Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-779

április 25-én, csütörtökön. 57 779. országos ülés 1918 annak színvonala lejebb fog szállni, mint a mostani parlament színvonala és különösen ijesztő például hozzák fel előttünk az osztrák parlamentet. Eltekintve attól, hogy az osztrák viszonyok, az örökös parlamenti fajharczok, ugy mint ott vannak, nálunk be nem következhetnek, mert Magyarországon a magyarság a németséggel együtt abszolút többségben, még pedig jelentékeny többségben van, Ausztriában pedig a német elem, amelynek a hegemóniája ellen küzdenek Ausztria szlávjai, többségben van ugyan, de csak relatív többségben, a szlávok, a nem németek együttvéve pedig abszolút többségben vannak a németséggel szemben, mondom, ettől eltekintve, az osztrák parlamentnek épen a háborús nyomorúságok enyhítésére tett intézkedései olyanok, hogy valósággal megkívántatják velünk az osztrák parlamentnek szocziálpolitikai nivóját. . ; ííem szólok arról, hogy a hadbavonult osztrák katonák családtagjainak ellátása még most is jobb, mint a mienk, a hősi halottak özvegyeiről és árváiról is jobban gondoskodnak, mint mi, csak arra vagyok bátor felhívni a mélyen tisztelt képviselőház figyelmét, hogy Ausztriában van egy u. n. Minclestbemitteltenaktion, vagyis a legkisebb jövedelműek fölsegélyezésére, támogatására indított mozgalom. Ezt a mozgalmat az osztrák parlament indította és ennek a mozgalomnak a során a Eremdenblatt 1918 márcziusi egyik számában foglalt kimutatás szerint 1917 márcziustól 1918 márcziusig 300 millió koronát költöttek az ausztriai szegény lakosság olcsó élelmezése költségeinek fedezésére. Csak magában Bécs városában 700.000 lakosnak adtak 1917 márcziustól 1917 deczember 31-ig 3 millió kilogramm jóminőségü marhahúst, 360 ezer kg juhhúst 3 korona 60 fillér áron és emellett igen mérsékelt árakon 240 ezer kg. jóminőségü sajtot és 1,140.000 kg. burgonyát a burgonyakvóta pótlásául, egyéb élelmiszerek, különösen liszt és kenyér hiányában. Kérdezem, de nem is kell kérdeznem, történt-e nálunk hasonló intézkedés? Egyes városok p. o. Pécs, és az én városom, Debreczen, ily módon gondoskodtak a közélelmezési hivatal forgalmából elért jövedelem terhére a szegényebb városi lakosság olcsóbb élelmezéséről, de országos akczió nálunk nincs. Ausztriában 1917 márcziusától 1918 márcziusáig háromszázmilliót költöttek e czélra és ujabban megint több mint 200 milliót szavaztak meg ugyanerre a czélra. Ha tehát azt méltóztatik mondani és elrettentő például elénk demokratikus meggyőződésű magyarok elé állítani, hogy az osztrák parlament nivója mily alacsony, tisztelettel kérem, hogy helyezkedjünk végre valahára erre az alacsony parlamenti nívóra és gondoljunk mi is azokra, kiknek fentartói mindnyájunkért és azért, ami mindnyájunk előtt a legdrágább : a hazáért küzdenek, szenvednek, véreznek és meghalnak. Akármilyen kormány következik tehát, én KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIX. KÖTET. !5* a mi szegény szenvedő népünk iránt érzett igaz szeretettel és az illető kormány iránt tisztelettel kérem méltóztassék foglalkozni ezzel a gondolattal és a csekélyebb jövedelműek, a kisebb vagyonuak és különösen a hadbavonultak feleségei és gyermekei, a hősi halottak özvegyei és árvái olcsóbb élelmezéséről méltóztassék gondoskodni. {Helyeslés.) Hibák tehát voltak a mi kormányzati rendszerünkben és e hibákat természetesen kritika tárgyává kell tenni azért, hogy javíthassunk. A mi aggodalmunknak, bizalmatlanságunknak azonban a legfőbb forrása az, hogy veszedelemben látjuk a választójogot, veszedelemben látjuk Magyarországnak, a még mindig nagyrészt feudális és középkori Magyarországnak demokratizálódását. A választójog, elismerjük, nem panacea, nem oly orvosság, amelylyel minden betegséget meg lehet gyógyítani, de mindenesetre oly orvosság, amelyet alkalmazni kell előbb,.mert ha nem alkalmazzuk, akkor a többi orvosság, amelylyel az ország minden sebét be lehet kötözni és minden betegségét meg lehet gyógyítani ennek az alapvető orvosságnak alkalmazása nélkül, nem lesz használható. (Ugy van! a szélsöbálóldalon.) Ami a demokráczia nevét illeti, — ne tessék érte rám neheztelni, nem sértő szándékkal mondom, tisztelettel mondom, hiszen épen ugy megbecsülöm a t. ház tagjait, mint ahogy én a magam részéről is kérem, ne viseltessenek irántam akkor se ellenszenvvel, ha más meggyőződést vallok, mint önök, de mert ugy láttam, kénytelen vagyok konstatálni, hogy ebben a parlamentben a demokrácziának neve majdnem oly kellemetlenül hangzik, mintha demagógia lenne — erre a névre nézve a következőket jegyzem meg. Múltkori felszólalásom alkalmával, amikor bátor voltam felemliteni az egyház és állam szej^aráczióját, gondolom, e passzusnál valaki azt kiáltotta, közbe, hogy demagógia. Megmagyaráztam ennek a szónak jelentőségét, hogy ez a görögben népvezetést jelent és nem feltétlenül rossz értelemben fordul elő a klasszikus Íróknál. Bizonyos, hogy sokszor rossz értelemben használják, de nem mindig ily értelemben. A demokrácziával is így vagyunk, t. ház. Sokan a demokráczia alatt a csőcselék uralmát értik. A szót t. i. összetévesztik a demokráczia túlzásával, az oklokrácziával. Előfordulnak az ilyen tévedések, mert amit a gimnáziumban görögből tanultunk, azt sokan elfelejtik. Én nem is szeretem a szót használni, hogy csőcselék, mert láttam én már, legalább a külföldi jelentések ablakán keresztül előkelő társaságot; diplomatákat, vezető politikusokat, grófokat, egyéb mágnásokat, magasrangu katonákat Róma piaczán, az olasz intelligencziával együtt tombolni a háború megizenéseért és azért, hogy elkövessék a világtörténelem egyik legnagyobb erkölcsi lehetetlenséget, az árulást. Azt kérdezem önöktől, vájjon ezek az elő8