Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-795

396 795. országos ülés 1918 június 19-én, szerdán. képviselő ur is kijelenti, azt köteles vagyok elfogadni. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk 1 jobbfelöl.) De még akkor is, ugyan miből áll ez a közeledés ? Hát mi más az, amit felelős kormányférfiak nyilatkozataiban akár Francziaországból, akár Angliából, akár az EgyesültÁllamokból az utolsó időkig is ballottunk, mint a 1 egeszeveszettebb háborús uszitás, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) háborús izgatás, egy vért szomjazó csordának a magyar állam testére, a magyar nemzet testére való uszítása ? (Ugy van ! ügy van ! a jobboldalon.) És akkor oda állnak az urak és azt hiszik, hogy az ország érdekét szolgálják, ha ezeket veszik támogatásukba saját kormányukkal és. Magyarországnak és a monarchiának hű szövetségesével szemben ? (Élénk helyeslés és jelkiáltások a jobboldalon : Gyalázat! Mit szól az ügyészség ? Szövegmegállapitó bizottság ! Derültség jobbjelől. Zaj a bal-és a szélsőbaloldalon.) Polónyi Dezső : Munkapárti többséggel! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek képviselő urak ! Gr. Tisza István : Áttérek arra a rendszeres kísérletre, amely most jóformán nap-nap után történik, hogy a magyar közvéleményt a német szövetséges ellen felizgassák . . . Balla Aladár : Payer csinálta ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Gr. Tisza István : ... és hogy azt a látszatot keltsék fel, mint hogy ha Magyarország a német szövetség gondolatától elidegenednék. (Zaj és jelkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez más !) Ha nem említette volna a képviselő ur, akkor is kitértem volna rá. A német szövetség aktuális feladatával csak közvetett kapcsolatban áll ugyan, de a németországi viszony szempontjából feltétlenül fontos kérdés a tervbe vett politikai, katonai és gazdasági kapcsolat kérdése, és ebben a tekintetben a magam részéről is csak sajnálatomat fejezhetem ki afelett, hogy az a bizonyos intervju az igen előkelő hivatalos állásban álló német politikus részéről megtörtént. Polónyi Dezső : Együtt vagyunk ! (Zaj jobbés balfelöl. Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Gr. Tisza István: Olyan kevéssé vagyunk együtt, hogy ebben a kérdésben én véletlenül — mert próféta nem vagyok — egy vagy két nappal ennek az intervjunak a megjelenése előtt nyilatkoztam itt a képviselőházban és mondtam el meggyőződésemet arról, hogy Magyarországra nézve ez a szövetség minő feltételek mellett lehetséges és kedvező. És abban sem vagyunk együtt, hogy ínég most sem ragadtatom magamat nem tudom micsoda kitörésekre a német szövetség ellen; ellenkezőleg : megmaradok a német szövetség elvi alapján. Megmaradok mint hű párthíve a német szövetségnek s a német szövetség megújításának a jövőre is. De azt igenis megjegyzem, hogy abban a kijelentésben foglaltattak olyan •— bár talán elasztikus — kifejezések, amelyre reám nézve is elfogadhatatlanok, amelyek tehát nem arra indítanak, hogy állást foglaljak a német szövetség ellen, hanem arra, hogy nagyon egyszerűen megmondjam, miszerint (Halljuk! Halljuk! jobbjelől.) igenis Magyarország kapható a német szövetségre, de nem mindenben azon az alapon, amelyet az alkanczellár ur volt szíves kifejezésre juttatni. Az alkanczellár ur szíveskedjék revideálni a maga felfogását, ha velünk a szövetséget komolyan akarja. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezt kötelességemnek tartottam megmondani azzal a szabadsággal és őszinteséggel, amivel hivatalos felelősség és hivatolos kötelék által nem feszélyezett ember ilyen fontos kérdésekben az ország érdekének tartozik. A t. kormánynak helyzete más, de nem kevésbbé fontos. A t. kormánynak bizonyára nem lehet feladata nyilvános kijelentések terén olyan erősen aláhúzni a dolgokat, mint ahogy ellenzéki politikus megteheti, de igenis, a t. kormányra hárul az a feladat, hogy a bizalmas megbeszélések során semmi kétséget se hagyjon fennforogni Berlinben az iránt, hogy mi azt a gazdasági közeledést, amelyet melegen óhajtunk, másként nem vagyunk hajlandók megkötni, mint hogyha állami szuverenitásunkat és gazdasági érdekeinket teljesen kielégíti. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Szterényi József kereskedelemügyi minister: Természetes ! Gr. Tisza István : Ennyit, t. ház, a Payerféle nyilatkozatról. De feljegosit-e valakit arra, hogy a magyar közvélemény előtt ugy állítsa be a német szövetségest, ahogy azt a t. képviselő ur nagyváradi és szegedi beszédében megtette? A t. képviselő ur az ő szegedi hallgatóságának azt mondotta, hogy Németország fogja megszabni a magyar termények makszimális árát, s ha mi ebben nem megyünk bele, akkor ide fognak jönni a porosz katonák rekvirálni. (Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Polónyi Dezső : A mélyítés után! Gr. Batthyány Tivadar : Hiszen már voltak is ! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon és jobbjelől. Elnök csenget.) Gr. Tisza István : Én elismerem, hogy ezeket a dolgokat nem kellemes meghallgatni; ezek házi használatra készültek Szegeden, (Ellenmondások és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Sőt!) és nem kellemes ezeket a képviselőházban emlegetni. De ennek engedjék meg, nagyon egyszerű orvossága van: ne méltóztassék ilyen dolgokat Szegeden mondani s akkor nem jönnek abba a kellemetlen helyzetbe, hogy azokat itt végig kelljen hallgat niok. (Elélik ellenmondások a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobb elől.) De, engedelmet kérek, nekünk parancsoló kötelességünk ezzel a népámitással szemben . .. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. Zajos ellenmondások a bal- és a szélsöbaloldalon.) Balla Aladár: Hát a törvényszéki elnököt is ámították % Beck Lajos : A tábornokot is ámították ? (Nagy zaj a szélsőbaloldalon és jobbjelől.) Elnök : Kérem a t. képviselő urakat, szíveskedjenek csendben maradni.