Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-794

340 794. országos ülés 1918 június 18-án, kedden. ségvetésnek minden kerete, amelybe begyömöszölték az azóta fennállott kormányok minden intézkedésével járó kiadási többleteket, eresztékeiből régen kijött, összefoglaló ereje már nincsen; ezekbe a keretekbe ujabb költségvetési nagy tételeket beilleszteni nem lehet. Hogy egyebet ne említsek, rámutatok a pénzügyi bizottság jelentésében is kiemelt 6. §-ra, mely az állami és egyéb alkalmazottak számára ruházati és egyéb közszükségletek beszerzésére ismét egyszeri segélyt engedélyez. Ez az egyszer segély 3á0 millió túlkiadással terheli az államháztartást. Nem sokalja senki. Mendenki megnyugvással vette ez állami feladat kötelességszerű teljesítését, de kétségtelen, hogy ez egy oly tétel, amely nagyon közel jár egy nem is oly régen törvénybe iktatott költségvetésünk összes kiadásainak feléhez. És ez még nem minden, mert e téren nincs még megtéve minden. Ez csak egyetlen lépés, amelynek kritikájához szintén hozzászólok egyetlen mondattal, és ez az, hogy amily elismeréssel honorálom a t. kormány azon tervét, hogy e pénzbeli segélylyel párhuzamosan természetbeli beszerzések anyagát is nyújtsa a tisztviselőknek, ép oly kívánatos e törekvésnek teljes megvalósítása. Ez oly elsőrendű és szintén elodázhatatlan kötelesség, amelytől a kormánynak elállnia nem szabad. (Helyeslés.) Méltóztassék megengedni, hogy ezzel kapcsolatosan rámutassak egy tényre, amely mindnyájunkat fájdalmasan érint és ez az a tény, amelyet a »pénzünk elértéktelenedése* kifejezéssel szoktak emlegetni, amely voltaképen nem egyéb: mint pénzünk vásárlóerejének csökkenése, amiben azonban nem és semmi esetre egyedül a pénzünk a hibás, hanem főképen az a rettenetes árdrágítás, amely az ország területén minden más országot megszégyenítő mértékben lábra kapott és burjánzik és amelylyel szemben eddig minden intézkedés hatálytalannak bizonyult. Sándor Pál: Fordítva ! Barta Ödön előadó: Fordítva van ? Meg fogom hallgatni a képviselő urat, ha ezt megmagyarázza. En a magam meggyőződését adom. elő. Nem szükséges bővebben fejtegetni, hogy ez a drágaság, a mely a pénz vásárlóképességét csökkenti, minthogy tízszer annyi pénzért nem lehet kapni azt, aminek értéke csak tizedrész annyi, mondom, nem kell fejtegetni, nem valutáris kérdés. A valuta szempontjából érteném, hogy miután nekünk igen sok czikket máshonnan kell behoznunk, a mi pénzünk értéke más állam pénzével összehasonlítva, csökkent értékűvé válik, de hogy benn a belföldön miért kell a pénz értékének oly megcsökkentnek látszania, hogy tízszeres árért kelljen azt a cikket venni a közönségnek, amely tizedrészt sem ér, azt csak ugy tudom megérteni, hogy ennek más ilyen nyomós és elhárítható oka nem lehet, mint az árdrágítás, az árak felhajtása ; ezt okolom tehát elsősorban ! Ez ellen — nézetem szerint — nincs más orvosság, mint a szigorúbb fellépés, szigorúbb fellépés a legmesszebbmenőleg, mert abban a meggyőződésben vagyok, hogy hadiérdek az, hogy a belterületen a közszükségleti czikkek a nép széles rétegeinek méltányos árért rendelkezésére bocsáttassanak. Védelmi érdeke az országnak, hogy a kkosság a belterületen, a harczvonal mögötti területen kibírja a háború összes nehézségeit. Ha ennek az erőnek fentartása érdekében a közszükségleti czikkek drágítása ellen a leghathatósabb eszköz is alkalmaztatik, ez semmi egyéb, mint védelem a háborús czélok számára ; aki ez ellen tör, hadiérdeket sért és ezért nézetem szerint a hadiérdek sértésére fennálló büntető rendelkezéseket kell azokkal szemben alkalmazni, akik a közszükségleti czikkek mérsékelt áron való forgalomba hozatalának követeléséhez alkalmazkodni nem tudnak, mert nem akarnak. Magának a javaslatnak ismertetésére visszatérve, bátorkodom jelezni, hogy a hatodik szakaszban foglalt és imént emiitett rendelkezések mellett másik rendelkezés, hogy az államvasuti alkalmazottakra vonatkozólag ugyanoly felhatalmazás van benne, mint volt az azelőtti indemnity-törvényekben, t. i. a javaslat ezúttal is felhatalmazza a ministert, hogy a soronlávüli előléptetéseket ebben az évben is megtegye. Méltányos, indokolt intézkedés. Indokoltnak tartotta a törvényhozás eddig is. El is fogadta az ez alapon készült indemnity törvényjavaslatokat. Bővebb indokolással felesleges volna tehát a t. ház türelmét igénybe venni. Különleges intézkedés, amely az eddigi indemnitási javaslatban nem volt, a törvényjavaslat 8. §-a, amely a rendelkezés lényege tekintetében nem tér el ugyan az eddigi rendelkezésektől, de időtartam tekintetében hosszabb időre szól : felhatalmazást ad t. i. a kormánynak, hogy a tengeri szabadhajózásban foglalkoztatott magyar kereskedelmi hajóknak, valamint a tengeri hajók építésének állami segélyben és kedvezményekben való részesítéséről szóló rendelkezéseket az 1919. év végéig érvényben tartsa. Az a nagy érdek, amely e gazdasági ághoz fűződik, indokolttá teszi, hogy itt fennakadás ne legyen. Minthogy az az intézkedés, amely e felhatalmazást megadja, úgyis hatálytalanná válik, ha a költségvetés előbb elkészül, megnyugvással veszszük a pénzügyminister kijelentését, hogy a költségvetés előkészítésén dolgozik, hogy az őszre, ez indemnitási törvény lejárta után,, esetleg ujabb indemnitás kérése alkalmával, a költségvetési törvényjavaslatot azzal kapcsolatban be fogja terjeszteni és igy módja és alkalma lesz a törvényhozásnak az államháztartás összes ágazataival behatóan foglalkozni, azt a legbehatóbb kritika tárgyává tenni. Miután a javaslat közszükségletet van hivatva kielégíteni, alkotmányos formák közt van beterjesztve és semmiféle olyan különleges rendelkezéseket nem tartalmaz, melyek aggályosak volnának, tisztelettel ajánlom a pénzügyi bizottság nevében is a javaslatot általánosságban és részleteiben elfogadásra. (ÉlénJe helyeslés.)