház, hogy a magyar parlament is íme újból a képviselői választói jog kérdésével kénytelen foglalkozni, még pedig a demokratikus haladás jegyében, annak ellenére, hogy a képviselőház óriási többsége ezt nagyon kelletlenül contre coeur csinálja és a képviselőház küenctized része — ezt lojálisari elismerem — fél, irtózik a demokratikus haladástól. Hiszen minden reakezionárius irányzat bizonyos borzalommal beszél a demokrácziáról, mintha az a jogrend veszedelme volna. Pedig nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy a demokráczia nem jelent egyebet, mint az államfentartó elem akaratának érvényesülését ugy a törvényhozó testületben, mint az állam kormányzatában. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! A ház asztalán fekvő eredeti választójogi törvényjavaslat ennek a demokratikus követelménynek igyekezett eleget tenni, s habár a gyorsan haladó és gyorsan fejlődő világeseményekkel nem igen tudott lépést tartani, azért mégis az Esterházy-Vázsonyi-Wekerle-féle választójogi törvényjavaslat óriási haladást jelentett a minden nyugati és kulturállamban már bevezetett általános választói jog felé. (ügy van! balfelöl.) Ha ez a törvényjavaslat, amint azt a konzervatív pártok a Vázsonyi-féle törvényjavaslatra mondták, a nemzeti védelem szempontjából olyan nagy veszedelmet jelent, akkor nem tudom megérteni, hogy ugy a hivatalos kormánypárt., mint a félhivatalos kormánypárt —t. i. a nemzeti munkapárt — miért hangoztatja unos-untalan, hogy az ipari munkásságnak egyáltalában nincs joga panaszra, mert minden ipari munkás válaszójogot fog kapni ? (Igaz ! ügy van! balfelöl.) Ugyanarról az ipari munkásságról állítják ezt, amely ipari munkásságot, valamint a szocziáldemokrata pártot nemzetközinek deklarálják. Kutatom az okot, hogy ha ez az ipari munkásság olya nemzetközi, tehát mintegy megbízhatatlan eleme a választóközönségnek, akkor miért méltóztatnak legbőkezűbben épen ezen ipari munkássággal bánni, az őstermelő munkássággal pedig igen szűkösen, amiről később ki fogom mutatni, hogy milyen czélzattal teszik ezt. Én meg. magyarázom, hogy miért teszi ezt a két konzervatív tábor. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Azért, mert a szocziáldemokrata párt politikai programmjában semmi olyas nem foglaltatik, ami veszélyt jelenthetne a most uralmon lévő úgynevezett 67-es közjogi politikai irányzatra. Ebben a szocziáldemokrata politikai programmban ma még nincs benne — remélem azonban, hogy mint hazafias irányzatot követő elem, nemsokára szintén fel fogja venni programmjába— a magyar állam teljes kiépítésének és teljes szuverenitásának elérésére vonatkozó követelést; nincs benne a minden magyar álampolgárnak, minden igaz hazafinak iaeál37*
