Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-779

779. országos ülés 1918 én indokoltnak, szükségesnek, sőt azt merném mondani, mellőzhetetlennek tartom azt, hogy a törvényhozás ezt a rövid tartamú indemnitást megajánl]a. (Helyeslés.) Hiszen minden kormány­változás esetén ugy vagyunk, hogy egy más kor­mánynak szavaztatott meg a költségvetés és egy más kormány fog azzal élni. Ez tehát indokul nem szolgálhat az indemnitás megtagadására. Tud­tommal más államokban nem is ugy van, mint nálunk ; ott az indemnitást nem bizalmi kérdés­nek, hanem az államháztartás rendes vitele egyik segédeszközéül tekintik. Polónyi Géza képviselő ur a múlt ülésben intézett hozzám egy kérdést. Felhozta azt, hogy mi titkos üléseken folytattunk tanácskozásokat, amit ő nem tartott helyesnek és megkövetelte, hogy a közvéleményt világosítsuk fel, hogy mire vonat­koztak ezek a tanácskozások. Az áll, t. kép viselő­ház, hogy mi többen, a kormány tagjai és a munka­pártnak vezérei, Tisza István, Teleszky János — Bethlen István is ott volt — értekezletet tar­tottunk. Ugy emlékszem, kétszer jöttünk össze ilyen bizalmasabb értekezletre. Itt minden ellen­kező híresztelésekkel szemben megjegyezni kivá­nom, hogy én külön tanácskozásokban részt nem vettem. Ezek voltak azok a tanácskozások, melye­ket a megegyezés iránt folytattunk. Lehet, ha talál­koztunk, eszmecserét folytattam ugyanezekről, de semminemű messzebbmenő tárgyalásba bele nem mentem, sőt többszörösen kijelentettem, hogy egy bizonyos határon túl való megegyezésbe én belemenni nem fogok. Az az alapeszme vezérelt engem először multamnál, másodszor egyéni meg­győződésemnél fogva, hogy egy oly messzemenő választójoggal tudjuk csak a kérdést gyökeresen megoldani és nyugvópontra juttatni, hogy ne legye­nek olyanok, akik igaz ok nélkül maradtak kivül és igy ne legyen bennük az az erő, hogy ez a kér­dés a közeljövőben újra kisértsen (Elénk helyeslés.) és olyan áldatlan állapotokat idézzen elő a közélet­ben, mint aminőket most tapasztalunk. Miután ezen tárgyalásokon mindkét részen azt az álláspontot foglaltuk el, hogy az eredeti állásponttól való eltérések csak akkor kötelezők, ha a megegyezés valóban létrejön, különben pedig az eredeti álláspontok tartatnak fenn, nagyon ter­mészetesen nem vagyok jogosítva azon pontok részletezésébe bocsátkozni, melyek csak azon fel­tétellel vétettek fel, ha a jövőben megegyezés jönne létre, amelyekkel szemben azonban az ere­deti álláspont változatlanul fentartatott. Én tehát részletekbe nem bocsátkozom. De annyit meg kí­vánok jegyezni, hogy teljes meggyőződésem szerint ezek az ellentétek nem olyanok, melyeket meg­felelő jóakarattal egyetértőleg át ne lehetne hi­dalni. (Altalános hosszantartó éljenzés és taps. Fel­Máltások : Halljuk ! Halljuk !) Nem tartózkodom annak kijelentésétől, hogy a közügy érdekében levőnek tartom, hogy ha az általunk előtérj észtéit választójog lényegét nem érintő változások lesznek, akkor, ha én nem is vállalkozoni azok keresztülvitelére, de teljes erő­37 vei támogatni fogom ezt a megegyezést. (Élénk éljenzés és taps.) Támogatom ezt a megegyezést azért, mert a mi egész politikai helyzetünk és pedig ugy kifelé, mint itt bent a magyar korona országainak területén is az együttes erőnek olyan kifejtését igénylik, (Életűt helyeslés és taps.) a nagyobbmérvü gazdasági törekvéseknek oly gyors és hatályos felvételét kívánják, hogy jövőnket koczkáztatjuk akkor, ha a munkához azonnal hozzá nem fogunk. (Igaz ! Ugy van !) Mi nagy bajokkal küzdünk, t. ház. Az utóbbi évek rossz termései s más körülmények odavezet­tek bennünket, hogy igazán a megélhetéssel küz­dünk. Ezeken a bajokon fog a természet segíteni. A jövő évek termései elhárítják ezeket a bajokat. De ha politikai helyzetünk biztosítottságát, ha gazdasági tevékenységünket elhanys góljuk és azon­nal fel nem veszszük, (Vgy van! ügy van! jobb­felől.) azt semmiféle jövő termés többé jóvá nem teheti. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Engem még egy más szempont is indít a meg­egyezésre : saját programmunknak végrehajtása. Én magának a választójognak érdekében kivána toRnak tartom, hogy az mielőbb megoldásra jusson. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) és hogy az a jogidterjesztés, amelyet az általam tett alap­vető Ígéreteknek sérelme nélkül én nem képvisel­hetek, mielőbb foganatosittasEék, ha valamivel kisebb mértékben is, mert a nyugalom megterem­tése közállapotainknak, jövő boldogulásunknak mellőzhetetlen előfeltétele. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) De nemcsak a választójogi pregramm van itt. Hiszen mi messzemenő szceziális programmot is adtunk. (Ugy van ! Ugy van ! jobb felől.) Az a pro­gramul kiterjeszkedik szceziális, jóléti, kulturális intézkedésekre, az interkonfesszicnális viszonyok ujabb szabályozására, a magyar nemzeti hadse­regnek megvalósítására, (Ugy van! jobb felől.) ki­terjeszkedik egy fokozottabb gazdasági tevékeny­ségre. Mindezeknek ez a választójog csak kiindulási pontja és első lánczszeme. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Ha mi komolyan akarjuk saját program­munkát megvalósítani, akkor mielőbb a munkához kell kezdeii. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Nem hallgathatom el, hogy a t. ház figyelmét fel ne hívjam arra, (Halljuk! Halljuk!) hogy rövid ittlétünk alatt is már milyen szocziális jel­legű intézkedéseket hoztunk javaslatba. Merek utalni a mi szocziális adójavaslatunkra, amely talán nagyon is szocziális izü és a fundált vagyo­nuknak nagyon messzeterjedő, azt merem mon­dani, már a végletekig menő megterhelésével jár. Hivatkozom az általunk előterjesztett vagyonátru­házási illeték javaslatokra, az örökösödési adóra, amely szintén nagy szocziális követelményeknek fog megfelelni. Hivatkozom arra az előterjesztett javaslatra, ahol az ab intestate örökösödést csak a iegközelebbi rokonokra kívánjuk szorítani. Hivat­kozom birtokpolitikai programmunkra, amelynek megvalósítása végett a tulajdonjog szentségének iprilis 25-én, csütörtökön.

Next

/
Thumbnails
Contents