Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-779
779. országos ülés 1918 Gyula képviselő ur a választójogi bizottság 1918. évi márczius lió 1-én tartott ülésében azt mondta (olvassa) : »Az akkori szükséglet az volt elsősorban, hogy az ipari munkásság követeléseit kielégítsék. Ha ez bizonyos bátorsággal, bizonyos határozottsággal megtörtént volna, akkor azt hiszi, ez az egész kérdés bizonyos nyugvópontra jutott volna, mert — amint Vázsonyi később jellemezte — egy különbékével kikapcsoltattak volna a harczolók sorából azok, akik legjobban sürgették a választójogot. Abban az időben szóló fel is kereste Tisza Istvánt,. tudva, hogy az ő befolyása döntő a javaslat megalkotásánál s rá akarta birni, hogy fogadja el teljes egészében az akkori szocziáldemokratapárt követelését, ami ma ebben a javaslatban felvétetett. Itt van gróf Andrássy Gyula tanúságtétele. Ezen előzmények után egész tisztelettel kérdem — lemondván arról, hogy én a szocziáldemokrácziának programmjával és intenczióival most polémiába bocsátkozzam : szabad-e nekünk meghajolnunk egy álláspont előtt, amely ezen történeti előzmények után egy királyi Ígéretnek kötelező voltánál fogva mint olyant állítja a javaslatot a nemzet törvényhozása elé, amelyet mi kötött marsrutával csak elfogadni tartozunk vagy tűrni tartozunk azt, hogy bennünket egyszerűen hazakergessenek ? (ZJgy van! a jobboldalon és a középen.) Ahhoz, amit elmondottam, csak azt akartam még hozzáfűzni, mielőtt röviden igazi konkrét czélomra rátérnék, hogy felolvastam volna az 1915. évi IV. t.-cz.-nek 1. §-át, mert ugy láttam, hogy ez iránt bizonyos félreértések forognak fenn. Bizonyos helyeken ugyanis az a felfogás van, hogy csak gróf Apponyi Albertnek egy beszédéről van szó. Megkímélem az urakat attól, hogy ismételten felolvassam ezen dolgokat. A törvény 1. §-ában nem egyszer, de kétszer van kifejezetten benne, hogy a ház mostani feloszlatása erkölcsi lehetetlenség. (Igaz! Ugy van! jobbfelől. Mozgás a baloldalon.) Egy hang (jobbfelől) : Az akkor volt! Polónyi Géza: Ezzel kapcsolatban voltam bátor mondani, hogy talán nem lojális dolog — egy kisebbség kisebbségének pláne nem — a királytól egy törvénybe iktatott erkölcstelenség elkövetését azért követelni, hogy maga a hatalmon maradhasson. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. Mozgás bal felől.) T. képviselőház! A törvények végrehajtására ö felsége, királyunk esküt tett. Ennek az eskünek szövege szerint minden törvényt köteles megtartani és megtartatni, kivéve a »Quodsi verő nos in perpetuum facultatem« czimü, az Aranybullából kivett részt, tehát a király Ö felsége ennek a törvénynek megtartására is kötelezve van. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Nincs tehát vita a tekintetben, hogy erkölcsi lehetetlenség szempontjából szabad-e, lehet-e a királynak olyan törvényhez nyúlnia, melyet elődje szentesitett és esküjének pecsétje és szentsége alá helyezett. yrilis 25-én, csütörtökön. 35 Sulyos problémák várnak itt megoldásra. Szükséges volna, hogy a nemzet végre békére, pihenőre tereljen egy kérdést, amely szálka marad a nemzet testében. (Ugy van I a jobboldalon.) Mentől tovább marad ez a szálka, annál nagyobb daganatot és annál több senyvet és genyt fog fejleszteni. (Ugy van! a jobboldalon.) A kérdés elintézésének elhalasztása bűn lenne a nemzetnek legszentebb érdekei ellen. Amiért én tulaj donképen felszólaltam, az röviden a következő : Nekem ugy látszik,* hogy itt nagy félreértések vannak. Ezeket tisztázni mindenkinek kötelessége, nézetem szerint elsősorban kötelessége a lemondott kormánynak. En t. i. azt hiszem, hogy e kérdések tisztázásával nagyot lendítenénk a békés kibontakozás lehetőségén, amelyet, amint látom, a nemzet nagy többsége osztatlanul akar. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Zábráczky József: A Bitz-társaság nem ! Polónyi Géza: Elsősorban szükséges, hogy ennek a most lefolyt válságnak valóságos okait tisztán lássuk. Az mondatott itt a képviselőházban, hogy a válság oka az volt, hogy a kormány, amely egyébként birtokában volt a házfeloszlatás jogának, bizonyos kétséges helyzetbe került a tekintetben, vájjon élhet-e ezzel a joggal, vagy nem. Semmi kétségem sem lehet aziránt, hogy a válság okai között ez is szerepel. Amennyire azonban az események lefolyását figyelemmel kisértem, azt hiszem, ezzel nincsen minden megmondva. Nemcsak ez volt az én meggyőződésem szerint a válság oka. Nagy figyelemmel kisértem az eseményeket. Ami engem elsősorban érdekel, az az, amit a muít alkalommal itt már szóvátettem, de amire mély sajnálatomra nem kaptam kielégítő felvilágosítást. A dolog ugy történt, hogy, amint mindnyájan méltóztatnak emlékezni, már a választójogi bizottságban elejétől fogva megnyilatkozott egy áramlat, amely, ismervén a szereplő államférfiak nagyon tiszteletreméltó múltját és ezen kérdések körül egyszer-másszor tett nyilatkozatait, arra a hiedelemre adott alapos okot, hogy a. bizottságban, sőt a kormányt támogató táborban is, megvan a tisztességes hajlandóság arra, hogy békés megegyezés létesíttessék. Ennek volt szülőoka, hogy gróf Bethlen István a bizottságban indítványt nyújtott be annak a kérdésnek tárgyalása czéljából, hogy egy albizottság próbálja ezt a dolgot tető alá hozni. Hogy t. képviselőtársunkat a legtiszteletreméltóbb szándék vezette, (Ugy van / a jobboldalon.) aziránt nekem nem szükséges tanúságot tennem, hisz az ő egész élete tanúság amellett, hogy a magyar közéletnek szenteli munkásságát. (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Éljen Bethlen István ! Élénk éljenzés és taps.) Mi történt ? Abból a táborból, — már most igy beszélek — melynek eredetileg az volt az álláspontja, hogy »teszek ugyan javaslatokat, de az Isten szerelméért valahogy el ne fogadj átok.« (Derültség a jobboldalon.) az első gáncsvetés ott kezdődött, hogy ezt az indítványt visszavonat5*