Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-795
406 795. országos ülés 1918 június 19-én, szerdán. ralis választójogot hozta az országgyűlés szine elé. Ez a választójog megbukott, elseperte a közhangulat, elseperte a magyar demokráczia. Nagy leczke volt ez gróf Andrássy Gyula számára. Ha azok után a tanulságok után amelyeket neki le kellett vonnia gróf Tisza István kormányzása alatt, amikor 5—6 év előtt bennünket itt erőszakkal dobáltatott ki a magyar képviselőház szentelt csarnokából, az ő pribékével ; ha azok után gróf Andrássy Gyula helytállóit az általános egyenlő s titkos választójognak általa megígért mértéke és nagysága mellett; ez csak elismerést és dicséretet érdemel az egész nemzet részéről. Meskó Zoltán: Csak a függetlenségi pártot ne robbantotta volna s a 48-as czégért ne használná ! Kún Béla: Hogy a különböző 48-as pártok mit csinálnak és mit nem, azzal én nem törődöm ; én ezen a párkon voltam, amelyen most vagyok és hogy a többiek hol vannak, hova mentek, azzal nem törődöm, de egyet tudok: hogy az elveknek mérséklésekre alkalmas pillanataiban sem szegődött gróf Andrássy Gyula oda a gróf Tisza István megegyezési kísérletei mellé; ő helytállott büszkén és szilárdan választójogi programmja mellett, amelyett vallott velünk együtt, vallott nélkülünk, amikor különváltunk és amelyet vall most is. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ezek után rá akarok térni, t. ház, beszédem tulajdonképeni tárgyára. (Halljuk! Halljuk ! a szélsöbaloldalon.) Elnök: Tekintettel arra, hogy két óra van, arra kérem a t. képviselő urat, volna szives most félbeszakítani beszédét és azt délután 4 órakor folytatni. (Helyeslés.) Az ülést délután 4 óráig felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Simontsits Elemér foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kun Béla képviselő urat illeti a sző. Kún Béla: T. ház! Azon előzmények után, amelyekre délelőtt rámutattam s a melyekről részben még szólni fogok, legyen szabad beszédem tulajdonképeni tárgyára rátérnem. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Bizalmatlan vagyok a kormány iránt s ebből kifolyólag az indemnitást nem fogadhatom el elsősorban azért, mert a választójogra vonatkozólag éles ellentétek választanak el a kormánytól. A kormány, amely ma Magyarországon uralkodik, azt a választójogi programmot, amelyet mi is vallottunk, magáévá tette hónapokkal ezelőtt. Sajnos, hogy ettől a programmtól a kormány eltávolodott. Mi nem távolodtunk el, állunk ugyanazon a szilárd alapon, amelyen állottunk, a tömegeknek adott igéretünket nem szegtük meg és nem fogjuk megszegni. Nézetünk szerint a kormány ezen igére tét megszegte, ezért nem támogathatjuk s ezért nem lehetünk iránta bizalommal. A kormány a hősök, a Károlykeresztesek választójogára vonatkozólag csorbitási engedményeket tett a munkapártnak, mi ezekhez az engedményekhez lelkiismeretünk szerint hozzá nem járulhatunk. A női választójogra vonatkozólag a kormány álláspontját noha nem adta fel, mégis a bizottságban egy ellenkező nézet érvényesült az alapvető tétellel szemben. A bizottságban a fuvardijaknak megtartása, az etetés-itatásnak bizonyos formák közti lehetősége mondatott ki, amely a legnagyobb erkölcstelenségnek és választási visszaéléseknek képezheti az alapját. (TJgy van! a szélsőbaloldalion.) Szóval a régi programmtól eltérőleg visszaesés mutatkozik a választójogi javaslatnál, oly visszaesés, amely a korrupcziónak és a jogfosztásnak tág teret nyit. Ezért nem követjük a kormányt ez utón és ebben gyökeredzik bizalmatlanságunk. Bővebb indokainkat ugy én, mint pártom tagjai majd a választójogi javaslat tárgyalásánál mondjuk el; itt csak annakelmondására szorítkozom, hogy az a választójogi javaslat, amely benyujtatott, nem fedi azt a megegyezést, amelyet ez a kormány és a kormánynak erkölcsi elődjei kötöttek a dolgozó néppel. Ami az indemnitással kapcsolatban a tisztviselők követeléseit illeti, azokat a legjobb szívvel magam is megszavazom, sőt a kormányjavaslaton túlmenőleg hozzájárulok ahhoz a határozati javaslathoz, amelyet gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársam benyújtott. A tisztviselői kérdés nem is tartozik szorosan véve az indemnitáshoz. így a tisztviselői kérdés teljes szívvellélekkel való fölkarolása, minden tisztviselői kívánságnak megszavazása nem vonja maga után azt, hogy egyúttal az indemnitást ugy én, mint pártom t. tagjai elfogadjuk. A tisztviselői kérdés külön kérdés. Hogyha nem az indemnitással kapcsolatosan hozta volna ide a kormány, akkor is, állítom, nem lenne egyetlen magyar képviselő sem, aki meggyőződése szerint nem teljes mértékben járult volna hozzá azon kívánságok és követelések teljesítéséhez, melyek a nyomorgó, küzködő és szenvedő tisztviselők ajkáról felhangzanak. A tisztviselők ma már nemcsak kérnek, kívánságokat hangoztatnak, de követelnek. Követeléseik egyes gyűléseken oly formában és oly megnyilatkozási módon jutottak a kormány fülébe, amelyről érdemes és szükséges is a lehető legkomolyabban gondolkozni. JSíem egy elszigetelt mozgalommal állunk szemben, amely a tisztviselői karra szorítkozik, hanem egy általános, hogy ugy mondjam, a nemzet egész egyetemességét magához vonó és magával ragadó mozgalommal, amelynek határait nem vonhatjuk meg
