Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-794

Ui 794. országos ülés 1918 van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Borzalmas csak el is gondolni, hogy mi fog történni, ha a demobilizáczió jön, amidőn azután a tömegek a városokba fognak tódulni, hogy ott munkát és megélhetést találjanak. A szocziális problémákra nézve még csak egyre utalok egész röviden. Sajnálom, hogy itt pár konkrétumot nem adhatok elő, de ismétlem, túlmessze vinne (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) — és ez vonatkozik a munkáskérdés kezelésére. A munkáskérdést azok a kormányok, amelyeknek tagja lenni szerencsés voltam, tekintette] a mai háborús közállapotokra, tekintettel azokra a nagy életérdekekre, amelyek azt kívánják, hogy ebben az országban a széles rétegek bizonyos megnyugvással, megértéssel fogadják a mi nehéz közállapotainkat, mindig a legnagyobb előzékenységgel, szeretette], és az igazságot keresve kezelték. Hangsúlyoznom kell örömmel, hogy e tekintetben azok a katonai körök, amelyeknek munkásügyekben, a panaszbizottságokban, a gyáraknak katonai felügyeletében a munkásügyekkel és a nagyipar ügyeivel közvetlen kapcsolatuk volt, igen nagy mértékben tanusitottak szocziális érzéket, ugy hogy a panaszbizottságok működése nagyjában és egészében igazán a legnagyobb elismerésre méltóan folyt. Ez év eleje óta itt is megjött a reakczió, az.u. n. erős kéz, az erélynek a politikája. (Halljuk/ Halljuk ! balfelől.) Mondom, t. képviselőház, nem akarok e tekintetben ma konkrét adatokat felsorolni, noha, sajnos, állanak bőven rendelkezésemre, csupán egyet konstatálok. Egy szerencsétlen, hogy ne mondjam, tapintatlan fellépés a felsőbbségek, akár a munkaadó, akár az államkormányzat részéről előidézhet pl. egy nagy bányában egy nyolcz-tiznapos sztrájkot, Hogy ez mit jelent a mai kőszénszükséglet idejében, erre egy konkrét példát legyen szabad felemlítenem. Ha Salgótarjánban egy hétig szünetel a munka, ezalatt a hét alatt annyi szenet tudnának ott produkálni, amennyi elégséges lenne arra, hogy Budapest "összes téglaszükségletét kiégethessük. Amidőn igy áll a helyzet, amidőn pár ezer vaggon szén hiánya megállíthatja időlegesen a vonatokat, megállíthatja a fűtést, a világítást a városokban, akkor azt a bizonyos erélyes kezet, azt a bizonyos statáriumos eljárást még akkor sem tudom helyeselni, ha béke idejében helyeselhetném is. A mai közállapotok mellett, amidőn forr, inog a talaj alattunk, amidőn már statáriumokkal dolgoznak a kettős monarchia igen sok területén, amidőn azt látjuk, hogy az elkeseredés a végsőkig fokozódik, felülről a jó szivet, a bölcs előrelátást és az előzékenységet követelem, nem pedig azt a végső u. n. erélyt, amely minden államban a történelem tanúsága szerint a végveszedelmet közvetlenül előzte meg. (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Ezek előrebocsátása után, méltóztassanak megengedni, hogy némi refleksziókat tegyek, amit örömmel konstatálok, a mi eltávozott külügyministerünk működésére. Én gróf június 18-án, kedden. Czernin Ottokár külügyminister urnak, miként egy izben itt a házban érintettem, 1917-iki működése iránt a legnagyobb lelkesedéssel viseltettem, őt, amennyire tőlem tellett, támogattam, és abban a meggyőződésben voltam és vagyok, hogy azzal a politikával, amelyet ő 1917-ben folytatott, é kettős monachia népeinek és királyunk érdekeinek, a legjobb szolgálatot tette. Gr. Károlyi Mihály: Ma is ez volna a helyes ! Gr. Batthyány Tivadar: Attól a percztől fogva Ítélem el a volt közös külügyminister ur működését, mikor, nem kutatom, minő befolyások alatt, egyszerre nagyot fordított külpolitikáján és rátért arra a külpolitikára, amely a monarchia legnagyobb veszedelmét rejti magában. Itt van a többször említett cholmi-kérdés. A külügyminister ur beugrasztatta magát — nem tudom kivel — abba, hogy a legnagyobb könnyelműséggel, meggondolatlansággal az u. n. ukrániai állam u. n. ukrániai béke szerződésével oda adta a cholmi kerületet az uj ukrán államnak. Evvel vérig sértette a lengyelséget és oly hangulatot csinált a lengyelség körében, amely a lengyel problémának nyugodt megoldását ép ugy megnehezíti, mint megnehezíti odaát Ausztriában a parlament működését. Ott van maga az ukrán kérdés megoldása. Ezt én ma még, noli me tangerenek tekintem ; nem akarom ezt nyilvános ülésen a maga érdeme szerint megvilágítani, csupán ajánlom mindenkinek, akinek arre alkalma van, beszéljen olyan katonatisztekkel, akik onnan jöttek. Kérdezze meg őket az ukrán közállapotokról és meg fog győződni arról, hogy az egész ukrán kérdés tekintetében gróf Czernint óriási mulasztások és bűnök terhelik. Ami pedig a román békét illeti, s ami egyáltalában ezeket a béketárgyalásokat illeti, nagyon kérném a t. kormányt, méltóztassék ezeket a békeaktákat a törvényhozás elé hozni, mert ennek már legfőbb ideje lenne. Jobb lenne egy reakczionárius Tisza-féle választójog helyett itt a békeszerződéseket tárgyalás alá venni, annál inkább, mert hiszen azon óriás horderejű esemény után, amely Payer birodalmi alkanczellár megnyilatkozásával történt, legnagyobb életérdekünk, hogy a békeszerződéseket a középeurópai problémával kapcsolatosan tárgyalás alá vegyük. Ott van a román kérdés. Ne vegye tőlünk senki rossz néven, én a román kérdésben nem azt kifogásolom, hogy egypár száz kilométernyi területet annektáltunk, én azt kifogásolom elsősorban, hogy annak az országnak, amely bennünket orvul hátbatámadott az anneksziómentes béke súlyos megsértésével, mi annektáltuk Besszarábiát, anélkül hogy meggyőződtünk volna arról, hogy az a Besszarábia tényleg kivánja-e azt, hogy Romániához csatoltassék. De kifogásolok még egyet, egy érthetetlenséget, amely iránt igazán felvilágosítást kérek. És ez vonatkozik Dobrudzsa északi részére. Valami komposszesszorátust, valami kondominiumot akarnak létesíteni ott Keleten ? Valami mitteleurópai alakulatot ?