Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-779

66 -779. országon ülés 1918 »Igaz, hogy privátim ajánltatott nekünk a virilis szavazat elfogadása azon alapon is, hogy különben megeszik nemzetünket a nemzetiségek. Legyen meggyőződve Mocsonyi Sándor, hogy pártunk ismeri már ezt a tréfát és azt szokta mondani privátim és publice is az ijesztgető kedves kor­mánypártnak : farcenr, va! Hordd el magad, bohóez !« A komédia már ismeretes s nem szedhet már többé rá senkit, ha észen van. Mai napság tudja már maga népünk is, hogy azért rémítgetik a románnal, szerbbel és a többi nemzettel, hogy hallgatagon viselje magát, sőt épenséggel érdeké­ben történtnek vegye, ha a szabadsága megszo­rittatik, jogai megnyirbál tatnak, terhei növel­teinek. S tudjuk azt is, hogy nem ijesztgetnék többé Magyarországunkat sem román, sem szerb, sem másféle mumus általi felfalatással, mihelyt elkészülne a közös szolgaság gépezete minden faj részére egyaránt.« Azt mondom tehát a függetlenségieknek és a függetlenségiek közül azoknak, akik ugy gondol­koznak, mint Polónyi Géza, hogy »farceur va,<s és ugyanazt mondom azoknak is, akik azt mond­ják, hogy Deák Fcrencznek letéteményesei, hogy aki a magyarul olvasás és irás tudásához akarja kötni a választói jogosultságot, az megtagadja épen Deák Ferenczet, aki azt mondotta, hogy ugy az igazságszolgáltatásban, mint a közigaz­gatásban más eljárást, mint az anyanyelven való tárgyalást, nem is tud elképzelni. íme, ha ezek az önök elődei, akiknek jog­utódai gyanánt gerálják magukat, igy gondolkod­tak, azt mondhatjuk, farceur-játék az, amit önök űznek, amikor a nemzetiségi mumussal állanak elő. Ugron Zoltán : Akkor még nem volt irredenta"! Pop Cs. István : Hogy a kormány iránt jogosult elkeseredéssel lehettünk, mutatja az a körülmény, hogy amig egyrészt felállítják a kulturczenzust, addig iskoláinkat bezáratják, iskola-irtást indí­tottak, tanítóink most a vándorbottal járnak külö­nösen a végvidékeken, másrészről azt mondják, hogy felállítom a vagyoni ezenzust és ugyanakkor oly ingatlanforgalmi tilalmakat állítanak fel, ame­lyek csak barbár országokban fordulhatnak elő. Oly sajnálatos esetek történnek, különösen Er­délyben, aminőkről önöknek fogalmuk nincs. Megtörtént az, hogy a nyár derekán hadba­vonuló hőseink eladták birtokaikat és mást vettek, de nekik el kellett menniök, hogy védjék a hazát, mielőtt még megkötötték volna az uj szerződést és mikor visszajöttek, habár a vételár ki volt fizetve, mert nem siethettek be november elsején a harcz­térről, mert védeniök kellett a hazát, megtagadták tőlük a szerződés jóváhagyását. Teljes lehetetlen­ség tehát, hogy eleget tegyünk ama követelmé­nyeknek, amelyeket felállít az állam a nemzeti­ségekkel szemben. Megbénították, lehetetlenné tették az ingatlanforgalmat. Az a katona, aki visszatért, nincs jogosítva még házi kunyhónak sem egy kis telket vásárolni. Ilyen középkori intézmények behozatalával április 25-én, csütörtökön. nem fogják önök elősegíthetni a magyarság érde­keit, hanem az állam romlását előidézni. Az az egészséges parasztingatlanforgalom és változás az állam javára válik, mert hiszen az a hazának talapzata és alapzata az a paraszt, aki nem tud magyarul írni és olvasni; az védte meg Magyar­országot. Ha önök ezeket a prekautélákat felállít­ják, akkor ne követeljék tőlünk, hogy mi gyá­ván, meghunyászkodva jöjjünk ide és szavazzunk meg mindent. Tartozunk méltóságunknak és becsületességünknek, hogy megmondjuk : semmi körülmények között ilyen indemnitást soha meg nem szavazhatunk. Meghoztak egy törvényt, hogy lehet, nem tudom miféle harczászati szempontból, embere­ket internálni. Hadaink már Odesszán tul van­nak, Eomániával meg van kötve a béke, kicserél­ték már a foglyokat, de fájdalom, a mi inter­nált] aink, saját állampolgáraink még itt vannak, még Sopronban nyomorognak és megtörtént a Regnum Marianumban, hogy 18 hónapon át templomban pap nem misézhetett híveinek. Szilágyi Lajos: Féltek, hogy lázítani fog ! Pop Cs. István : Ha lázított volna, nem volna Sopronban. A legteljesebb ártatlan embereket internálták. Ha ezeket a szimptómákat látom, akkor fel kell jajdulnom és ki kell jelentenem, hogy itt a kormányok és a kormányrendszerek nem hogy javulnának, hanem direkte ellenünk dolgoznak. Nem is beszélek arról, •— hiszen már túlontúl előadták mások — hogy mit szenvedtek a magyar községek, nem is beszélek arról, hogy mit szenved a román nép, nemcsak a rekvirájással, hanem beszélek arról, hogy eljön az a szegény román parasztasszony 200 kilométer távolságra a magyar Alföldre, ahol vesz 15—20 kilogramm kukoriczát, ezeket az asszonyokat azután lefogják, szégyen­szemre járatják a városokban. Malatinszky György kormánybiztos ur ugy vonult be Aradra, hogy 78 aggot és paraszt^asszonyt vitt, a kik szegény éhező gyermekeiknek bátorkodtak vinni 10-—15 kilo­gramm kukoriczát. Ez triumfális bevonulása volt Aradon. Hogy mi történt nálunk, azt csak az tudja, aki utazik ezen a vonalon egészen Szászvárosig, mint czipelik a csendőrök a szerencsétleneket, akiknek hozzá­tartozói vérzenek a csatatéren, pedig azok nem spekuláczióból jönnek, hanem azért, mert éhez­nek és ha akad egy-egy humánusan gondolkozó kalauz, aki segit nekik, ezt is megbüntetik. Ezek tűrhetetlen viszonyok. Itt csak radikális intézkedésekkel remélhetünk valami jót. Én nem remélek semmi jót, de adja Isten, hogy csalat­kozzak ; én leszek a legboldogabb, ha a jövő kor­mány olyan szellemben dolgozna, amint azt a neme­sen gondolkozó Jánosi Zoltán kifejtette és ha a krisztusi szeretet megszállná a kormányt; az indem­nitást azonban nem fogadom el. Elnök : Ki következik szólásra? Mihályi Péter jegyző : Urmánczy Nándor! Urmánczy Nándor: T. képviselőház! Az idő

Next

/
Thumbnails
Contents