Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-797

797. országos ülés 1918 június 21-én, pénteken. 509 pitották, hogy valami sav bevételével idézte azt elő. Bécsbe küldték azért, mert a bécsi I. számú helyőrségi kórház a legjobban felszerelt, ott működik a bécíi egészségiig)'! tanács is, melynek véleményét szintén meghallgatják ilyen kritikus esetekben. Az említett esetben is öncjonkitás vádja emeltetett és az illető haditörvényszék elé került. Fényes László: Nincs erre megteteiő szerv Budapesten? B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Lehet, hogy Temesvárra is küldenek, de ott nincs oly jó felszerelés. A honvédek mind Budapestre küldetnek a honvéd helyőrségi kórházba. Áttérek immár Szilágyi Lajos képviselő ur felszólalására, aki a háború kezdetén már idejüket kiszolgált katonák itthoni beosztását óhajtja. Ezek a katonák élvezték, illetve élvezik már azt a kedvezményt, amit a képviselő ur felhozott, hogy t. i. azok, akik a fronton vannak a háború kezdete óta, három hónapra beosztassanak a front mögé és ezen idő alatt négy heti szabadságra is mehessenek. Ezek tehát már élvezték ezt a kedvezményt, mert a háború kezdete óta vannak a fronton. Nagyon méltányosnak találom, hogy több kedvezményt adjunk ezeknek, és ha saját hatáskörömben állna, tennék Ígéretet is reá, de nem én rendelkezem felette. De súlyos a kérdés a következő okoknál fogva. Ezek az emberek, kik már a háború kitörésekor igazán telivér katonák voltak, mindent tudtak, mindent megtanultak, ezek ma már kétségtelenül ahányan vannak a hadsereg kötelékében, mind a legértékesebb elemet képviselik, mert először jól kiképzett katonák, másodszor bő haditapasztalatokkal birnak, és valószínű, hogy a legnagyobb részük a legjobb altiszt ezek közt. Ezeket nélkülözni igen nehéz, egyik parancsnok sem ereszti el szívesen, és biztos vagyok benne, hogy ha a képviselő ur századparancsnok vagy zászlóaljparancsnok volna, ő sem engedné el őket. Létay Ernő: Azt a lovat ütik mindig, amelyik legjobban huz. Fényes László: Koesispolitika! (Zaj. Elnök csenget.) B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: A főparancsnokságot megkeresem ebben a kérdésben és meg vagyok győződve, hogy a főparancsnokság, mert kellő megértéssel van minden ilyen kérdésben, megtesz mindent, amit ezen emberek méltányos érdekében meg lehet tenni. Szilagyi képviselő ur sürgeti a katonai nevelőintézeteknek a magyar kormány alá helyezését és a magyar oktatási nyelv behozatalát. T. ház ! Ez a kérdés a nagy kérdés, a hadseregkérdés komplexumába tartozik és annak keretében lenne, megoldandó, nemcsak formai okoknál fogva, hanem tárgyi okok is emellett szólnak. Méltóztatik tudni, hogy a magyar tisztikarnak legjobb, legderekabb része most van a fronton. Ha tehát mi ezeket a nevelő- és képző-intézeteket most egyszerre átveszszük, akkor igen nagy tanárhiány áll be, amelyet ez idő szerint I nem tudnánk fedezni. De sok tankönyv is kellene és egyéb föltétele is van annak, hogy ezt az ügyet akkorra halaszszuk, mikor a nagy kérdés megoldásra kerül. Ezt nem lehet egy tollvonással megoldani és ha a képviselő ur egy kissé, meggondolja, hogy miféle, intézkedések kellenek ahhoz, hogy az ember ezt végrehajtsa, azt hiszem, ő is arra a meggyőződésre jut, hogy ezt egy tollvonással megoldani nem lehet. Tettem azonban én egy más lépést és mondhatom, a hadügy minister urnái, e részben a legjobb megértésre találtam. Megkerestem őt, hegy mindazokat a magyar ifjakat, akik a honvéd nevelő- és képző-intézetekben jelentkeznek, tehát főreál-, hadapródiskolába és akadémiába és ak'.kct itt helyhiány miatt nem tudok felvenni, kivétel nélkül vegye át az itt letett vizsga alapján. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) A hadügyminister ur erre reáállt, elfogadta és fel fogja őket venni. (Helyeslés.) Akik tehát jelentkeznek, azokat mind fel fogják venni, s azt hiszem, ezzel a kérdés méregfoga ki van véve. (Helyeslés.) T. ház ! A magyarok beosztását az osztrák csapatokhoz hozta szóba, gondolom, TJrmánczy képviselő ur, de talán mások is. Tisztelettel bátor vagyok jelenteni a háznak, hogy a hadseregfőparancsnokság még múlt év deczemberében elrendelte, hogy mindazokat a magyarokat, akik osztrák csapattestekbe be vannak osztva, kivévén azokat, akik önként jelentkeztek, osztrák, illetőleg magyar csapatokhoz szolgálattételre, helyezzék vissza. Ebben a kategóriában vannak azok is, akik annak idején az 1915-iki törvény alapján galicziai és bukovinai csapatokhoz osztattak be. Én ezelőtt több héttel megkerestem a főparancsnokságot, hogy mondaná meg, végre van-e ez már hajtva % Felolvasom most azt a rendeletet, amelyet a főparancsnokság megkeresésemre az alárendelt különböző parancsnokságoknak a fronton kiadott, még pedig a t. ház engedelmével németül, a szolgálati nyelven, mert ez megvilágítja a kérdést. (Olvassa) : »Aus einer Zusammeiistellung des Ktiegsministers konnte entnommen werden, das in den Grundbuchständen der in österreich ergä zurg-> zuständigen Tuppen. Waffen, und Branchcn des k. u. k. Heeres, mit Abrechnung der im Wege des freiwilligen Eintrittes Assentierten, ncch immer über 22.000 ungarische Staatsbürger eir>goteilt ersekemen.« Ez május 15-én kelt, tehát mostanában. »Dies lässt vermuthen, dass die Armeeoberkommandobefehle Operations No. 48.209. und Operations No. 101.108 nicht mit dem gehörigen Nachdruck durchgeführt wurden. Die unterstehenden Forrnationen sind im Simie der vorerwähnten zwei Armeeoberkommandobefehle neuerlich anzuweisen, den Einklang zwischen Staatsbürgerschaft und Ergänzungszustätdigkeit unverzüglich herzustellen.« Ez mutatja azt, hogy a hadseregfőparancsI nokság igenis nagyon is méltányolja ezt a kivánI ságot és minden erejével azon van, hogy ez meg-