Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-780

780. országos ülés 1918 április 26-án, pénteken. 73 de azt megkövetelhetjük, hogy az arányt, a perczentet közöljék, (ügy van !) T. ház ! És amikor tudjuk, hogy a magyarság nagyobb arányban vesz Teszt a háborúban, mint Ausztria, akkor ahelyett, hogy az arány kiegyenlítésén dolgoznának, a sróf még jobban működik. A honvédelmi minister ur rendeletet adott ki, hogy a pótszászlóaljakhoz oTVOsfőnökül az eddig működő népfölkelő és a tartalékos orvosok helyett tényleges állományú orvosok osztassanak be. Indokolásképen a rendelet azt adja elő, hogy az egész fegyveres erő pótlásügyi főnöke szemléi alkalmával arról győződött meg, hogy a felülvizsgálati eljárás eddigi lassú és hosszadalmas lefolyása az oka annak, hogy egyes emberek a póttesteknél szerfölött hosszú időig időznek, hogy utat és módot találnak arra, hogy magukat a szolgálat alól kivonják. A rendelet még hangsúlyozza, hogy a népfölkelői bemutató szemléknél is lehetőleg tényleges állományú orvosok fognak igénybe vétetni. Ez a rendelet amellett, hogy általánosságban meggyanusitja a tartalékos és népfölkelői orvosi kart, a jövőben még szigorúbb eljárást követel a felülvizsgálatoknál, a sorozásoknál és szemléknél is. És folyik tovább korlátozás nélkül a magyar katonák beosztása idegen csapatokba is. íme egy példa (Olvassa) : »A magyar királyi 41. honvédnépfölkelő hadosztály veszteségeinek pótlására szolgáló magyar honvédmenet alakulatokat, miután ezt sem a harczi helyzet, sem más katonai szempont nem tette indokolttá, a 23. hadtest parancsnoka önkényesen idegen közös ezredekbe osztotta be. (Mozgás.) Azt hiszem, ez jog- és törvényellenes. Nevem, állásom és rangom abszolút titoktartását kérem.« T. ház ! Azt már tapasztaltuk, hogy a cseh és egyéb osztrák csapatokba beosztott magyarok harezait az osztrák vitézség javára irták és irják. (Igaz ! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Matta Árpád : Ezzel mentik meg a cseh ezredeket. Urmánczy Nándor: De azt nem tudtuk, hogy halottainkat is az osztrák veszteségek növelésére foglalják le. Az elesett hősök sirjait ugy tudom hadseregenként nyilvántartják. A k. u. k. Quartiermeisterabteilung No. 9-nél vezetett nyilvántartásból van nálam egy kivonatos kimutatás. A rovatos kimutatás feltünteti a község nevét, ahol a sir feltalálható, a sir számát, az elhalt katona nevét, beosztását, melyik nemzethez tartozik, ellenség volt-e vagy nem. Aztán ily bejegyzések vannak a nyilvántartásbari : Siemkowce, 140. számú sir, Lőrirczy Mihály, österreicher. Rohatyn, 539. számú sir, Hojtás Mihálu, österreicher. 603. számú sir, ketten vannak, Barcsa Márton, Balogh János, mind a kettő österreicher. (Nagy mozgás.) Csorna József, österreicher; 302. számú sir. Polanica : Tunyogi János, österreicher. Miklós János, Tatay István, Reketi József, Balázs Lipót, mind österreicher. (Nagy mozgás.) Farkas Pál: Hallatlan ! KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIX, KÖTET. Hock János: Meghamisítják! Urmánczy Nándor: Szabó Gyula Oberleutnant. österreicher. (Nagy mozgás.) Végül, t. ház, még egy levelet olvasok fel (olvassa): »Mint 19-es honvéd, a román front mögött Oknán innen lettünk kiképezve német tisztek által. Pihenőidőben kétszer ellátogattunk azokhoz a sírokhoz, amelyekben bajtársaink pihennek, akik még tavaly estek el román golyótól és szu^onytól. A fej fákon rá volt írva : Nagy János 19-es honvéd, K. N. 19-es honvéd, N. N. 14-es honvéd stb. Az egyik felírásban nagybátyám sírjára ismertem, ezt rendbe is hoztam, kövekkel meg is jelöltem. Mikor a sírokhoz harmadízben elmentünk, azt hittük, hogy eltévedtünk. A régi fejfák helyett uj kereszteket láttunk. Minden SÍTOŰ ilyen felírás : 2 román, 1 román, 3 román, 6 román stb. Tovább mentünk, ke-estük sírjainkat, de nem találtuk meg. Végre a nagybátyám sírja körül rakott kövek megbizonyositottak bennünket, hogy nem tévedtünk. Rájöttünk, hogy a fejfákat kicserélték. Ily aljas módon csalja meg a halottakban is a magyar népet az álnok hatalmasság. Azt tudom, hogy amit most önöknek megírtam, azt az újságba nem tehetik, mert ez valóság, igazság és ezt megírni nem szabad, de legyen erről a gazságról másoknak is tudomása, azt aka--tam.« Mikor e levelet először elolvastam, nem akartam elhinni, hogy az ilyen megtörténik, de minél többször olvastam, minél többet gondolkoztam felette, annál inkább megerősödött bennem a meggyőződés, hogy ily levelet kitalálni nem lehet. Pláne a levelet szoczialista irta a »Népszava« szerkesztőségéhez. A nemzetközi tanok iránt fogékony lelkű embert is felháborította ez az ocsmány dolog. Kérem a honvédelmi minister urat, vizsgáltassa meg az ügyet és a hamis fejfákat ne tűrje ott. Befejezem felszólalásomat. Nyílt sebekre próbáltam rámutatni, amelyeket nem orvosol az az Ígéret, hogy majd a háború után felállítjuk a magyar hadsereget, (Mozgás.) és ezt nem orvosolja semmiféle ujabb Ígéret sem. Engem legalább nem fog kielégíteni a beszéd. A magyar nemzet nem igért, de véresen cselekedett. Cselekedeteket várunk. Épen azért én újból is megsürgetem, újból is követelem a magyar katonák és a magyarság érdekében a minimumot, amit ma meg lehet és meg kell csinálni. Ezért határozati javaslatot van szerencsém előterjeszteni. (Halljuk ! Halljuk !) Határozati

1 javaslatom a következő . (Olvassa.) »1. Addig is, míg a magyar hadsereg felállítása megtörténik, főleg azért, hogy a magyar katonákra méltatlanul ránehezedő sok hátrány, sérelem és igazságtalanság végre orvos olt assék, a ház szükségesnek tartja, hogy

r a hadsereg magyar részében a magyar hivatalos nyelv már most bevezettessék, továbbá oly rendelkezés kiadását kívánja, mely a katonai képzőintézetekben a magyar nyelvet már az 1918/19. tanévben bevezeti, azon hozzáadással, hogyazok10