Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-779

779. országos ülés 1918 április 25-én, csütörtökön. •í7 számadásokba leendő beillesztésének módját tartalmazták. T. képviselőház! A törvényjavaslat 1. §-a bizonyos tekintetben eltér a korábbi indemnitási törvényjavaslat hasonló rendelkezéseitől, minthogy ezt a változott viszonyok teszik szükségessé. Hatályában tartja fenn az 1917. évi IX. törvényozikk 1., 2. és 5. §-ainak rendelkezéseit, amelyek közül az első szakasz tartalmazza azt az intézkedést, hogy az állam bevételeit és kiadásait a törvény és a legutóbb megállapított költségvetés keretein belül és az azóta megszavazott törvényiek alapján az állam kormánya beszedhesse, illetve teljesíthesse; továbbá rendelkezéseket tartalmaznak arra vonatkozólag, hogy a közösügyi kiadások fedezése, a megállapított költségvetés kereteihez való alkalmazkodás kötelezettségével, mikép teljesítendő ; végre felhatalmazást tartalmaz a kormány számára az 5. §. arra nézve, hogy az engedélyezett beruházási hitelek fel nem használt részei, amelyek a háborús intézkedések és a háború alatti állapotok miatt felhasználhatók nem voltak, a kikötött határidőn túli időben is felhasználhatók legyenek. Egyéb különleges rendelkezést ez a törvényjavasalat nem tartalmaz, s ezért e tekintetben a törvényjavaslat szövege és rendelkezései ellen aggály fel nem hozható. A t. ház szives engedelmével leszek bátor azonban rámutatni arra is, hogy ennek a törvényjavaslatnak mostani tárgyalását mi tette különösen szükségessé. A kormány már 1918. évi februárban ezen költségvetési év végéig terjedő időre szóló felhatalmazást kért a háztól. A t. ellenzéki többség azon időben elfoglalt álláspontja az volt, hogy addig, amig nincsenek garancziái arra nézve, hogy a kormány a hadikölcsönök és a háborús kiadásokkal kapcsolatban létrejött adósságok kamatainak fedezése szempontjából megfelelő jövedelmi forrásokról gondoskodik, nem hajlandó az indemnitást megszavazni. Ezért a négy hónapra kért indemnitást csak két hónapra volt hajlandó megszavazni, igy jött létre az 1918 : III. t.-czikk, amelynek hatálya a f. hó végén lejár. Tiszteletreméltó indokolása volt ez az ellenzéki többségnek, de az igazságnak megfelelően meg kell említeni, hogy erre az ösztönzésre, hogy ugy mondjam, kényszerítő rendszabályra a kormány nem szolgáltatott okot, mert ha nem is voltak még megalkotva azok a törvények, amelyek a kiadások fedezését fogják majd az országnak rendelkezésére bocsátani, de igenis folyamatban voltak az előkészítő munkálatok, amelyek azóta befejezést nyervén, épen a tegnapelőtti ülésben volt szerencsém beterjeszteni a pénzügyi bizottság ama jelentését, amely az uj adójavaslatokat tárgyazó törvényekkel kapcsolatban készült és igy gondoskodás történt abban a tekintetben, hogy a kiadások, amelyek a háború következtében az országra hárultak, uj jövedelmi forrásokban leljék fedezetüket. Igy tehát semmi aggály nem lehet abban a tekintetben, hogy a javaslatot a mostani költségvetési év végéig az aggodalmaskodó ellenzéki többség törvényerőre emelni segítse. De felmerült az az aggály is, és ezt a különleges helyzet szülte, amelyben vagyunk, hogy t. i. lemondott kormány terjesztette be a törvényjavaslatot. Felmerült az az aggály, hogy alkotmányjogilag helyt állhat-e ez, vagy nem ? Tiszteletteljes nézetem az, hogy egészen különleges helyzet ugyan, hogy lemondott kormány terjeszt elő törvényjavaslatot az indemnitásról, de alkotmányjogi aggály ebben a tekintetben nem foroghat fenn, mert a lemondás idejétől fogva e törvény életbeléptetéséig oly hosszú idő telik el, amely alatt a kormányválság elrőeláthatólag megoldást fog nyerni és semmi valószínűség nem foiog fenn arra nézve, hogy az e törvény által nyerendő felhatalmazás keretében ez a kormány, mint lemondott kormány, teljesíthessen oly kiadásokat, amelyekért a politikai felelősséget viselni nem lenne módjában. Ha pedig a törvényjavaslat törvényerőre emelkedvén, ennnek alapján a bevételeket és kiadásokat másik kormány fogja teljesíteni, akkor a politikai felelősség az ebben a törvényben adott hatalom felhasználásáért az alkotmányosan kinevezendő uj kormányt fogja terhelni. Ennélfogva az alkotmányjogi aggály ebben a tekintetben, azt hiszem, egészen fölösleges. A tisztelt ház szives engedelmével bátorkodom néhány szó/al még arra a kérdésre is kitérni, hogy mennyire egészségtelen helyzet az, hogy országunk évek hosszn sora óta úgynevezett költségvetést pótló intézkedésekkel, inclemnitással, tartja fenn az államháztartás rendjét. Köztudomású, hogy az államháztartás rendbentartása., az államháztartás folytonossága elsőrendű állami érdek. De amint ez a háború minden egyebet felforgatott, ránehezedett az idő nehéz volta államháztartásunk menetére is. (Zaj és mozgás. Halljuk ! Halljuk I) Ránehezedett többek között azzal, hogy oly óriási kiadásokat zúdított az országra, amelyekről békeidőben a legoptimkztikusabb és a legpesszimiszfcikusabb fmanciereknek sem volt fogalmuk. Alkotmányos államban az országgyűlésnek legjelentékenyebb funkeziói közé tartozik az állam bevételei és kiadásai mértékének meghatározása és azok miként való felhasználásának törvényes ellenőrzése. Ebből a szempontból nagyon fontos, hogy az államnak rendes költségvetése legyen, amelyben az adózók és az érdekeltek általában teljes képét lássák annak a kormányzatnak, amely az állam adóerejét kormányzati czélokra igénybe venni óhajtja. Hogy ez a háborús idők alatt meg nem történt, ez oly sajnos tünemény, amely nem egyedül a háborúnak, hanem egyúttal a mi sajátságos, különleges politikai helyzetünknek a következménye s mely összeköttetésben áll nemcsak magával a háboiuval, habár főokát abban találja, hanem politikai állami életünk különleges rendszerével és azzal a kapcsolattal, amely miatt államháztartásunk helyzetét súlyosbítja egy másik állam államháztartásában előállható bármely hézag vagy baj 4*