Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-798

798. országos ülés 1918 június 25-én, kedden. 5 czélja kettős: az egyik annak a sérelemnek orvoslása, amely az egész munkásosztályon esett, amikor nagyobb falat kenyeret kérő munkásokra a gyárba vezényelt csendőrök rálőttek. B sérelem orvoslásának első feltétele: a csendőröknek a gyárakból való eltávolítása, (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk !) mert azokban a gyárakban, akol a katonaság és nem csendőrség gyakorolta a katonai felügyeletet, ott hasonló brutalitásra nem került a sor.« Mit látunk tehát? Kein látunk olyan túlzást, amely elől mereven el kellene zárkózni, nem látjuk azt, hogy a munkások tiltakoznának minden katonai felügyelet ellen, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) sőt ellenkezőleg maguk hangoztatják, hogy ők a katonai felügyeletbe belenyugszanak, mert tapasztalatból tudják, hogy ott, ahol katonai felügyeletről volt szó, brutalitásra nem került a sor. liendkivül sajnálom, hogy amint tegnap egy másik alkalommal volt, sajnos, alkalmam tapasztalni, az igen tisztelt ministerelnök ur elzárkózik az elől, hogy ennek a kívánságnak, t. i. hogy a csendőrség eltávolíttassák, eleget tegyen. Amikor biztosítva van azoknak az üzemeknek katonai felügyelete, ha a kormány mégis ragaszkodik ahhoz, hogy ott a csendőrség gyakorolja a felügyeletet: akkor ez nem más, mint egy Gessler-kalap, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfélül), amely egyszerűen csak arra alkalmas, •— nem akarok erősebb kifejezést használni, amennyire lehet, mérséklem magam, — hogy a munkásoknak izgatottságát ok nélkül fokozza. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon) Azután igy folytatja a felhívás. (Olvassa) : »De a hatalomnak ez a vétkes cselekedete csak gyümölcse annak a rendszernek, amelyet a Wekerle-Szterényi-kormány a munkásügyek intézésénél meghonosított. A megértés helyett erőszakot alkalmaznak, le akarják törni a munkásokat, akiknek béreit sokalják és akiknek nem akarnak politikai jogot adni. A máv. géjjgyárban a munkások ellen történt merénylet ennek a kormánynak rendszeréből és szelleméből folyik. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Ezért követeljük a mozgalom második czélja gyanánt a kormány haladéktalan lemondását.* (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon. Derültség és zaj jobbfelöl.) Sztranyavszky Sándor: Oroszországban vagyunk már? Elnök (csenget): Csendet kérek! Lovászy Márton (olvassa) : »Osak e kormánynak lemondása és a kormányzati szellemnek és módszernek átalakulása lehet orvoslás a munkásosztály kifakadt sebére. De követeljük e kormány lemondását azért is, mert ennek a kormánynak elnöke, Wekerle Sándor, január 19-ón a sztrájkoló munkások küldöttségének ünnepélyesen megigérte a választójogi javaslat változatlan fentartását és ezt az igéretét megszegte (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) s ezzel megdöntötte a saját szavahihetőségét.* (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Amint látjuk, a munkásságnak második követelése a kormány lemondása. Es én sokkal jobb véleménynyel vagyok ugy az igen t. ministerelnök urnak, mint a kormány valamennyi tagjának hazafiságáról, hogy még csak feltételezni is merjem azt, hogy, ha a személyük akadálya annak (Derültség jobbfelöl.), hogy a társadalmi béke létrejöjjön, hogy ezt a személyi áldozatot meg ne hoznák. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget) ; Csendet kérek. Lovászy Márton; Sokkal komolyabb időket élünk, . . . Polónyi Géza: Semhogy sztrájkkal kormányozni lehessen. (Helyeslés jobbfelöl) Lovászy Márton : Sokkal nehezebb viszonyok közt vagyunk, semhogy a személyi kérdések útját állhassák annak, hogy egy ilyen súlyos, az egész gazdasági életet megbénító veszedelem és bonyodalom elhárításának ezek a személyi kérdések akadályul szolgálhatnának. (Igaz! Ugy van! a széhöbalolÉalon.) Juhász-Nagy Sándor: Miért szegik meg az Ígéreteket ? (Zaj a jobboldalon.) B. Madarassy-Beck Gyula (közbeszól). Laehne Hugó: Inkább arról beszéljen, hogy mennyi szalámit szállított. B. Madarassy-Beck Gyula: Ki szállított szalámit ? Laehne Hugó: A Városfejlesztő bank! B. Madarassy-Beck Gyula: Hazudik, mint mindig. Elnök: Kérem báró Madarassy-Beck Gyula képviselő urat, szíveskedjék az ilyen kifejezésektől tartózkodni. B. Madarassy-Beck Gyula: Szokása szerint hazudik! Elnök: Báró Madarassy-Beck Gyula képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasitni. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Csendet kérek. Lovászy Márton: T. ház! Azután igy folytatja ez a felhívás (olvassa): »Mozgalmunk czélja tehát az, hogy ez a kormány mondjon le és alakuljon olyan uj kormány, amely legalább az eredeti választójogi javaslatot egész terjedelmében magáévá teszi és keresztülvitelére a kéj)viselőházat feloszlatj a.« (Helyeslés a szélsöbaloldalon) »Addig is, amig ez megtörténik, követeljük, hogy az uj kormány minden erejével és befolyásával munkálkodjék azon, hogy mielőbb békét köthessünk, hogy az élelmezést megjavítsa, hogy a tűrhetetlen drágaság egy részét legalább, a munkabérek, az állami és a magántisztviselők fizetésének emelésével, az államra ás a vagyonos osztályokra hárítsa.« Az, ami ebben a pontban foglaltatik, két hónappal ezelőtt még a kormánynak programmja volt. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A t. ministerelnök ur kijelentette itt nem