Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-795

795. országos ülés 1918 június 19-én, szerdán. 409 árat azután a termelő és a tisztviselő — hangsúlyozom, hogy a tisztviselő, aki minden árdrágításnak legnagyobb súlyát érzi — túlsóknak tartott: az érthető a fogyasztó szempontjából, de megmagyarázható és menthető a kisiparosok szempontjából. Itt bizonyos határt meg kell állapitanunk, bizonyos határt meg kell vonnunk, hogy eddig és ne tovább. A minister ur rálépett arra az útra, hogy makszimáljon, de egyúttal kérem. — és azt hiszem, hogy ezzel az egész nemzeti közvéleménynek, ha szerény hangon is, de mégis kifejezést adok — hogy elegendő anyagot juttasson a magyar kisipar rendelkezésére, mert ha elegendő anyag nem lesz, — jelenleg nincs is . . . Hock János: Akkor hiába makszimálnak! Kún Béla: . . . legalább ugy tudom és azt tapasztalom — akkor hiába makszimálnak. Ha itt a központok mindent elnyelnek, (Ugy van! ugy van! a baloldalon.) ha a lánczkereskedelem és uzsora mindent magához kaparit, akkor elegendő anyag a magyar kisiparosság részére nem lesz és akkor egyikfelől kéj>entörölhetem a kisiparosságot, mert árt drágit, de másikfelől meg kell simogatnom az arczát, mert tudom, hogy a megélhetés nehézségeivel küzd. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hock János; Ugy van! A czipőjegyet nem lehet felhúzni! Hiába makszimálnak, ha nincs! Szterényi József kereskedelemügyi minister: Fel tudja húzni a czipőt, amit a jegyre kap! Meskó Zoltán: Lánczkereskedő-bőrben fogunk járni, majd lesz akkor minden ! (Zaj és derültség a baloldalon.) Kún Béla: Ezzel kapcsolatban, nem említve azokat a visszásságokat és kifogásokat, amelyek a bőrközpont révén felmerültek és amelyeknek bő tárgyalására rátért itt Ábrahám Dezső t. képviselőtársam, engedje meg a t. képviselőház, hogy a pamutközpontról szóljak pár szót (Mozgás a baloldalon.) és ajánljam a t. minister ur figyelmébe ezt az üzérkedő társaságot. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ez a pamutközpont látja el czérnával a vidéki közönséget és a magyar kisiparosságot. Hock János: Egy mázsa búza egy spulni czérnáért! Kún Béla: Es még ha jó czérnával látná el! Azonban épen módomban van, egyik ipartestületnek megbízása folytán hoztam fel ide pár spulni czérnát . . . Hock János: Ellopják! (Derültség a baloldalon.) Kún Béla: Ne méltóztassék szerénytelensógnek venni és ugy tekinteni a dolgot, mintha a ház méltóságával visszaélnék és azt nem tisztelném eléggé, ha ezeket itt bemutatom és a t. ministerelnök ur figyelmébe ajánlom, mert ezek az egyszerű czérnaspulnik olyan nagy csalást jelentenek, amelyet itt a ház színe előtt leleplezni feltétlenül magyar képviselői kötelességemKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIX. KÖTET. nek tartom. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Amikor azt mondották nekem a kisiparosok, hogy »kérem, mi kapunk kétszáz méter czérnát és abban nincs csak 160 méter«, azt feleltem nekik: ezt lehet is, nem is bizonyítani, erről lehet így is, vagy ugy is beszélni. Erre azt mondották, hogy »mi megmértük és 200 méter czérna helyett találtunk 47 vagy 60 métert«. íme, itt van a kis gombolyag. Ez még nem minden, ez a kisebb baj, mert itt a minőség megvan, az jó, csak kevesebb az anyag. Fényes László: Ki vette azt át ? Kún Béla: De akkor azt mondták, hogy »kapunk fehér czérnát, de ennek a fehér czérnának csak bizonyos százaléka fehér czérna és alatta rongy, fekete pamut van.« Megmutatják a fekete pamutot; itt van. Erre azt feleltem: kérem, ha én bízom is az urakban, ezt nem hiszem el, mutassanak egy fehér spulni czérnát, ahol alatta van a fekete pamut. Akkor mutattak nekem egy ilyen gombolyagot. Itt van! Felül a finom czérna, a fehér czérna, amelyét drágán adnak a magyar kisiparosságnak és hogyha az ember itt megvakarja és bicskával kicsit arrébb tolja a fehér réteget, alatta van a fekete pamutréteg. (Nagy zaj a baloldalon.) Fényes László: A magyar szent korona országainak pamutközpontja! Hock János: Vakard a czérnát, pamut lesz belőle ! (Elénk derültség.) Kún Béla: Ez nem más, mint csalás, az iparosok megcsalása, amire nem következhetik más, mint hogy az egész pamutközpontot — ezt kívánnám a többi központra is és kívánom is — gyökeres vizsgálat alá kell vonni . . . Fényes László: Parlamenti bizottságot! (Elénk helyeslés a baloldalon.) Kún Béla: ... és azt a társaságot, azt a bandát szétkergetni, amely így csalja nemcsali a magyar iparosságot, hanem a magyar iparosság révén az egész magyar nemzetet. Hock János: A saját pamutjukra kell fel kötni ezeket! (Nagy derültség és felkiáltások a baloldalon : Nem bírja el!) Kun Béla: T. képviselőház! Azt bizonyítja mindez, amit dióhéjban elmondottam —• mert hisz erről még nagyon sokat lehetne beszélni, de nem akarok a t. ház türelmével visszaélni, — bogy Magyarországon mindezideig nem volt öntudatos iparpolitika. A t. minister ur mindig az iparosságnak védelmezője volt; mindig ugy volt ismeretes előttünk, mint ipari szakférfiú, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) aki tudással és bátor kézzel bele mer nyúlni a dolgok velejébe. Fényes László: A nagyiparnál! Kún Béla : Ezt kérem és ezt várom tőle, de egyúttal kérem, hogy a nagyipar mellett, amelynek támogatásáról ékes szavakat mondott az egyik elmúlt képviselőházi ülésen, támogassa azt a kisipart is, amelynek közönheti népszerűségét ebben az országban, amelynek a kebeléről nőtt fel és jött ide a ministeri székbe országos 52