Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-796

450 796. országos ülés 1918 június 20-án, csütörtökön. gezliessék meg a fiatalság lelkét, akik a legelső alkalommal, amikor teliették, átszöktek az ellenséghez? Brassó, Hunyad, Fogaras vármegyében rettenetesen elszomorító adatok kerültek a hatóságok kezére s a statisztika az előbb emiitett számokat mutatja, hogy mennyire hirtelenek voltak épen azok, kiket a magyar állam azért tartott ott a nemzetiségi vidékeken, hogy érdekeit védjék és képviseljék. S Tisza István gróf és társai, mikor az ő politikájuknak az erdélyi román betörés idején történt események lettek az eredményei, ők elég merészek ahhoz, hogy azt kívánják és követeljék, hogy ez a kormány az ő politikájukat folytassa ! Engedelmet kérek, ez már mégis csak olyan rövidlátás ós olyan hatalmi túltengés, ami fölött mosolyogni lehet. Hát az meri kinyitni a száját ebben a kérdésben, akinek ily végzetes bűnei vannak, amiket majd csak a magyar történelem fog tőle számon kérni ? (Mozgás jóbhfelől.) Igenis, államosítani kell az iskolákat. Ez a magyar állam, ez a szocziális fejlődés érdekeAllamositani kell szerintem, ezt kijelentem, min den iskolát, — de első sorban azokat, melyek nem feleltek meg azon követelményeknek, melyeket a törvény és az állam érdeke a felekezeti iskoláktól megkívánt, ezek pedig a nemzetiségi iskolák. Nagyon helyes és az utolsó órában az egyetlen lehetőség, amit a kultuszminister ur és elődje tett és tesz, midőn ezeket a nemzetiségi vidéken levő iskolákat államosítja. Nem azt mondom én ezzel és remélem, hogy nem is az a czél, mert hiszen akkor magam kelnék ki ellene, hogy : román gyermekeket magyar nyelven tanítson egy románul nem tudó magyar tanító ; Íriszen akkor tanító és gyermek nem értenék meg egymást, már pedig a szakkérdés minden ügyben, a politikában is, a legelső helyet kell, hogy elfoglalja. Magyar embereket, magyar tanítókat kell oda kinevezni, akik románul is tudnak és akik románul, de a román mellett, az állam nyelvére tanítsák meg a gyermekeket. Platthy György: Akik magyarul éreznek ! Fényes László: A magyar állampolgárságnak conditio sine qua non-ja, hogy minden állampolgár ismerje az állam nyelvét. De ezt az állam polgáraitól csak akkor lehet megkövetelni, ha erre az állam lehetőséget és módot nyújt. Semmiféle erőszakos elnyomásnak hive nem vagyok. Én volnék az első, aki megvédeném vagy igyekezném megvédem a románokat vagy tótokat vagy bármely nemzetiséget az országnak, ha elnyomni akarnák nyelvüket vagy ekszisztencziájukat, mint ahogy, fájdalom, a közigazgatás igen sokszor egészen más szempontokból elnyomja, ne nem mint románokat és tótokat, hanem mint parasztokat, mint szegényeket. A magyar állameszme érdekeinek megvédőiként szerepelnek igne sokszor a falusi közigazgatás tisztviselői, de nem a magyar állameszme érdekében, hanem a saját maguk politikája érdekében. A román felekezetek kezében meghagyni a történtek után az erdélyi megyék fiatalságát azért, mert amig nem volt háború, ezek a nemzetiségi vidékek nagyon jól szállították a mindenkori hatalom képviselőit : ez talán mégsem nemzeti érdek. Egyéb érdemét pedig ezeknek nem tudom, mint csak azt, hogy akit innen Budapestről a szabadelvű párt vagy a munkapárt kinevezett képviselőnek, azt ők hűségesen szállították. Itt nyilatkozott meg a hűségük, de amikor a magyar katona vérzett hazája védelmében, akkor mögötte kigyúlt az oláh pap vagy tanító tűzcsóvája és megmutatta az ellenségnek, hogy hova lőjön, melyik osztrák-magyar vagy német ágyút és melyik osztrák-magyar állást lője. Engedelmet kérek, amely papság és tanítóság ilyen perczentben szökött át ; amely papság és tanítóság által nevelt népesség, fiatalság ilyen mértékben követett el árulást, az a papság és tanítóság nem kívánhatja erkölcsi alapon azt, hogy ő vezesse tovább a nép nevelését. Az ellenőrzés nem sokat ér . . . B. Kaas Albert: Nem mindenütt van igy. Ne tessék általánosítani! Fényes László: Bocsánatot kérek, statisztikával dolgozom, tehát általánosításom csak a statisztikának perczentuális magasságáig áll. Ha azt mondtam, hogy 66%-ra rug számuk, akkor nem valamennyiről mondtam ezt, csak 66%-ot mondtam ; 66% pedig, igen nagy szó, t. képviselő ur. (ügy van ! balfelől) Ott már nem lehet kivételekről beszélni; kivételek voltak a hűségesek. (Mozgás a középen.) Igenis igy van. Én lent jártam, t. képviselő ur, és láttam, hogy mi történik és panaszkodtak a tábornokok és panaszkodtak a hadsereg vezetői, hogy nem bírnak velük. Márpedig csak azért, mert jó képviselőszállítók, vagy legalább azok voltak ezek a nemzetiségi vidékek, azért a felekezetek és a román pópák kezében meghagyni az iskolát, sem állami érdekből, sem a szocziális fejlődés érdekéből nem tartom helyesnek. Igenis mind államosítsák és gondoskodjanak róla. — ez már csak igazán egyszerű szakkérdés — hogy ott a kis gyermekek a saját maguk anyanyelvén tanulhassák és megtanulják a magyar nyelvet. Ez a fokozatos fejlődés, ez az állampolgárrá való fokozatos avatás az egyetlen ut és mód, amelyen a nemzetiségi kérdést meg lehet oldani és a másik, ami természetesen hozzátartozik, a gazdasági szempont : gazdaságilag, közigazgatásilag jól bánni a nemzetiséggel, anyanyelvét meghagyni, de alkalmat adni arra, hogy magyarul megtanuljon és bizonyos pűgári jogokat csak a magyar államnyelvet bíró emberek részére megengedhetővé tenni : ez igenis a magyar állam érdekei szerint való politika. Ezt nem lehet máról holnapra erőszakkal megcsinálni, de ha évtizedeken keresztül megadjuk a lehetőséget annak a román gyermeknek, vagy abba a helyzetbe hozzuk azt a román szülőt, hogy a gyermekek ott magyarul megtanulhassanak, és a^tán mégis szándékosan nem akarják megtaníttatni, vagy nem akarnak megtanulni, akkor ott ellen-