Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-794

18 június 18-án, kedden. 3"0 794. országos ülés 19. Erre a mi katonai kormányzónk azt mondta : ennélfogva két korona is egy rubel, pedig békében is nagyobb volt a márka ára. (Derültség a baloldalon.) Ne méltóztassék ezen nevetni, ez sokkal komolyabb dolog. Egyszerre azt mondja az a pénzügyi kapaezítás, az egyedüli, — Hanauschek tábornok — hogy mégis csak furcsa, hogy miért fogadják el a márkát és miért nem fogadják el a koronát? Erre azt a felvilágosítást nyerte, hogy hiszen a márka többet ér, hogy fogadják el akkor a koronát? Hát akkor fel fogjuk emelni annak az árát. A békeállapotban 117 volt a márka ára, ennélfogva arányosan fogjuk megállapítani az árt. Persze megint nem fogadták el. Akkor megint tudakozódott és azt mondták, hogy nem ily kurzus mellett kell kiadni, hanem a mai kurzus szerint, amely 155, tehát a korona kevesebbet ér. Azt mondta : igaz és megcsinálta, hogy harmadszor megváltoztatták a korona árát. Ez mind szép volt, de mégsem fogadták el. Azt mondta : »zufällig hat die Österreichische Bank einige millionen Rubel« és ezekkel a rubelekkel fizették a munkásokat, akik a koronát nem akarták elfogadni. Az Osztrák-Magyar Banknál lévő rubelekkel fizettek. De ha ez elfogy, »Was kann man dann machen?« Drága pénzen kellett a rubelt megvenni, mert mást mint rubelt nem fogadtak el ; a legyőzött Oroszország rubeljeit kellett drágán a mi koronánkon megvenni, nekünk, akik jóknak, prímáknak érezzük magunkat s akik azt mondjuk, hogy hitelképes nemzet vagyunk. Ez a Hanauschek tábornagy az egyedüli kapacziáts az A. O.K.-nál. És amikor előadták ezt a delegáczióban. ugy mondták nekem, harsogó nevetés kisérte ezeket az ekszpektorácziókat. S a legszomorúbb a dologban az, hogy e éknél az elhatározásoknál az Osztrák-Magyar Bank képviselője a magyar és az osztrák kormánynak képviselője és a külügymi nister képviselője is jelen volt! ÉJ most kérdem : lehet-e egy orázágnak rendes valutája, amelyben ily dolgok megtörténnek ? Az Osztrák-Magyar Banknak legalább óvást kellett volna emelnie, hogy ne csináljanak ilyet. Hiszen az Osztrák-Magyar Bank hivatalnokainak ismernie kellett a dolgot. Ily naivitásokat nem szabad elkövetni. És a mi hadvezetőségünknek is gondoskodnia kellett volna arról, hogy ne suszter legyen az A. 0. K.-nál, hanem pénzügyi ember, aki ex asse ismeri és megmagyarázhatja, hogy hogyan kell ezeket csinálni, amint a németek megcsinálták, akik a legjobb erőket tették az illető helyre. A valutának ezt a baját azonban nemcsak az Osztrák-Magyar Bank csinálja. Más hibája is van a valutának, Nekünk Németország az egyedüli forrásunk, ami bankjaink odatartják magukat. De itt van barátunk, a kis Bulgária. 0 azt mondja : nem járul hozzá valuta-egyezményünkhöz. És a német és osztrák nagyhatalmak nem birták rávenni a kis Bulgáriát, jóbarátunkat. (Mozgás.) Mi volt ennek a következménye ? Az volt, hogy a bolgár bankárok — spanyol zsidók — ide jöttek a Ritz-be, a mi aranyunkat drágán megvették. Mi néztük ezt egy-két évig és nem törődtünk vele. így ők a mi valutánkat bizony szépen lerontották. Nagyon megkönnyítette a dolgot az, hogy mi elég vakon, szintén az Osztrák-Magyar Bank óvása nélkül, Ukrajnába küldtünk 300 millió koronát. Az a 300- millió korona ugy volt, hogy ott marad, de a bolgár bankárok gondoskodtak róla, hogy ismét hazajöjjön. (Mozgás.) Azt hiszem : jó, hogy a nemzet megtudja és lássa ezeket a dolgokat. Hiszen baj, hogy nekünk nincs ekszportunk, mert ebben rejlik voltaképen a főhiba, hogy valutánk annyira lefelé ment. Más hadviselők valutája is romlott, de oly nyomorúságosan, mint ahogy mi állunk, az olaszon kivül egy sem áll, a legkisebb Balkán-állam sem, a román valuta sem, a bolgár sem, a török valutát túlfizetjük, a montenegrói pénzt háromszorosan fizettük meg. (Mozgás.) És ezt mi nyitott szemmel tűrjük, mert részint nem értünk hozzá, részint tehetetlenek vagyunk, a hatalom nincs a kezünkben. Ha Németország akart volna nekünk ebben segíteni, akkor nagy segítségünkre lehetett volna. (Mozgás.) De a német e viszonyokkal szemben is jobban járt. A mi búzánk 60 korona. Mit tesz ez ma? 48 márkát. Ok csak 48 márkát fizetnek. (Mozgás.) Nagyon egyszerű a dolog. Hiszen a valuta tekintetében érdekes, ha nem számítunk pl. bankókkal, hanem másként. Egy métermázsa búza pl. 20 K volt a békében, ma 60 K. Számítsuk, hogy egy pár czipő került akkor 20 koronába, sőt 12-be s igy tehát egy métermázsa búzáért lehetett egy pár ezipőt kapni; most 5 métermázsa az ára. Egy méter szövetért adunk 3 métermázsa búzát. Azelőtt mennyivel kevesebbért adtunk! Kun Béla: öngyilkosság ! Beck Lajos: Nemzeti öngyilkosság! Sándor Pál". Egy gőzekéért adtunk 40 hold földet, ha 1000 koronába számítottuk. Most 2000-be számítjuk és 120 holdat adunk. És erre azt mondják az osztrák kollégák, hogy mi nem engedjük, hogy megéljenek. És mi tűrjük, hogy ránk fogják, hogy mi kiuzsorázzuk őket. Hogyha ez nem kabaré, akkor semmi a világon sem az. Ehhez járul természeteden még más is. Az osztrák kormány, amint Teleszky Jáncs múltkori beszédében kifejtette, sokkal nagyobb mértékben veszi igénybe az Osztrák-Magyar Bank hitelét, mint Magyarország. Akkor 2 milliárd volt ez a hitel. Nem tudom, ma mennyi, talán a pénzügyminister ur lesz szíves felvilágosítást adni, hogy azóta mennyivel szaporodott meg. Ha igy megy tovább, mint most, azt hiszem: az év végén elérjük a 3 milliárdot. Teleszky János igen erélyesen szólalt fel akkor az osztrákok ellen, hogy ő radikális módot fog ajánlani. Végtelen nagy sajnálatomra már a következő napokban az osztrák lapok támadására Canossát kellett járnia, s azt mondta, hogy ő ezt a radikális orvosságot csak összefüggésben mondta a vagyonadóval, ami meg is