Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-794

794. országos ülés 1918 június 18-án, kedden. 373 Pál t. képviselőtársam meg fog nekem bocsá­tani, amiért igen érdekes, bár nézetem szerint téves, túlzott és ellenmondó fejtegetéseivel (TJgy van! jobbfelöl.) nem foglalkozom. Tudomásom van ugyanis arról, hogy ezen padokról nálam hivatottabbak fogják neki a választ megadni, aminek én elébevágni nem akarok. (Helyeslés jobb felől.) Ezek után legyen szabad áttérnem beszé­dem tulajdonképeni tárgyára. Mai felszólalásom­ban az igazságügyi r politika több kérdésével kiránok foglalkozni. Érinteni fogok egyes olyan jogpolitikai feladatokat, amelyeket még most a háború alatt elintézendőknek tartok és ki fogok terjeszkedni egyes olyan igazságügyi kér­désekre is, amelyek megoldását nézetem szerint a háború utáni időkre kell halasztani. A magam részéről is teljesen egyetértek azzal a felfogás­sal, hogy a mai nehéz viszonyok között a t. kormánynak első és legfontosabb feladatát más nem képezheti, mint az immár negyedik éve dúló háború sikeres továbbvitelének előfeltételeit biztosítani és a maga részéről is megtenni min­dent, hogy a mindnyájunk által hőn óhajtott béke, az általános béke mielőbb megköthető legyen. A kormánynak ezen egész munkaerejét igénybevevő nagy feladatnak biztosítása végett jobb időkre kell halasztanunk több igazán első­rendű fontosságú ós szerves természetű igazság­ügyi törvényalkotásnak a megoldását, amely a háború kitörése előtt már a megvalósulás biztos lehetőségével kecsegtetett. Ezen legfontosabb igazságügyi törvényalko­tási feladatok között kétségtelenül első helyen áll a polgári törvénykönyv befejezésének nagy munkálata, (TJgy van!) kapcsolatosan a vele összefüggő több rendbeli igen fontos törvény­javaslat előkészítésével. Nézetem szerint igen nagy mulasztást követne el a kormány, ha meg­feledkeznék erről a fontos feladatról és nyugvó­pontra engedné jutni polgári törvénykönyvünk kodifikálásának nagy munkálatát. A polgári törvénykönyvnek a t. ház előtt fekvő, nagy gonddal és fáradsággal elkészített törvényjavas­lata több tekintetben kiegészítésre és módosí­tásra szorul, különösen, ha súlyt fektetünk arra, hogy a háborús tapasztalatok tanulságait a végleges szöveg majdan figyelmen kívül ne hagyja és ha meg vagyunk győződve arról, hogy a há­ború tisztítótüzében megerősödött és megtisz­tult szoeziális érzésünk igen sok alapvető kér­dés tekintetében múlhatatlanul szükségessé teszi az ujabb megfontolást, az eszmék és a gondola­tok revízióját, (ügy van!) Amidőn ezt általá­nosságban hangsúlyozom, különösen a házas­ságon kívül született gyermekek jogi helyzetének javítására, a törvényes öröklés intézményének szabályozására, a közöröklés intézményének szélesebb alapokon való megvalósítására, vala­mint az örökbefogadásnak és törvényesitésnek megkönnyítésére gondolok, mindmegannyi olyan feladatra, amelyeket szoeziális ezélokat követő modern magánjogi kódex elintézetlenül nem hagyhat és amelyek nélkül egy ilyen magán­jogi kódexet elképzelni sem tudnók. (Helyeslés.) T. ház! A legfontosabb igazságügyi törvény­alkotási feladatok között nem hagyhatom emlí­tés nélkül kereskedelmi jogunk revíziójának kér­dését sem. Mindnyájan egyetérthetünk e tekin­tetben, hogy kereskedelmi jogunknak elavult rendelkezései már a háború kitörése előtt sem feleltek meg a fejlettebb gazdasági viszonyok fokozottabb követelményeinek. Az a nagy átala­kulás pedig, amelyen gazdasági viszonyaink a háború alatt keresztülmentek, a törvény elavult mivoltát csak még szembetűnővé tették. A jog­biztonság érdekei ezen baj sürgős orvoslását köve­telik. Épen azért, meg vagyok róla győződve, hogy a háború befejezése után az igazságügyi kormánynak egyik első és legfontosabb feladatát fogja képezni, hogy kereskedelmi jogunk elavult rendelkezéseit összhangba hozza a való élettel, hogy annak rendelkezései megfeleljenek a fejlet­tebb forgalom igényeinek és számoljanak azzal a nagy haladással, amelyet gazdasági viszonyaink­ban konstatálni kell. Anélkül, hogy a részletekbe kívánnék bocsátkozni, különösen részvénytársa­sági jogunk fogyatékosságaira és biztosítási jo­gunk hiányaira hívom fel a t. ház figyelmét. E tekintetben különösen az állami felügyelet szükségességét hangsúlyozom és azt a régi kívá­nalmat, hogy az életbiztosítási dij-tartalékoknak hazai értékekben való elhelyezése kötelezővé tétes­sék. (Helyeslés.) A részvénytársulati jog revíziójának kérdé­sénél egész röviden legyen szabad megemlékez­nem arról a törvénytervezetről, amelyet dr. Kurcz Ödön kolozsvári egyetemi tanár készített el és amelynek a czélja épen a részvénytársasági jog­nak átdolgozása, szabályozása. Anélkül, hogy ezen igazán nagy elméleti szaktudással elkészí­tett törvénytervezet részleteivel most itt beha­tóan foglalkozni kívánnék, legyen szabad annyit megjegyeznem, hogy bár nagyjában és egészében egyetértek ezen törvénytervezet czéljával, inten­czióival és irányelveivel, azt az előterjesztett alakjában és szövegében változatlanul elfogadni nem tudnám. Nézetem szerint ugyanis az elő­készített törvénytervezet elméleti szempontok miatt a gyakorlati élet követelményeit nem ve­szi kellő mértékben figyelembe és számos olyan rendelkezést kontemplál, amelyek a már meglevő részvénytársulatok alakulása elé fölösleges aka­dályokat gördítenének. Különben is, amint már előbb voltam bátor említeni, én az egész keres­kedelmi jog, a kereskedelmi törvény szerves átdolgozását tartom szükségesnek és attól félek, hogy ha a részvénytársulati jog, vagy a keres­kedelmi jognak más, fontosabb fejezete elkülöní­tett, kiszakított novelláris átdolgozásban részesül, akkor ez az egész kodeksznek, az egész keres­kedelmi jognak szerves átdolgozását tolná ki, amit pedig ugy a jogbiztonság, mint gazdasági viszonyaink érdekében elkerülni szeretnék.

Next

/
Thumbnails
Contents