Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-792
314 792. országos ülés 1918 janim 12-én, szerdán. leginkább sújtotta az oláh betörés, 138 főépület és 280 melléképület égett csak le. . . Wekerle Sándor ministerelnök : Nem jól tudja a képviselő ur. Sakkal több, harmir.czhat emeletes ház, huszonnégy faépület és 127 közönséges főépület. (Élénk derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos : És bár már 1916. szeptemberében felszabadult a város, még mindig hiányzik a tervezet is arra nézve, hogy ezek az épületek hogyan restauráltassanak. Pedig ott van már nem tudom hány esztendő óta Széll József kormánybiztos ur, de eddig még nem csinált semmit sem és félő, hogy a hideg idők beálltáig sem fog az ujraépités megtörténni. Ugron Gábor: Ki van zárva. Sümegi Vilmos: Nagyon kérem a belügyminister urat, legyen kegyes a legsürgősebben intézkedni, hogy ezek a hajlékok még a nyári időszakban elkészülhessenek, ne legyen kénytelen továbbra is ezer és ezer család Isten szabad ege alatt tanyázni. Segitségére jöhet a városnak és általában ennek az egész vidéknek a ministerelnök ur azáltal is, amit más alkalommal szóvá tettem, de amit most is kérek, hogy a tölgyesi járásba tartozó hadbavonult lakosokat, minden embert, azonnal szabadságoltassa legalább három hónapra. Wekerle Sándor ministerelnök: Ilyet nem Ígérhetek. Sümegi Vilmos : Még egy dolgot vagyok bátor a belügyminister ur különös figyelmébe ajánlani. Ha a Székelyföld lakossága ilyen rettenetes megpróbáltatásokon ment keresztül, ha ilyen nyomorba sodródtak s ha a Székelyföld népe volt a legnagyobb hőse ennek a világháborúnak, ugy legnagyobb mártírjai azok a székelyek, akiket a gaz oláhok magukkal hurczoltak, saját országukba. Tgen szomorú lapja lesz örökké az emberiség történetének, hogy mit művelt az a gaz oláh nemzet a mi odahurczolt polgárainkkal, hány ezer és tízezer emberünk pusztult el Oláhországban ! Akik visszakerültek ide, ezek százszorosan vannak sújtva, mert, aki otthon maradt, ha nem is lehetett otthon tűzhelyénél, annak még mindig volt módja és alkalma dolgozni, munkálkodni és valamit megkeresni, de azoknak családjával, akik elpusztultak ott az oláh gazság következtében vagy azokkal szemben, akik mégis életben maradtak és hazakerültek minden nélkül, nagyon kérem a mélyen t. belügyminister urat, legyen kegyes különös méltányos elbánást tanúsítani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezek után még csak azt akarom mondani a mélyen t. belügyminister urnak, hogy tudomásom van arról, épen az ő részéről is igen hathatós intézkedések történtek. Igazán a belügyministeriumnak egyik disze, aki a székelyföldi kársegélyezés és segélyezés dolgában, a menekülés rendjén intézkedett, meg is nevezem: Gáspár Arthur ministeri tanácsos, akinél melegebb szivü és lelkesebb munkást nem tudok, (Éljenzés balfelöl.) akinek az egész székelység örök hálára van lekötelezve, tudom, hogy most lenn járés valamit csinál. Tudom, hogy csinált volna Ugron Gábor, talán Sándor János is és meg vagyok győződve, hogy Wekerle Sándor is fog csinálni. De kérem, hogy ne takarékoskodjanak, hogy ne azt csinálják, amint hallom, hogy erre az egész akczióra összesen száz milliót szánnak. Wekerle Sándor ministerelnök: Ez nem igaz ! Egyszerűen nem igaz ! Sümegi Vilmos: Mi az a száz millió ahhoz képest, ami elpusztult, ami egy milliárd értéket képviselt 1916-ban ! Milyen értéket képvisel az ma ! Nagyon kérem a mélyen tisztelt belügyminister urat, hogy a lehető legrövidebb idő alatt, a lehető legnagyobb bőkezűséggel és áldozatkészséggel, ha kell, hadi káradó formájában kivetve a hadimilliomosokra, legyen szives segítséget nyújtani a nagyon is sújtott székelységnek. Ezek után kérdezem (olvassa): »1. Hajlandó-e a kormány gondoskodni arról, hogy az oláh betörés sújtotta erdélyi kárvallottak kárbecslők által megállapított káruk összegét legkésőbb Julius hó végéig megkapják? 2. Hajlandó-e a kormány gondoskodni arról, hogy a tölgyesi járás legutóbb visszatelepített székelységének hadikárát kárbecslőbizottságok még e hónapban haladéktalanul megállapitsák és azt ugy T ancsak Julius hó végéig a károsult székely lakosság megkapja? Közbevetőleg legyen szabad megmondanom, hogy hat kisközségről van szó és csak két nagyobb községről. 3. Hajlandó-e a kormány gondoskodni arról, hogy az Oláhországba hurczolt és onnan már visszatért magyar állampolgárok, illetve azok a lakosok, akiknek családja az oláh hadifogságban a mostoha bánásmód folytán elpusztult, különösen méltányos elbánásban részesüljenek és hogy ezeknek kárát a legsürgősebben megtérítsék? 4. Hajlandó-e a kormány az oláh inváziófeldulta vidékeken adóelengedéseket elrendelni? 5. Hajlandó-e a kormány az elpusztított községek felépítését ugy elrendelni, hogy azokba lakosságuk őszszel már visszaköltözhessen? 6. Hajlandó-e végül a kormány arra, hogy a tölgyesi járás hadbavonult székely lakosságát azonnal és legalább három hónapra szabadságolják?* Elnök : A ministerelnök válaszolni kivan. Wekerle Sándor ministerelnök: T. ház ! Nem szándékozom azoknak a túlzott számadatoknak redukálásába bocsátkozni, amelyekkel a t. képviselő ur feltünteti az ott állítólag milliárdokra menő károkat. Fájdalom, jelentékeny kár ért ott bennünket, egyes vidékeken minden elpusztult, ami ott volt. Legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy a folyamatban lévő rekonstruálási műveletnél hivatali elődeim is mindent elkövettek, hogy azt ott méltányos alapon mielőbb megoldásra juttatják és miután én vagyok a belügyministe-
