Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-795

795. országos ülés 1918 június 19-én, szerdán. 421 képviselőtársam. Ezen népirodának egyúttal az is feladatuk, hogy azt a társadalmi munkát, mely kétségtelenül a magyar társadalom áldozatkészségéből minden vonalon önként jelentkezik, amelynek azonban a mi széttagoltságunk folytán oly sok nehézsége van — hiszen sajnos nemzetiségi, felekezeti, társadalmi osztálykülömbségek folytán . . . Fényes László: Politikai! Preszly Elemér: . . . politikai külömbségek folytán is különösen a vidéken annyira szét van tagolva ez a magyar társadalom — hogy ezt a széttagoltságot a lehetőség szerint megszüntesse, hogy egy konczentrácziót teremthessenek a társadalmi munkában, mely konczentráczió azután segítségére legyen az állami tevékenységnek. Feltétlenül szükség van arra, hogy ez a kérdés törvényhozási utón szabályoztassék, mert hiszen ma ezen népirodáknak helyzete tulajdonképen íikszirozva, szabályozva nincs. Akadnak egyes hatóságok, melyek nem is akarják hivatalnak elismerni, melyek ezen népirodák megkereséseire esetleg nem is reflektálnak. Feltótlenül szükséges tehát, hogy ezen népirodáknak szervezete törvényhozási utón minél előbb megállapittassék, hogy ezek azután mintegy népjóléti központok szerveztessenek meg a vidéken, mely népjóléti központok nemcsak a háború tartamára, hanem a háború utánra is ott a perifériákon czentralizálják ugy az államnak, mint a társadalomnak minden néven nevezendő munkásságát, tevékenységét a népjólét minden ágában. Hiszen — sajnos, — sok baj van a tekintetben, hogy pl. folynak gyűjtések nap-nap után, gyűjt a katonaság, gyűjtenek felekezetek szerint, gyűjtenek a városok, folynak is be pénzek, gyűlnek be ily összegek, azonban azoknak felhasználása minden rendszer, minden egységes terv nélkül történik. Nagyon sokszor előfordul, hogy van, aki két helyről is kap bizonyos segítséget, de vannak igen-igen sokan, akik sehonnan sem kapnak segítséget épen a szétfolyó rendszertelen gyűjtések folytán. De nemcsak ez fordul elő, hanem előfordul az is, hogy jogosulatlan gyűjtések történnek, amelyekről esetleg nem tud a közigazgatási hatóság, nem tudja azokat kellőképen ellenőrizni, ezeknek az igy gyűjtött pénzeknek tehát egy része eladminisztrálódik, elfogy adminisztrácziós költségekre ahelyett, hogy arra az igazán nemes és magasztos czélra lenne fordítható, amelyre szánták az adományozók. Például egyes póttestek és egyes katonai parancsnokságok is jelentékeny összegeket gyűjtöttek, azonban e tekintetben ők is teljesen elzárkóznak a polgári társadalom és a közigazgatás elől és nem engedik meg azt, hogy ezekhez a pénzekhez más hozzányúljon, ezekről más rendelkezzék, mint ők. Az eredmény pedig az, hogy bár a pénz megvan, az özvegyek és árvák nélkülöznek és szenvednek. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Bátor vagyok az igen tisztelt honvédelmi minister ur figyelmét felhívni a hadiözvegyek és árvák sorsára. Meg vagyok róla győződve, hogy a legnagyobb jóakarattal, a legnagyobb jóindulattal fogja ezt a kérdést kezelni, mint ahogy kezelte eddig is. Hiszen én a honvédelmi minister úrban igazán a magyar katona legnagyobb védelmezőjét, legbiztosabb támaszát látom és láttam mindenkor. (Igás! Ugy van! Éljenzés a baloldalon.) Ma azonban e tekintetben kétségtelenül hibák és bajok vannak. Fényes László: Nincs meg a hatalma hozzá! Preszly Elemér: Paradoksznak látszik, t. képviselőház, de tény az, hogy ma az állam bünteti a hősi halált. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Amelyik asszonynak férje él, addig, amíg hadba vonult és él, ha esetleg talán nem a fronton, vagy a hadtápkörletben szolgál is... Fényes László: A csehek! Preszly Elemér ... az kapja a hadisegélyt, amelyről ma már el kell ismernünk, hogy feltétlenül elégséges arra, hogy abból az illető családját fenn tudja tartani. Huszár Károly: Kettenetes tévedés! Fényes László: Ez nagy tévedés! Tessék kimutatni, hogyan ? (Elnök csenget.) Preszly Elemér: Az uj hadisegélyrendelet alapján nagyon jelentékenyen emeltetett a hadisegély és különösen azáltal, hogy 1917. november 1-étől kezdődőleg visszamenőleg egyszerre megkapták az egyes hadbavonultak hozzátartozói körülbelül három-négy hónapra eső hadisegélyüket, ez kétségtelenül segít rajtuk. Fényes László: Momentán ez igaz, de mi lesz velük a télen ? Huszár Károly: Vannak, akik négy hónap óta egy krajezárt sem kaptak! Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Huszár Károly: Vannak községek, ahol egy félévig sem fizetik a hadisegélyt! (Zaj.) Preszly Elemér: Azonban mi történik, ha a családfő hősi halált hal ? Fényes László: Akkor megbüntetik a családot ! Preszly Elemér: Az özvegy hat hónapig húzza a hadisegélyt, hat hónaj) elteltével azonban azt beszüntetik. Lehetséges, hogy akkorára az özvegyi nyugdíj folyósítva van, de a legtöbb eset az, hogy még nincs folyósítva. Még ha a jobbik esetet veszem is, hogy akkor már az özvegy megkapja nyugdiját, az oly nevetségesen czekély, az addig élvezett hadisegélylyel szemben oly kicsiny, hogy abból a család nem tarthatja fenn magát. Fényes László: Az ideiglenes államsegélylyel együtt is kevesebb ! Hányszor elmondtam én ezt! Preszly Elemér: De megtörténik az is, hogy a családfentartó halála után egy fél évvel beszüntetik a hadisegélyt és a nyugdíj még nincs folyósítva. Szilágyi Lajos: Ez a gyakoribb eset. Huszár Károly: Az esetek 80%-a.