Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-798

798. országos ülés 1918 június 25-én, kedden. 9 érdeklik, nem kötelességünk-e nekünk is megkeresni azt a megegyezést, melynek segélyével biztosithatjuk, hogy oly törvényjavaslatot alkotunk, mely az egymással szembenálló nézeteket kiegyenlíti? (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Aki a volt kormány által a képviselőház elé terjesztett javaslatot tárgyilagos birálat tárgyává teszi, annak lehetetlen attól a javaslattól megtagadnia azt az elismerést, hogy annak készítője komoly, lelkiismeretes és becsületes hazafiságtól vezetett munkát végzett. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalolclalon.) Épen akkor, mikor ezt az elismerést megadjuk a javaslat szerkesztőjének, nem volna igazságos és tárgyilagos eljárás, ha esetleg azokat, kiknek véleménye nem alapvető kérdésekben, hanem a javaslat egyes pontjai tekintetében eltér, bármiféle jelszavas vádakkal illetnők. És ón a magam részéről, amint nem vonom kétségbe azoknak az egyéneknek tiszta meggyőződését és hazafiságát, kik még azt a javaslatot is, melyet Vázsonyi volt igazságiigyminister ur a ház elé terjesztett, szűknek tartják és szélesebb kiterjesztést óhajtanak, ugy nem volna helyes, nem volna igazságos, ha azokat, kik a javaslat egyes rendelkezései ellen nagj

r nemzeti szempontokból aggályokat támasztanak, egyszerűen megvádolnék azzal, hogy őket nem a tiszta meggyőződés vezeti. Juhász-Nagy Sándor: Csak azokat vádoljuk, akik feladták álláspontjukat. (Elnök csenget.) Czizmazia Endre előadó: Mielőtt, t. képviselőház, az egymással ütköző nézőpontok taglalásába bocsátkoznám, arra kérek engedelmet, hogy röviden a választójog történetét ismertethessem a t. képviselőház előtt. (Halljuk! Halljuk!) Az 1848: V. t.-cz. — mint méltóztatnak tudni — négyszeresre emelte fel a képviselőválasztók számát. Az addigi rendi alkotmány megtörvén, 200.000 választó helyett egyszerre 800.000-et ruháztatott fel választói jogosultsággal. Az 1848: V. t.-cz. az akkori viszonyok között inczidentaliter abból a czélból alkottatott, hogy röviddel utóbb úgyis be fog következni a végleges rendezés, melynek keretében véglegesen szabályozást nyer a választói jogosultság kérdése. Az események azonban meggátolták ezt és igy, 1867-ig szünetelvén Magyarországon az alkotmányos állapot, a 67-iki kiegyezés után lehetett csak ezt a kérdést újból szabályozni. Mivel azonban a Deák Ferencz-féle kiegyezés nem volt alkalmas arra, hogy a kedélyeket teljesen megnyugtassa, a bekövetkezett politikai harezok során ez a kérdés megint elhalasztatott egészen 1872-ig, amikor az akkori kormány beterjesztett ugyan egy javaslatot a képviselőház elé, de tárgyalásra az obstrukezió miatt ez a javaslat sem kerülhetett, mert benyújtása után a képviselőházat feloszlatták. Végre 1873-ban a ház elé kerül az 1874: XXXIII. t.-cz. javaslata, amely törvénynyé is vált. KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XL. KÖTET, Ha az 1848 : V. t.-cz. tartalmát vizsgáljuk, meg kell állapitanunk, hogy ez a javaslat lényegében az értelmi czenzuson épült fel. Ez volt alapja, bár bizonyos tekintetben a vagyont vette figyelembe annak meghatározásánál, hogy kinek lehet választói jogosultsága. A törvényjavaslat czélja akkor az volt. hogy az értelmi czenzus alapján állva, lehetőleg mégis a vagyonosabb elemek ruháztassanak fel választói jogosultsággal, mint olyanok, akik a dolog természete szerint nagyobb értelmi és erkölcsi képességekkel birnak. Ezzel szemben az 1874 : XXXIII. t.-cz. több irányban visszaesést mutat. Ez a törvény nem hogy kiterjesztette volna az 1848 : V. t.-cz.-et, hanem bizonyos tekintetben megszorította azt, Növelte a vagyoni egyenlőtlenséget, emelte a czenzust és csak természetes, hogy ez megnyugvást nem hozott. Épen ebben rejlik ennek oka, hogy ez a törvény megnyugvást nem okozván, hosszabb ideig mindenki követelte, kívánta a választói jog újra való szabályozását. A háznak ez a kívánsága állandóan kifejezésre jutott a feliratokban és az ellenzék által hozott határozatokban és mind hatályosabban megnyilvánult a nemzet részéről is az az óhaj, hogy végre a demokratikus fejlődésnek megfelelőleg szabályoztassék a választói jog kérdése. Mint méltóztatnak tudni, a koalicziós kormány idején gróf Andrássy Gyula a képviselőház elé terjesztette az ő pluralitásos javaslatát, amely javaslat azonban, a nemzet közvéleményét nem elégítvén ki, még tárgyalásra sem került. Azután 1913-ban, az akkori Lukács-kormány alatt létrejött az 1913 : IV. t.-cz., melynek első és alaphibája az volt, hogy egyoldalulag alkottatott meg, amennyiben annak vitájában az ellenzék részt nem vett, továbbá, hogy olyan bonyolult jogezimeket állapíttatott meg, amely jogezimek alapján a választók száma nem gyarapodott oly nagy mértékben, amint az remélhető és kívánatos lett volna, s amint azt a törvényjavaslat maga is emelni szándékozott. Ennélfogva kétségtelen dolog, hogy ezzel a kérdés nyugvópontra ezután sem jutott. Ujabban felmerült az óhajtás, hogy végre közmegegyezéssel és a pártok kívánságának összeegyeztetése alapján alkottassák egy olyan választójogi törvény, amely a nemzet nagy többségét kielégítse. Hiszen azon idő alatt, amig az 1874 : XXXIII. t.-cz. érvényben volt, Magyarországon uj társadalmi osztályok keletkeztek, amelyek nagyon természetesen a régi törvény alapján nem nyertek kielégülést és nem találtak módot ós alkalmat arra. hogy a törvényhozásban részt vegyenek. így különösen az ipari munkásság az ipar fellendülésével nagy számban megszaporodott, maguk az ipari munkások azonban, sajnos, a képviselőházban megfelelő képviselethez nem jutottak. Ezért a világháború kitörésekor sem juthatott ez a kérdés nyugvójjontra, mert amikor a demokratikus eszmék az egész világon minden-